Nem győzzük Őt csodálni az apukájával.
Minden nap ámulatba esünk, hogy milyen csodás, és okos és kedves.
És percről-percre nagyobb a szerelem hármunk között.
Továbbra is élvezem a szopizós összebújásainkat, mert tudom (érzem) hamarosan vége ennek a csodás időszaknak. Biztosan elsiratom majd, pedig immáron 14 hónapja szoptatok.
Nincs szebb érzés, mint a karomba venni Őt, és érezni ahogy apró karjait a nyakam köré fonja. Erősen szorít.
A szívem csordultig van szeretettel: amikor rám néz, a nevető kék szemeivel, rám villantja apró gyöngy fogacskáit, huncutul összevillan a szemünk.
Legújabb szokása , hogy két kis kezével megragadja az arcomat, szorosan, és a saját arcához húzza, amíg szinte egybe nem olvadunk. Kis orrával szuszog, és egy cuppancsot nyom az az arcomra.
Ilyenkor nincs nálam boldogabb.
A tüdőgyulladást legyőztük, szerencsére egy hét alatt minden elmúlt, és az ellenőrzésen már boldogan lobogtattam a papírt kijövet a rendelőből: kicsi fúnk egészséges.
Időközben Botond 9 fogat növesztett, és már látszik a következő 10-eske is.
Mindent szépen megeszik, szereti a főztömet, szerencsére, így most kezdi el visszaszedni az elhagyott kilókat.
Nem egy dagi alkat, nem bánom, de azért nem volt jó kis vékonykának látni. Most végre újra van pocakja. :)
Akár merre megyünk, midenki elájul a kedvességétől, huncutul csillogó szemeitől, imádni való mosolyától.
Mi pedig bolod-büszke mosollyal bezsebeljük a dícséreteket.
Tudom sokszor leírom, de számomra továbbra is hihetetlen az a végtelen kedvesség, és szeretet éhség ami belőle árad. Sokszor mozdulni sem tudok a döbbenettől, és persze a jól eső bizsergető érzéstől, amikor, jön és hozzám bújik a mozdulataiból jövő ösztönös puhasággal. Naponta több száz alkalommal jön oda hozzám, ragadja meg két kis kezével az arcomat (finomat, de határozottan), és boldog mosollyal húzza az arcomat az ő arcához. Csak úgy, hogy megszeretgessük egymást.
A nap szinte minden percében simogat. Finom apró mozdulatokkal fedezi fel az arcom minden pontját: kis ujjaival matat az arcomon, meghúzza az orromat, és tekergeti a fülemet. Nagyon finoman, óvatosan. Ahol éppen hozzám érnek a kicsi ujjai bizsereg-csiklandoz a bőröm. Nagyon jól esik.
Szereti ha suttogok neki. Ilyenkor az arcomat célirányosan a füle irányába húzza és mosolyog. Én pedig bűvős szavakat suttogok a fülébe.Ilyesmiket, hogy: szeretem, hogy összetartozunk, vagy épp azt mennyire örülök hogy olyan amilyen. A legszeretnivalóbb kisfiú a Földön.
Nem tudom szavakba foglalni a kisugárzását/auráját. Az ember a közelében ellágyul, érzi kedves báját, áthatja őt az a rengeteg szeretet amit mindenkinek szór. Nehéz megfogalmazni is.
Imádok vele és az apukájával egy ágyban összebújni, és jókat nevetek azon ahogy közöttünk gurul, hol az apukájától, hol pedig tőlem kuncsorog egy-egy puszit.
Jó érzés, hogy játék közben, sőt a világ felfedezése közbne sem feledkezik meg rólam, addig húz, amíg az arcom az ő arcához nem ér.
Így éjjel is kelünk még. Nem azért mert éhes. És szerencsére nem fáj semmije. Egyszerűen csak nem bírunk ki egymás nélkül ilyen hosszú időt. Többes számban, mert bevallom, én sem alszom jól, ha ő esetleg "elfelej" felébredni egy-egy éjszakai randinkra. Folyton bemászkálok hozzá, hiányzik.
Sokszor elgyengülök és a második vagy harmadik kelés után velünk alhat.
Ákos sem bánja, szeretünk kicsi kezének simogatására, anya-tejci illatú puszijára ébredni.
Azt hittem lehetetlen, de apukájával percről percre nagyobb az összhang.
Sokszor csak kukucskálok az üvegajtón át, és nézem őket, hogy olvasnak az autós könyvekből.
Jól megnézik, melyiknek, milyen a kereke, formája. És apukája már tanítgatja, melyik autóárkát érdemes megvenni, melyiket nem. :)
A teherautós, traktoros, és személyautó könyvek csak kettőjüké. Én elő sem vehetem őket, mert csak összezavarom vele Botit, mert én nem tudok semmit a kocsikról.
Ez így igaz, bár fejlődök. :)
Sokszor írom, de tényleg így van, akár merre megyünk mindenki olvadozik tőle. A kórházban a doktor néni a hajától és a gyönyörű fogaitól olvadozott, a mi dokktor nénink pedig lebarnult arcáról és kézfejéről. A szomszéd néni a szempilláiról, a védőnénink a rendszeretetéről áradozik.
Mi pedig Ákossal minden porcikáját, mozdulatát, megnyilvánulását imádjuk.
Képek jönnek:
