Mittudamiénk és a végén sok-sok videó...

Igaz hivatalosan holnap hajnalban tölti be a 21. hónapját a mi kis Botikánk. Vagy ahogy mi hívjuk: KicsiKutya. Vagy ahogy apukám hívja: Bubi. Vagy ahogy ő hívja magát: "Botonka". :)

Mivel a múlt héten tettem fel képeket, köztük a legfrissebbeket is, a mostani beszámolót inkább videókkal tarkítom, amiket ő dumál, énekel....

De azért írok róla milyen is a mi 21 hónaposunk.

Először is, a tények:

12 kiló, és nem tudom hány centi de 86-os ruhákat hord. Néhány 92-es is jó már rá. Cipőből 22-23-as kell neki.

És most az "elfogultságomtól nem mentes" rész jön.

Imádni való, mosolygós, érdekldő, kommunikatív, érzékeny.

Kicsit részletesebben pedig:

-Evés,ivás: Kb. 1 hónapja nagyon jó étvágya van, mindent megeszik, magától kéri a gyümölcsöket, tehát azok is kedvencek. Főleg a "Pijos aama" Már szépen iszik egyedül pohárból. Főként vizet.De a teát is szereti.Továbbra is tiltólistások: aprómagvas (allergizáló)gyümölcsök, olajos magvak, méz, belsőségek (máj, stb...)

-Alvás: Nyáron jól aludt. Aztán a leválás útján lépegetve elérkeztünk ahhoz a ponthoz hogy a napi kétszeri (ebéd után, és este elalvás előtt) szopizást felváltotta, a napi egy egyszeri szopizás. Az esti cicizést felváltotta a hármasban összebújás apával, esti mese, és kakaózás, beszélgetések. nem sírt soha, egyszer sem kereste este a cicit, de 1 hét elteltével elkezdett megébredni éjjel, engem hív, és amikor bemegyek hozzá szorítja a nyakamat, és csak velem alszik.Így általában Éjfél-fél1-1 felé kel és onnéttól velem alszik. Még egy nagyon aranyos szokása is kialakult.Úgy alszik el, hogy fekszik mellettem a szobájában lévő heverőn, és a kis kezével az arcomon matat:simogat is, de főleg az orrom érdekli. Az egyik kis kezével (tenyerével) teljesen befogja az orromat. Teljesen körbefogja a kis kezével az orromat, és szorítja mintha csak az egyik ujjam lenne. Én a számon keresztül próbálok levegőhöz jutni.Így fogva engem, hallgatva hogyan veszem a levegőt alszik el. Úgy tűnik a légzésem és hogy foghat megnyugtatja. Lehet megmosoyogtok, de most már én se tudok nyugodtan elaludni ha nem fogja az orromat a fiam. Örülök hogy még mindig ilyen szoros, meghitt közöttünk a kapcsolat, és nem bánom (Ákos se), hogy még mindig Boti mellett alszom éjszaka.Sokan kérdezték nem érzi e úgy Ákos hogy el van hanyagolva? Nem. Sokat vagyunk együtt a Férjemmel, amíg Boti este 8tól éjfélig a saját kiságyában alszik, és bár azt mondja hiányzok mellőle éjszakánként, jó néznie reggel amikor készülődik dolgozni hogyan alszunk összekifliződve a fiával. :) Általában fél 8 fele ébred reggel Boti, bár az óraátállítás megzavarta, de mára úgy néz ki visszaállt az alvókája. Ebéd után 1 órától alszik 3ig.

- Mérföldkövek: tegnap megvolt az első "szopi-mentes" nap. Ebéd után sem kérte a cicit, elaludt anélkül, este pedig már 1 hónapja kimaradt a szoptatás. Bár tudom hogy ma amikor megyek elaltatni őt ebéd után, nem fogom tudni MÉG elaltatni cici nélkül, vészesen közel került az elválasztás befejezése. Végülis 21 hónapos.... szerintem 2 éves korára vége lesz a szoptatásnak. De ez egy teljesen különálló, hosszú, érzelemdús bejegyzés lesz, a közeljövőben.

