A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 10. hónap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 10. hónap. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 11., kedd

Boldog Új Évet!


A szilveszterünk olyanra sikeredett ahogy vártuk, és amilyen még nem volt.
Csendesen, családozósan, bújósan, vidáman, nevetősen.
Sosem tudtam hogy én ilyen Szilveszterre vágyok, és mégis.
Sokkal vidámabb, meghittebb, épp amilyennek szerettem volna.

Az év utolsó délelőttjét sétával töltöttük, levegőztünk, beszélgettünk. Séta közben találkoztunk ismerősökkel, Apukám rokonaival, barátokkal. Beszélgettünk. Jó volt a friss levegőn egy hatalmasat sétálni, cél nélkül, vidáman.
Ebéd után sziesztáztunk kicsit, aludtunk, majd egy jó nagy összebújós hancurral élveztük a délutánt.
Később a szüleimhez mentünk át, kicsit beszélgetni.
Itt is sokat nevettünk, jó volt a hangulat mint mindig.
Este miután lefektettük a legkisebb családtagot :), ketten ügyeskedtünk a konyhába Ákossal hogy a szilveszteri menü, lencse, virsli és egy jó nagy tál sali. Forró csokival, természetesen.
Közben dvd-ztünk, összebújva, beszélgettünk.
Az interneten is buliztam közben a Csajokkal haláli "éteri bulit" csaptunk.
Éjfélkor koccintottunk (gyerekpezsivel-mivel én szoptatok, Ákos pedig szolidaritásból) :), megettük az Új Évi menüt hogy szerencsénk legyen.
És miközben koccintottunk, és csókot váltottunk, csak azt kívántuk, hogy ugyanilyen csodás évünk legyen, mint a tavalyi. Több nem is kell.

Egy kis évértékelés:
A 2010-es év mindent felülírt, és megváltoztatott.
2010. február 4. csak egy nap az év 365 napjából, mégis örökre belém ivódott.
Már semmi sem lesz olyan mint volt. Minden sokkal jobb.
A 2010-es év életem legszebb ajándékát adta nekem. a FIAMAT.
Már többé nem bánt semmi, nincsenek nehézségek.
Botonddal az élet csupa vidámság, amióta Ő velünk van, minden sokkal jobb lett, minden könnyebben megy.
Többet nevetünk, többet kirándulunk.Még jobban szeretjük egymást.
2010. Mindörökké emlékezni fogok ennek az évnek minden napjára.
Januárra az izgatott várakozás időszakára, amikor még testben is egyek voltunk. Ő és én
Február 4.-én fizikálisan ketté váltunk, de abban a percben tudtam hogy a lelkünk örrökké egy lesz.
Az övé és az enyém.
A szíve még az anyaméhben az én szívverésemmel egy ütemre dobbant.
És a szívünk már örökre együtt ver majd.
És mindig, mindig itt leszünk egymásnak.
A fiam és én.

Boldog, sikerekben gazdag, vidám ÚJ ÉVET kívánunk!
A Schauer család, azaz: Boti, Ákos és Puppi :)

2010. december 30., csütörtök

Ünnep

Bár Karácsonynak már tegnap vége lett, számunkra, most, hétfőn este fejeződött be a
családi-rokoni-baráti karácsony.
Nem is emlékszem hogy bármikor is ilyen hamar karácsonyi hangulatom lett volna mint idén. Kisgyermekes anyukaként, izgultam, készültem, szerveztem, hogy minden tökéletes legyen.
Itt voltak örömök és könnyek, mert ugye nincs semmi ami tökéletes lenne, úgy ahogy mi akarjuk.
Amikor ezt elfogadtam, onnéttól minden jól alakult, sőt csodásan.
Időben beszereztük minden ajándékot, díszeket, hozzávalókat a sütés-főzéshez.
Szépen feldíszítettük a kuckónkat, és a szívünket egyaránt.


