Boti olyan gyorsan fejlődik, annyira ügyes, és okos már, hogy inkább vele töltöm minden szabad percemet. Semmiről se szeretnék lemaradni.
Apával egyre jobban imádjuk, napról napra szerelmesebbek leszünk a kisfiúnkba.
Nem győzünk csodálkozni hogyan lehet hogy kettőnkből ilyen gyönyörű és okos, és kedves Csoda született.
Bújik, szeretget, mosolyog egész nap.
Igényli a simogatást, és szerti ha megfogjuk a kis kezét és simogatjuk vele a mi arcunkat.
A tekintetéből sugárzik a vidámság, a szeretet.
Nem láttam még nála kedvesebb babát.
Mindenkihez kedves, minden kis apróságnak tud örülni.
Szeret játszani.
Kis huncut, de nem rosszalkodni nem szokott.
Szereti magát biztonságban érezni.
Sokszor a nagy mászás után odajön hozzánk, a kis fejét a lábunkra, hasunkra hajtja, finom, puha, meleg kis kezével simogatja a karunkat és dumál. Szereti az emberi érintést, simogatást, a puszikat.
Esténként és reggelente igényli hogy az ágyban összebújva elmeséljük egymásnak mit álmodtunk. Persze most még én mesélek helyette is, de remélem hagyomány lesz belőle és hamarosan ő meséli el milyen tündérekről, sárkányokról és királylányokról álmodott.
Szeret kukuccsosat játszani.
Amikor elbújunk előle és újra meglá minket úgy örül, mintha órák óta nem látott volna minket.
Jön kapaszkodik, kéri az ölelést.
Mi pedig Ákossal nem tudunk betelni vele.
Imádjuk hogy ennyire bújós, kedves.
És láthatóan okos is. Mindent megjegyez hogyan csináltuk, és igyekszik utánnunk csinálni, legtöbbször sikerrel. Múlt héten például Ákos apárnám alá dugta el az egyik játékát, ott játszottak kukkuccsosat. Egyszer mutatta ezt Botinak Ákos, utánna, Boti fogta a játékot a párna alá tette majd felemelte a párnát és meglepődött ahogy kukkuccsosnál szoktak. Épp csak nem mondta ki hogy kukkuccs.
Sokat sétálunk kedvencünk a közeli tó körüli nagy délutáni séták.
Mivel most már egyre többször visszük magunkkal mindenhová, vettünk egy kisebb könnyebben kezelhető játgányt neki.
Szeretjük nagyon mert könnyű, kicsire összecsukható és kis helyeken is elfér. Boti is szereti hogy kis színes, vidám babakocsija van.
Imád pancsizni.
Az evés még mindig nem kedvence, csak olyan babakajcit hajlandó megenni amiben gyümi van. Kedvence az őszibari-körte, pipihusi változat.
Egész nap karácsonyi dalokat éneklünk, mesélek neki a Télapóról, a kis Jézuskáról.
Beleborzongok mennyi mindent kell megtanítanom neki. Szeretném ha a dalokban hallott béke, boldogság, szavak beleivódnának, és ezek szerint élné az életét.
Mostanában sokat vagyunk anyukáméknál, mert ők szívesen vállaják hogy vigyáznak Botira amíg én tanulok. A papi úgy örült nekünk, hogy első nap, amikor átmentünk vett a kisunokájának egy zenélő Békát ami a számokat is megtanítja majd Botinak.
Botond imádja a zenéjét, egész nap nyomkodja a Brekit. És papival is jókat játszanak napközben.
A mamival pedig a tévében szokták Elmo-t nézni.
Voltunk Márton napi vásáron is. Botinak nagyon tetszettek az árusok, a bohóc, a pacik. Jövőre talán már fel is tud ülni rájuk. Sétáltunk egy nagyot, megnéztük a régi házakat, találtam egy aranyos kis mellény Botinak, és amíg vettem magamnak langallót Boti Apukájával megnézte a barikat, kecskéket, és más háztáji állatokat. Botinak főleg a barik jöttek be, azóta is nagyokat kacag ha anya bégetni kezd. :)
Már a nagy kádba fürdünk, sokat mókázunk. Egyik nap apukája még be is ült mellé, máskor pedig habparókát kapott az úrfi. Igazi élvezet a fürdés.
Ígérem megpróbálok gyakrabban jönni, és mesélni, mert jó lenne 20 év múlva visszaolvasni mik történtek velünk.
És a végére egy videó egy november eleji sétánkról, kedvenc helyszínünknél a Csónakázó tónál.