- Mozgás: Mit mondjak: magabiztosan szalad, még nem ugrál páros lábban de próbálkozik. Egyedül lépcsőzik fel és le akár 4 emeletet is!

Játék: Minden érdekli, de egy kiemelkedő azért van: az autók. Egész nap elautózna magában. Rengeteg machboxot, hot wheelst kapott már, tudja a márkájukat, ismeri az autófajtákat, és meg is tanítja őket mindenkinek. Lassan el kell kezdenem nekem is utána nézni az autómárkáknak, mert igazi nőként (a saját autónk kivételével), nem tudom megmondani milyen autót láttam, csak azt hogy "kéket" "ezüst színűt" "fűzöldet" vagy épp "fehéret". Nagyon szeret rajzolni, szép köröket, csigavonalak tud már, és a kedvence a "pont, pont vesszőcske...

-Jelleme: kedves, szeretgetős. Sokat jön hozzánk és puszit osztogat, megsimogat minket. Esténként nem fekszik le amíg ki nem osztja a puszikat. És reggel amikor megébred, puszival kelteget engem is.A dac korszaknak még híre sincs.

Rendszerető, számomra kivételes módon. Mindent sorba rendezget, mindent elpakol. Az autóival a kedvenc játéka, hogy egymás mellé beállítja őket, gyönyörű egyenes sorba.Amikor szólok neki hogy fürdés van, szalad a szobájába és addig nem megy fürdeni, amíg mindent el nem pakol a helyére. Igaz ezt 14 hónapos kora óta így van, de számomra akkor is különleges, mennyire nem rendszerető. Minden szemetet a kukába dob, minden játékot a helyére tesz. Amikor várandós lettem Ákossal sokat viccelődtünk hogy majd hogy fogjuk rávenni a GYEREKET arra hogy rendben tartsa a szobáját. Hát úgy tűnik erre nem lesz szükség. :)

-Beszéd: Na ez még mindig csodálatos, ámulatba és néha zavarba ejtő. Folyamatosan velem van a füzetem amibe feljegyzem a szövegét. Íme "néhány" kedvencem:

Napjában 100szor hallom a "Mi az?" "Mi volt?" kérdéseket.

"Apa! Mi az?" " Anya! Mi volt?"

És várja a válaszokat.

Huncutkodik, és kiabálja "Pökkendi(pökhendi) vagyok!" vagy " Podukcióóó!"

Minden tettét kommentálja:

" Boti arra megy" " Most autózok" " Anya mennyünk arra" " Mami hóó van?" " Puszilózunk"

"Papi halló telefon"

"Micsoda gyejek"

"Haha vicces" "Nevet." "Anya is" "Apa is" "Boti is"

"Aszunk" "Anya is." Apa is." "Együtt."

"Iszok" Finom"

"Boti is eszik" "Apáét" "Nem meleg" " Pont jó"

"Finom"

"Mese" "Csillagosat" "Tudod mit apika" "Inkább másik" "Babócát kéjek".

"Szele ... burdi"

A legújabb mánia mindent becéz, és minden rímet kap.

"auto-mató" (autó-mautó)

"cijka-maróka" (ciróka-maróka

"huncu- muncut" (huncut-muncut)

"fókka- mokka" (Fóka-móka)

"maki-maki" (majomra)

"Boti-moti"

Reggel és este dumál a legtöbbett. Csak úgy.

Esténként már nehezen mesélek, mert nem hallgatja. Érdeklődik. Vagy elveszi tőlem a könyvet és ő mesél. Persze nem olvas, de amit a képeket lát elmeséli. Vagy amire emlékszik.

Amíg várja a kakóját a heverőn az apukájával, elszavalja mi fog történni: "Anya csiál kahhaót" "Apa itt marad."(A hanglejtését kár hogy nem tudom visszaadni) "Iszok." "Aaszunk" Itt felsorolja ki mindenki alszik, ezt minden este csinálja. a többi duma nem állandó de ez már külön kis szertartása. "Anya is. Apa is. Botond is. Együtt. Mami is. Papi is. Lámpa is. Csijjag is. Mindenki aaszik."

Egyik este amikor meghallotta a mikró csipogását, kirohanta a konyhára "Kéééész" és mellettem vezényelte mit kell csinálnom. " Ki. Ana, megkeveri. Jó. Elég. Teteje. Botond." A végét már nevetve mondta.