Szent estét megelőző héten voltunk kicsit sportolni Ákossal: hétfőn fallabdázni voltunk, kedden, úszni mentünk, csütörtökön pedig biliárdozni voltunk.
Készülődés: Még kedden meggyúrtuk a Férjemmel és a kisfiammal a mézes kalács tésztát. Jó móka volt, sokat nevettünk közben. Igaz a konyha kész romhalmaz volt utánna, de nem bántuk, egy kis csapat munka és egy órán belül újra ragyogott minden.
Másnap kiszaggattam a tésztát, a múlt héten Ákostól kapott karácsonyos sütiszaggatóimmal.
Aznap voltunk a Metróba is, megvettük az utolsó apró ajándék kellékeket is. Én találtam egy betűs-számos sütőformát, ami szintén a kosarunkban landolt. A betűket Ákos formázta bele a sütőformába. 
Szép lett minden, a betűk az angyalkák, a hóemberek, a karácsonyfák, a csillagok.
Szépen ki is díszítettem őket, vettem dr oetkeres díszitő tollakat.
Ákos szerint elsőre nem rossz. :)
Két nap alatt meg is puhultak, és nagyon fini lett.
Azóta már alig van belőle, pedig, rengeteg volt.

Menü: Narancsos kacsa, rizibizivel és krumplipürével, mellé kis sali, tartárral.
Sütik: mézes kalács, dr oetkeres csomagocskák, narancsos csokitorta.
Estére forró csoki. :)


December 24.-én délelőtt Ákos fát díszített, én lefoglaltam Botit, véletlenül se akarjon átmenni a nagyszobába :)
Konyhán együtt sütöttünk, főztünk, később pedig a szobájában játszottunk.
Amikor Ákos készen lett, átsétáltunk a nagypapámhoz, hogy Boti megkapja élete első Karácsonyi ajándékát.
Izgultunk nagyon. :)
Egy Fisher Price-os kis-nagyautót kapott, amivel lehet gurulni, mögötte sétálni, a műszerfalán pedig sok vidám, színes gomb,amiket ha megnyomunk énekelve tanulhatunk: abc-t, irányokat, formákat, számokat.
Amikor hazamentünk Boti elaludt, hajat mostam, Ákos folytatta Első Családi Karácsonyunk szervezését.
Boti 3 óra körül ébredt fel, így 4 órakor el tudtunk indulni anyukámékhoz, ahol már mindenki izgult, hogy fog tetszeni Botinak a fa, a fények, az ajándékok.
Mindenki kitett magáért, szépen felöltözött, mamám finomakat sütött-főzött, és persze a fa is gyönyörű volt, alatta sok-sok csillogó papírba csomagolt ajándékkal.
Apukám bekapcsolta a Karácsonyi válogatás cd-t amit előző este készítettem, Ákos bekapcsolta a kamerát, hogy Boti első karácsonyának minden rezdülését megörökíthessük.
A kamera volt az egyik karácsonyi ajándék amit közösen vettünk.
Beléptünk a szobába, és Boti csak ámult a fényeken, a hatlmas fát is megcsodálta, amit eddig még nem látott a nagymamája szobájában. Kicsit félénk volt először, kapaszkodott a nyakamba, de a karomból azért nyújtogatta a nyakát az ismeretlen csillógó fa felé. :)
Aranyos volt.
Az egésznek olyan meghitt hangulata volt,  mindenki Boti reakcióit figyelte, csillogó szemekkel, lélegzetvisszafolytva. Én pedig csak pusziltam és öleltem a kisfiamat, a szememben könnyekkel, és egy mondat fogalmazódott meg bennem: Sose volt még ilyen szép a Karácsony!
Egy kisgyerekkel, főleg ha a tied, egészen más készülődni, és átélni a karácsonyt. Olyan varázsos.
Nézni a hatalmas babaszemeket ahogy rácsodálkoznak a fényekre, amikor kacag az új játék láttán, elmerül a játékok, mesék világában. Csak néztük, visszatartott lélegzettel, és alig hittük el a csodát. :)
Ákossal újra gyerekek lettünk kicsit, és izgatottan bontottuk ki Boti ajándékait (neki valahogy nem volt hozzá kedve :D)
Sokat nevettünk aznap este.
Amiket Boti kapott a mamájáéknál:
A mamijától és a papijától: egy kis dömpert, benne építőkockákkal, egy húzogatós szekeret, szintén építőkockákkal, egy kis buszt.
Mamámtól: Egy kalózhajót, amivel a fürdőszobában játszhat.
Tesómtól és a vőlegényétől (aki sajna Szent Este dolgozott, így nem lehetett velünk): egy plüss kacsát, ami hápog, és elénekli az abécét, és még egy pár aranyos dalocskát. És két könyvet: egy állatok a tanyán c. és egyet amin lehet huzogatni a könyv lapjait, és a kép mögött előbukkan egy-egy aranyos állat. Tudom bénán magyaráztam, de jobban nem megy :p
Amit mi adtunk:
Anya: kapott egy gőztisztító gépet, a parkettához és az előszobához, szőnyeghez. Nagyon ügyes kis szerkezet, mindent fertőtlenít, nem kell hozzá vegyszer.
Ezenkívül felsőket, szoknyát, könyvet, meleg harisnyát, és egy jegyet a 26-i X-faktor gálára.
Mamámmal is egy ilyen jegyet kapott, így ketten mehettek. Megnézték az X-faktor döntőseit.
Azt mondták jó volt, jól érezték magukat, anyu külön örült hogy élőben láthatta Vastag Csabit :p
Ott volt még Király L. Norbi, Wolf Kati, Keresztes Ildi, és Nikolas is.
A mamám a jegyen kívül még egy felsőt és piperét kapott.
Apukám: borotvát, egy karórát, egy fűthető-masszírozós autós ülést.
Tesóm és a vőlegénye: egy fényképező gépet kaptak, tesóm egy felsőt, és egy ajándék utalványt a Triumph fehérnemű boltba. Zsolti egy sapkát a kedvenc focicsapata emblémájával.
Papám: egy fotóalbumot Botiról, borotvát, pulcsit, és egy hátizsákot, hogy legyen mivel cipekedni a friss gyümiket és zöldségeket a piacról :)