Megkapta a kakóját, bementünk a szobába felmászott az ágyra, és az apjához fordult:

" Pompom jön.Gyeje messe." Viszem a pompom mesekönyvet, leülök és mesélni kezdek, Boti minden szavamat ismétli. " Pompom. Áágon.Kopasz.Nejön.Picur...."és így tovább.

Odajön és a képekre mutogatva vagy százszor teszi fel a kérdést: "Mi az?"

És ha tudja megválszolja: "Üveg. Inni. Takaró. Baba.Pöttös labdi." Amihez tud megjegyzést fűz.

Például a pöttyös labdánál " Pöttös. (vigyorog), Botondé is. (mondom neki igen Botondnak is van pöttyös labdája)Papial. (igen a papival szoktak játszani a pöttyös labdával)"

Ha nem tudja mi van a képen akkor is kérdezi "Mi az?" és néz ránk nagy szemekkel. Amikor mondjuk neki hogy " madár, könyv, kép, kislány..." mondja utánnunk.és megjegyzéseket fűz hozzá " Madár. Cipp,cipp. Rigó.Tubica. Kép. Szííp.Aama. Fiom. VIrág. Illatos."

Próbálom folytatni a mesét, erre megszólal:

"Aaszunk. Ana is" És húz hogy feküdjek le.

Megyek lekapcsolom a villanyt, elteszem a könyvet, és lefekszem melléjük. "Jó. Aaszunk. Apa is. Ana is. Botond is." "Ámodom. Szíp." Majd össze vissza beszélt "Domb. NYuci is. Ana.Apa.Ana.Apa.Botond is.Ana.Apa. Aaszunk."

És szép lassan elalszik

Helyzet (boltban, pénztárnál): Boti a kezemben, Ákos fizetni próbál, veszi elő a pénztárcáját. Boti felkiált, nagy mosollyal az arcán: "Pénz!" "Apa! Kérem!"

Ákos meg persze meg se próbál ellenállni. Odaadta a pénzt a fiának és megkérte adja oda a néninek (pénztárosnak).

Boti hangosan számolva odaadja a papírpénzeket: "Egy...kettő...hárum...négy!" És a pénzt a pénztáros kezébe számolta :D

Aztán egyik nap ebéd közben játszott valami kis kinder figurákkal amit még a keresztfiaim hagytak valamikor anyuméknál.

A mamám rászólt hogy nem játszunk az asztalnál.

Boti nyújtja a mamám felé a játékokat "Tessék dédi."

Köpni-nyelni nem tudtunk hirtelen a mamámmal.

Ha Ákos veszi észre hogy bekakilt Boti akkor kiabál nekem: " Puppi, csomagot kaptál."

Egyszer anyukámmal bújocskáztak két fa között a játszótéren, én pedig figyeltem őket.

Egyszer csak Boti kifelé szalad

"Ana! Csomagod vaaan!" :)

Bekakilt :D

Reggel: " Ana, gyerre!"

Megyek hozzá, amikor meglát csak így egyszerűen azt mondja "Ó deggelt, ana-mana"

"Mese."

Átviszem a mi szobánkba, bekapcsolom a disney chanelt. Egy ideig csendben nézi de amikor Mickey egér játszóháza jön azt végig dumálja:

" Mikikkí" (Mikkentyű) "Boti is, Miki is, Dízi (Dézi) is."

A szivárványról énekelnek és ezt hallom

"Pijos, naancs,sáága, ződ, kék, szjép jijja és méééég"

Szinte folyamatosan beszél, mond mindent amit lát, hall, tapasztal.

Ragoz.

"Anyáé" "Botondnak kell"

Mond meglepő dolgokat is. pl. ma az apjának a ceruzára " Apa szükségem van rá"

"Papi többet ne"

Olyan hosszú szavakat is szépen kiejt, mint "aranygyürü"

Becézget: "Papika" "Mamika" "Anyamanya"

Tízig elszámol, bár tökéletesen 4-ig megy a dolog.

Énekel, mondókázik. De csak és kizárólag nők előtt. Bárki hímnemű van a szobában szégyenlősen eltakarja az arcát, és somolyog.

A legtöbbször az autóban énekel.

A repertoárjában ilyenek találhatóak:

"A rókának nincs nadrága....", Virágéknál ég a világ"

"Csöncsön gyűrű..."

"Így ketyeg az óra, tik-tak jár..."

"Nénik, bácsik jó gyerekek legyetek..."

"Ali baba vígan él..."

És most tanulgatjuk a "Télapó itt van..." hogy legyen mit előadnunk a Mikulásnak december 6.-án

Beszélgetünk, mindenről, bármiről.

Kedvenc kérdése a "Mi ez?" És ha nem érti akkor "Az mi az?"

Például amikor meglátta a cirkusz sátrat kérdezte "Mi az?" Mondtam neki "Az egy cirkusz Botika" "Anya! Nem értem. Az mi az"

Elmagyaráztam neki-

"huh, így már jó. már értem"

A végtelenségig udvarias, ha kell neki valami „Kéjem” és ha megkapja „köszönöm”

Egyik nap amikor hármasban játszottunk a szobába, félvállról odaszól nekem „ Anya légyszives, idehoznád az autómat?”Igen most minden az övé: autóm, ágyam, mesém, kakaóm.

Segítséget kér: tegnap este bement a kisautója a rácsos ágya alá, és nem érte el. Pedig megpróbálta:

„Ana! Nyugi, kiveszem.” Mintha aggódtam volna egy percig is :)

Aztán amikor nem sikerült szaladt ki a konyhára az apja után „ Apa! Gyere légyszi segíts!” „oóóóó, baj van” „ Gyere segíts”

Bármire van szüksége szól „ Ana! Inni kérek!” „Ana! Ebédet légyszives!” „ Apa fázom, betakajsz?”

Játékában is nagyon ügyes. A nap 90%-át autózással tölti. Sorba rendezgeti őket, elpakolja, aztán újra előveszi őket. Megnevezi őket „ Mustang, idejön.” „ Darus nem jöhet.” 

Pont, pont rajzolás közben is mondja a versikét, és szépe rajzolja.

Amikor kész van hozzám fordul: Ana! Pontbasám van"

Játszik, autozik. Egy autót tológat, nem versenyez. Én épp mellette telefonálok.

Egyszer csak felpattan, két kezét a magasbaemelve, diadalittasan kiabálja: "Én győztem!"

"Ana. Megnyomom. Itenbiony meg." :D

"Kiviszem. Odaadom apaanak." (az ákat néha elég palócosan mondja)

Elkezd ugrálni az ágyon, ide-oda dobálja magát. Majd felül.

"Mi olt?" "Mi olt?"

"Hihi. Viccses." "Szele...budiiii"

"Dömpeeeer. Arra viszem. Apa te is gyerre."

Számos gyönygyszemem van még, amik nem viccesek de meglepőek.

A tesómnak van egy vicces-kedves mondása: "Csudijó." a barátai is csak Csudinak hívják. Annyiszor mondja.

Természetesen Boti is megtanulta már.

Kiabálja és tapsol hozzá (ahogy a tesóm: "Csudiló!" :D

Majd hozzá teszi: "Barbus montta."

Másfél héttel ezelőtt két nap is buszoznunk kellett. Nem volt itthon a kocsi, de időre mentünk a gyakhelyemre.

Élvezte a buszozást.

Tegnap ahogy jöttünk hazafelé, a kocsival elmentünk a buszmegálló mellett ahol felszálltunk a buszra.

Hevesen, kifelé mutogatott:

"Buszuztunk"

" Ana! Ezserszer montam hogy ne szabad"

Ezzel a mondattal figyelmeztetett ma reggel, hogy már sokszor kérte, ne vegyem ki a kezéből a távirányítót, mikor ő tévézik.

Igazi pasi.

Most már mindenkit és mindent megszemélyesít:

"Apa! Segíts!"

"Ana! Gyerre!"

Kosááka neve Luni" - Így nevezte el a boltbajáró karos kosaramat

Ha megyünk valahová, odaszalad a szekrényhez, amibe tartjuk, és kiabál:

"Gyerre Luni, menjünk bótba!"