Amit mi kaptunk:
közösen egy mikrót kaptunk. A régi már akkor se volt jó amikor beköltöztünk a Kuckónkba, immár két és fél éve :).
Azt a mikrót használtuk eddig, amit még Győrben amikor albérletbe laktam vettek anyuék. Ezt a masinát, állandóan 7 lány használta, nem beszélve az állandóan ott tartózkodó barátokról, haverokról, akik persze ki is ettek minket mindenből amit a szüleink csomagoltak, vagy mi vettünk a boltba. Igazából nem emlékszem volt e olyan perc, amikor "csak" 7-en lettünk volna a lakásban. A szomszédban lakó (szintén 7 fő) csaj is általában nálunk lógott, mindegyikünknek volt párja, akik szintén ott voltak amikor csak tehették, aztán az egyetemi barátnők is sokszor nálunk tanultak.
Jó mozgalmas volt, oh, azok a régi szép idők. Az az év mindig felejthetetlen lesz számomra...
Na, de elkalandoztam. :p
Én kaptam egy szép csizmát, amie nagy szükségemvolt már. Egy érdekes könyvet, Ákos egy garbót, ami nagyon jól áll neki, pólókat, piperét.
Tesóméktól egy fotóalbumot, amibe végre elrendezhetjük az esküvői képeket.
És egy fallabdabérletet kaptunk.