Szerepjátékok:

alamelyik nap délelőtt háborúsat kezdett játszani.

Anyukám fejlesztőszobájába a műanyag asztal alatt.

"Ez a bunki." Kis bunki."

Ana! Búú be. Jön ejjensíg."

"Támadááás."

Ezzel megrohamozta a másik szobában mitsemsejtve autószerelősműsört néző apukáját.

Kispimasz fiamnak nem kellett sok idő, hogy rájöjjön a beszéd, a szavak segítségével, hogyan lehet kicsikarni még egy kis időt lefekvés előtt;hogyan lehet elérni valamit amit akar.

Egyszerű. Nem közli pontosan hogy mit lát/mit szeretne. Egyszerűen közli: "Valamit."

"Oooo.... ágy alatt ott van VALAMI."

"Apa gyere mutatok VALAMIT."

"Anya. Segíts. Látok VALAMIT."

"Szeretnék valamit."

Elalvás előtt:

"Anya, ott van VALAMI."

"Anya nem alszunk. Mééég szeretnék VALAMIT." :)))

Ha kérdezem: Mi az a valami? mit látsz? Mit szeretnél?

Nem válaszol vigyorog. És mindig kivágja magát.

" Ott van. Megmutatom. Nézzsük meg." És máris 2 perccel elhúzta az alvás időt.

Fürdés előtt autóztak Ákossal. Boti egyszer csak odamegy az apjához, ráhajtotta a fejét a mellkasára, megölelte és nagyra nyílt szemekkel közölte:

"Apa vigyázz magadra!"

Ledöbbentünk. Honnan vesz ilyet? ...

Fürdés közben gondoltam katintgatok párat a géppel,. Aztán gondoltam veszek fel fürdőzős videót.

Közben beszélgettem Botival.

Megpróbáltam énekeltetni. Hááát látta hogy kamerázom és közben más dolga is volt, de azért részlegesen bele-bele énekelt az én énekembe.

"Téjapó ittan, hó a subája, leng a szakálla. Zsják zsják teli zsák pios aama, aranyaág...."

Meseolvasás közben:

Gombóc Artúrról meséltem, ez volt a szöveg: "Már elpattan alatta az ág ha rárepül. Eldől kémény ha ráül. Elhajlik az antenna alatta."

Boti ránéz az apjára.

"Antenna fennt házson.Füstölt a kémény. Apa montta."

Azaz apa mondta neki ott van egy antenna a háztetőn, annak amelyiknek füstöl a kéménye.

Mindez múlt szombaton volt. És emlékezett.

Aztán megkérdeztem tőle mi történt a Thomasos lufijával. Kicsi gondolkozás: "Eerepült.Nem jön vissza. Botonka nem szomorú, lufi szabad lett."

Kérdeztem tőle emlékszik e mi volt a miklósi dédimamájánál (az már 2 hete vol, kíváncsi voltam mennyire emlékszik vissza):

Kicsit gondolkodott, látszott hogy zavarban van, aztán azt válaszolta: "Nem tudom."

Lehet ez most furcsa hogy leírom, szerintem nagyon nagy dolog, hogy egy 20 hónapos gyerek tisztában van vele, hogy ha valamit nem tud. Sokkal könnyebb lett volna neki halandzsáznia, vagy mondania valamit, ami más,mint megfogalmazni azt hogy nem tud válaszolni a kérdésre.

Amikor tovább kérdezgettem, akkor már tudott válaszolni.

"Mit kergettél a miklósi dédinél?"

"Cicáát."

"És milyen volt a miklósi dédi szobája?" (Arra gondoltam hogy meleg volt a begyújtott kályha miatt)

"Pikkos" (piszkos)-tényleg piszkos ott minden, és az apja nem engedi semmihez se nyúlni, és mindig mondja is neki Boti nemn szabad mert piszkos.

Most reggel:

"Anya gekkenyét (gesztenyét) szeretnék enni."

Eszébe jutott hogy pár hete Velembe voltunk Gesztenye-ünnepen, és imádta a sült gesztenyét.

 Ma reggel puszival ébresztett. Amikor kinyitottam a szememet rám mosolygott.

:)

"Mese!"

"Lemászok ágyról.Uh, nehíz"

"Gyere anya mennyünk."

"Ja efelejtettem.Puszi.-itt kaptam egy hatalmas cuppantóst- most felkelünk és megyünk."

Bekakilt, szólok neki hogy menjünk pelenkát cserélni.

"Nem pelenkát cserérünk." -kicsit rossz volt a szórend, az "l" helyett "r"-et mond, de épp ettől iszonyat helyes. :)

Apukája végzett a reggelivel: "Gyere kisapukám, mennyünk autózni."

"Esik eső (a köd szitált), fúú a szél. Sapka kell"

"Megnézzsük, anya gyere má. Gyorsan megnézzsü, aztááán, játsszunk tovább." :D

Szóval mondom én, hihetetlenül cuki kispasi.

És most pár videó, amin a dumája van. Érdemes megnézni mert tényleg jó kis szövege van, és a videó visszaadja milyen sokat és milyen ügyes beszél...

 

 

18 hónapos

Annyira jó  lenne legalább kétnaponta ideülni és lejegyezni mindent.

Mert volnamit.

Eseményeket, kirándulásokat, ügyességeket, érzéseket, szeretem pillanatokat.

De hááát, háztartás, diplomamunka, férj és egy csodás kisfiú mellett erre már nem marad idő.

Pedig nagyon jó lenne ha el tudnám tenni ezeket a pillanatokat emlékbe. Legalább így virtuálisan.

Jó lenne eltenni emlékbe az esti altatások emlékét.

Amikor fürdés és törölközés után, ő kakaót iszogatva ül az ágyon valamelyikünk ölében és hallgatja ahogy mesélünk neki. A Pom-pom mesekönyvek a kedvencei.

Általában Apa ölében ül, kakaózik én pedig mesélek.

De ilyenkor beszéljük meg a nap eseményeit, vagy hogy mi lesz másnap.

Aztán amikor elfárad, lefekszik az ágyra, és kéri hogy mi is tegyünk így "Apa isss" "eggyüt" "anya  iss". És húzza a kezünket, pólonkat, nadrágunkat, hogy feküdjünk mellé. Így folytatjuk a beszélgetést. Apa az egyik oldalán én pedig a másikon. És fogolódik. Hol az apukájához bújik, hol pedig hozzám. És puszikat osztogat, és simogat minket.  Mi persze viszonozzuk.

Közben beszél. "Apppa itt" "Annya szeje" " Botond kakóka" "Apuka ne dógia.Aaszik""Pijen" Botond iss" vagy máskor meg " Pompom" "Picur" "Gambumga" (Gombóc Artúr) "Pompom mesééé" "Picu bete" Gambumga dagad"

Sokszor csak ő beszél; meséli a meséket, vagy elmeséli egy élményét. Tegnap este egy kisfiúról beszélt aki a játszótéren rosszalkodott. (Minden nála kisebb gyerektől elvette a játékát sőt egy kisfiútól - aki nemmellesleg fogyatékkal élő, de a legjobb szívű kisgyerek akit csak ismerek- lerombolta amit homokból épített). Botond erre így emlékezett: "Kicsfú ne" "Adodide, eném" " Bájin sííí" "Szomka" " Kicsfú gono" " Nebanda" (Nem szabad)

Nem beszél még tisztán, de abszólút lenyűgöz minket amiket mond, amikre emlékszik, ahogyan beszél. A logikája fantasztikus.

Már elmúlt másfél hónapos. Még cicizik, bár egyre ritkábban. Ez egy hosszabb post lesz, mert nem hagyhatom szó nélkül.

A lényeg, még naponta szopizik. A délutáni szopikat lesz a legnehezebb abbahagyni.

Elkezdtük a leszoktatást, hogy februárra már ne szopizzon. Az anyai szívemnek fáj, de egyben büszke is vagyok, és kárpótolnak a fent leírt esték...

Így talán hogy most elkezdtük a leszoktatást, és nincs határidő és nem siettetjük, nem durván szakítjuk el a cicizéstől, azt reéljük megússzuk a sírást, és  hogy negatívumként élje meg a dolgot. Eddig sikerült.  Nem egymás után ugyan, de 1 hónapon belül volt már 3 esténk amikor cici nélkül aludt el. Csak úgy mese közben. És átaludta az éjszakákat akkor is.