5 órakor elindultunk át a mi kis kuckónkba. Olyan jó hogy ilyen közel lakik a családom! Mindenki aki fontos számomra, legfeljebb 10 percnyire lakik tőlünk. Jó érzés a közelembe tudni őket, tudni hogy bármikor számíthatok rájuk.
Hazaértünk, a mi kis kuckónkba. A Karácsony mos  kezdett izgalmassá válni számunkra.
Első Karácsonyunk, a mi kis OTTHONUNKban, hármasban, mint egy CSALÁD.
Amíg Ákos az utolsó simításokat elvégezte, addig Botival az ő szobájában várakoztunk.
Egyszer csak csengőt hallottunk. :)
Elindultunk át a nagy szobába, ahol a fa állt.
Ákos természetesen most is minden apró rezdülését felvette Kisfiúnknak.
Bementünk és a szoba végében megpillantottuk a nagy csillogó fát. Gyönyörű volt. Idén igazán kitett magáért Ákos, mind a fa kiválasztásakor, mind pedig a díszítésnél.
Alatta pedig újabb ajándékok.
Amit Botinak hozott a Jézuska: egy Fisher Price-os tanulókutyust, egy Brümm-brümm autó trailert, egy felfújható hengert, amibe még csörgő labdák is vannak, 2 Szezám utcás dvd-t, 4 kiskkönyvet, tele mondókákkal, két hálózsákot, egy beszélő-zenélő mobiltelefont és egy távirányítót.
A fa alatt azonban még maradtak csomagok.
Ákos egy új bőr övtáskát kapott, egy II. világháborús számítógás játékot, és egy Panzer makettet kapott.
Nekem is voltak csomagocskák a fa alatt: két szép alkalmi felsőt, egy szoknyát, sálat, sapkát, kesztyűt és cd-s rádiót kaptam.
Nevettünk, játszottunk, igazán szép nap volt.














Másnap jó sokáig aludtunk, így későn is indultunk el, Miklósra igyekeztünk Ákos mamájához Karácsonyozni. Dél is elmúlt már mire odaértünk, de Ákos mamája finom ebéddel várt minket, utánna gyerekpezsgővel és fini gesztenyetortával. Hmmm, tényleg nagyon fini volt.
Botinak, természetesen itt is sok szépet hozott a Jézuska: egy szánkót, karfásat, és tényleg nagyon jó kis szánkó, ezt Boti még 20 évesen is használni tudja majd.
Egy hatalmas helikoptert, amibe lego volt,és lehet gurítani is. Tényleg hatalmas....
Babakekszet, babüdítő italt és sok finomságott kapott még a Mamájától és a dédnagymamájától Botond.
Ákos mamája fa tüzeléses kályhát kapott közösen a családtól, amibe természetesen mi is beleadtuk a rászünket, Jutkának pedig egy naptárat csináltattunk Boti képeivel.
Mi is jók voltunk, ezért Ákos: zoknit, pálinkát, bon-bont, és egy kis zsbepénzt kapott.
Én könyveket, csokit, és szintén egy kis zsebpénzt tudhattam magaménak.
Később megérkeztek Marciék is, a két fiúkkal és Balázst a Kedvese Anita is elkísérte, a finom nagy doboz csokoládé mellett még egynagy ajándékkal érkeztek: Anita és Balázs kisbabát várnak!!!
Jaaaaj én úgy örültem, bár először azt hittem Balázs csak viccel ahogy szokott, de ránéztem a Hajnira, és ő is megerősítette amit Balázs mondott. Anitával jót beszélgettünk, és várjuk már hogy kiderüljön Botinak kisfiú vagy kislány játszótárs érkezik. :)
Ákos is mondta hogy neki is nagyon jó volt hallani a hírt.
Mert mindketten tudjuk milyen csodás időszak elé néznek...
Remélem hamarosan tesómék következnek, aztán pedig újra mi :p

Vasárnap délután Apukám szüleihez mentünk át egy kicsit.
Itt beszélgettünk, finom sütik voltak.
Boti egy Fisher Price-os formabedobó csigát kapott, ami zenél is, és egy kis finomságot.
Mi pedig Ákossal egy kis zsebpénzt.

Ma délután ismét anyuékhoz igyekeztünk, vittünk még a megmaradt sütikből, hogy anyuéknál újra ünnepeljünk ezúttal az unokatesómmal, a feleségével és a kisfiaival.
A fiúk bakuganok-at kaptam (nem magyarázom el akit érdekel nézzen utánna :p), távirányítós autókat, én pedig egy-egy bakuganos plót készítettem nekik itthon a saját fényképeikkel.
Krille és Kati piperét kaptak, valamit egy-egy felsőt a fiúk képével.
Botinak Svédországból is érkezett Jézuska: keresztanyámék csodaszép ruhákat küldtek neki, Krisztiánéktól pedig egy szirénázó mentőautót, és egy szuper többfunkciós gyermekzongorát kapott.
Az ajándékozás után Botit uncsitesómékra és anyukámékra hagytuk és a két keresztfiamat vittük el Ákossal Mekizni. Még soha nem voltunk kettesbe két ilyen nagy gyerekkel, akik rosszalkodnak, keresgélik a határokat. MInden nagyon szuperül ment, a fiúk szót fogadtak, jól éreztük magunkat. Sétáltunk velük egyet a fő téren, meg néztük a kirakatokat, a fényeket, ettünk a Mekibe, majd hozzánk is feljöhettek megnézni a Karácsonyfánkat. Mivel a mi fánk kisgyerekre van berendezve, nagyon tetszett a fiúknak a sok angyalka, a hintalovas és télapós meg macis díszek.

Fél 7 volt mire anyuékhoz értünk. Gyorsan jöttünk haza, fürdeni, vacsizni, aludni.
Nagyon szép volt ez a négy nap, hamarosan jön a szilveszterami idén tényleg csendes lesz.
Aztán a névnapom, Boti születésnapja, Ákos névnapja, tesóm születésnapja.
Csupa ünnep.
A lényeg, a legszebb Karácsony volt az idei, egész életemben, sok finomsággal, nevetéssel öröm-pillanatokkal. Például ahogy láttam Apát és Fiát a karácsonyfa alatt játszani.A külvilágot kizárva, elmerülve saját kis mesevilágukba...
Sok szép és hasznos ajándékot kaptunk, igazán gazdag Jézuskánkl volt idén is.
És a legfontosabb, hogy az Ünnepet a családommal, a szereteimmel tölhettem, a legnagyobb boldogságban.




































2010. december 16., csütörtök

Ho-ho-hóóó Mikulás :)

Nem sokszor jövök, de akinek hasonló örökmozgó huncut Manócskája van, biztosan megérti. A mosolya, a huncut csillogás a szemében folyton arra csábít hogy menjek, játszak, meséljek. Mindig valami jó kis kalandba keveredünk. Van hogy megtámad minket egy sárkány. Néha tengerealattjáróval eredünk félelmetes viziszörnyek nyomába. Sokat barlangászunk ( anya takaróját használva barlangként). Nagy estélyekre járunk, ahol mindig vidám zene szól (Halász Judit, Gryllus, Tükrös zenekar, mostanában pedig karácsonyi dalok), és mindig jókat énekelünk, táncolunk. Olykor kergetőzünk futunk a veszedelmes oroszlánok elől. És van hogy anya ölében ülve lovacskázunk, hintázunk, és az égig repülünk, hogy ott megnézzük a gyönyörűséges és fényes kék csillagokat.
Mesélt hallgatna reggeltől estig. Fogja és hozza a könyvet amit hallani szeretne. Odaadja, leül és vár. Hallgatja a mesét, néha egy-egy ááá, eee is elhangzik az izgalmas részeknél. Anya ölébe kucorodva pedig jókat félünk, izgulunk, nevetünk a mesehősökkel együtt.
Beteg. Múlt héten lázas volt, minden egyéb tünet nélkül. Most náthás, köhög, hörög, sípol a kis tüdeje, láza nincs. Bágyadt. Bújik, simit kér, szeretget egész nap ölbe lenne. Lehet is. Anya úgyse bír betelni vele. Amikor Apa hazaér, még levetkőzni sincs ideje a karomból szinte repül át az Apjához. Apa pedig jön és alvásig ki sem engedi kényeztető öleléséből a Fiát, amíg el nem érkezik az alvás idő.

Betegen is gyönyörű és huncut.

Leesett az első hó. Vagyis Boti életében a második. Amikor született is esett a hó. De akkor még ebből nem sokat érzékelt a Gyönyörűm. Most viszont amikor november 27.-én leesett az első hó, nem volt maradásunk.
Gyorsan felöltöztettük Botit és besiettünk a Karácsonyi vásárra.
Amikor kiléptünk a hidegbe ahol nagy pelyhekben hullott a hó, Boti először visszafogottan vizsgálta a hideg pelyheket. Nem tetszett neki. Később is csendesen szemlélte az újdonságot.
A városba érve, nem bajlódtunk babakocsival, Apa kézbe vitte Botit, hogy minél közelebbről tapasztalhassa meg a havazást.


Megnéztük a vásárba felállított hatalmas Karácsonyfát, a Betlehemet, a nagy adventi koszorút.
Boti azonnal a gyertya lángja felé nyúlt.
Felnézett a nagy fenyőfára és vigyorgott. Reméljük az otthoni fának is így örül majd.

Másnapra már jó nagy hó volt, így a dédnagypapájával ki is vittük, megmutatni neki, a hatalmas fehér lepedőt ami a tájat borította. Még az autóban a kezébe adtam egy nagy hógolyót.
Visszafogottan vizsgálgatta, majd unottan az ablak felé fordult.
Nem tett rá nagy hatást később sem a hó.
Azért amikor nagyobb lesz és lehet szórakozni a hóval, a hóban biztosan jobban örül majd.
Sajnos szánkónk még nem volt, amikor leesett a hó.
És mire annyi hó lett hogy hóembert építhettünk volna, Boti lett beteg.



A havazás örömére még Télapó előtt feldíszítettük kicsit a lakást.

December 5.-én este érkezett emg Botihoz a Télapó. A szobáját, feldíszítette, és minden féle finomsággal és szép játékkal telerakta az ablakot és a pelenkázó előtti játszószőnyeget.
Boti Apukájával besétált a szobába, ésfelderült az arca a sok újdonság láttán.


Otthon nem volt Télapó majd talán jöőre, mert másnap reggel, korán elindultunk a Mami óvodájába, ahová megérkezett az igazi Mikulás.
Otthon szépen felöltöztettem Botit, igazi Mikulásos hangulatban telt a reggelm ugyanis Boti egész reggel az előző esti Télapó ajándékával játszott egy jegesmacival.
Összepakoltam, felöltöztünk szépen és mentünk a Mami ovijába.
Nagyon aranyosan, kedvesen fogadtak minket, mindenki megdícsérte milyen szépésügyesésokos :), de persze ezt mi már tudtuk :).
A mami csoportjűba érve Boti érdeklődve figyelte a karomból a sok gyereket, a színes játékokat. Majd később felbátorodva lekérezkedett a szőnyegre és játszani kezdett az érdekes ovis játékokkal. Persze itt is az autó volt a sláger. Igazi fiú. :)

Aztán érdeklődve fordult a gyerekek felé.
Majd később a Mami kezéből nézte a nagy gyerekeket, hogyan énekelnek.
Később megnéztük a bábelőadást amit az óvónénik készítettek a gyerekeknek.
Boti nagyon aranyosan mosolygott és mutogatott a paraván felé, amikor mögötte megszólalt a Mami hangja.
Az előadás után a csoportokba megérkezett a Télapó. Boti hatalmas szemekkel nézte a kedves piros ruhás bácsit. Azt hittem félni fog tőle és sírás lesz, de bátran az ölébe ült, még a szakállát is megrángatta kicsit. :)
Tetszett neki a Télpaó így jövőre otthonra is jön majd.

Délután még a mamiékhoz is jött a Télapó így igazán mozgalmas napunk volt.
Estére el is fáradt Boti, de azért este még huncutkodtunk egyet.
Megtanulta ha szólunk hogy "Csicsi" lefekszik a földre és lehajtja a fejét úgy vigyorog.
Nagyon aranyos.

Remélem hamarosan tudok még jönni, olyan csodás pillanat van amit szeretnék elraktározni.