Nem erőltetjük, amikor úgy látjuk nem megy az alvás, legkésőbb 9kor cicit kap. Ilyenkor se azért mert sír, vagy keresi a cicit. Csak azért mert látjuk nem megy az elalvás, és tudom szopizás közben 5 perc alatt elalszik. Nem sietünk. Még van fél évünk. És ha pár hónappal tovább  tart, az sem baj.

A hónap fő történése egyértelműen a beszéd. Folyamatosan beszél. Egész nap. Már nem csak szavakat, de két szavas mondatokat. Nem csak ismétel de válaszol is.

Megtudja mondani kérésre a nevét, hogy hány éves, az apukája nevét és az anyukája nevét. Utóbbi kettőt még nem mindig tökéletesen. Van hogy arra a kérdésre: "Hogy hívják az apukádat?" közli "Apuka". :) De sokszor mondja már hogy " Ákó" vagy " Ákos"

Néha rendesen kimondja a szavakat, teljesen érthetően, néha meg nem. az "r" hanggal sincs gondja, de van hogy kihagyja a szóból. Ha rosszul mond egy szót igyekszünk kijavítani, akkor mondja is helyesen, de utánna megint csak félig mondja ki vagy kihagy betűket.

A tűzoltó például neki "Tiluli". Összevonta a sziréna hangját és a tűzoltó kocsi betűit.

Ismeri az autó márkákat. "Muttang" (=Mustáng), "Porhje" (=Porche), "Lambunga" (=Lamborghini)

Kizárülag reggelente tévézik. A Disney csatornán nézi a Mickey egér játszóházát. És válaszol Mikey kérdéseire. Amikor köszön visszaköszön: "Sziaa" (Máskor mindenkinek köszönget. Megyünk az utcán és csak úgy záporonak a " Sziaa nenni" "Sziaa bácci" Sziaszia" köszönések. Sőőt apukám úgy köszön el a szüleitől hogy "Csók-csók" és mostanában Boti is alkalmazza, nagyon bájos: puszit dob és közli "Csokkcso")

De amikor Mickey egér hívja a " Mikkertyűt" akkor is kiabál vele " Mikeke" vagy amikor éljenez akkor is kiabál a fiam " Hurrá" és tapsol hozzá.

Zabálni való.

A beszédben jóval a kortársai előtt jár.

Kb. 200-250 szót mond már. A babától, a vonatig, a tartélykocsin át a számokig, az autómárkákat, és a tárgyak nevét. Nem csak egy-egy tárgyét, mindegyikét tudja. Számunkra bámulatos.

Számol. 10-ig. Leszögezném a számokhoz való érzékét nem tőlünk örökölte. Mindkettőnk családjában igen magas a matematikai analfabéták száma....

Ha valamiből sok van, (ezt Boti hangos, csodálkozó kiáltással fejezi ki " Mennyii!" , majd hozzá teszi " Sokk".)  megszámolom neki. És sokszor elszámoltunk már együtt tízig.

Aztán a múlt héten történt a nagy dolog: anyósoméknál voltunk, és Boti kint játszott a kertben az egyik bokorrol szedett le bogyókat és egy székre tette. Amikor végzett odaállt, széttárta a kezeit és kis csodálkozó hangján "Mennyiii" "Sok." Én pedig megszámoltam neki. "1,2,3,4,5,6,7,8. 8 bogyó van kicsike" Aztán bementünk a konyhába. Térült-fordult egyet, kihúzott minket az apjával, LEVETT KETTŐ BOGYÓT A BOKORRÓL ODAMENT A SZÉKHEZ ÉS EGYESÉVEL LERAKTA ŐPKET A TÖBBIHEZ A KÖVETKEZŐKÉPP: " KIJEC, TIZ" és örült és tapsolt. Alig jutottam szóhoz.

Persze mi is megtapsoltuk és örültünk, dele is döbbentünk.

Ez azért nem semmi, szerintem.

Az elmúlt időben voltunk párszor kirándulni a közelben, elmentünk többször a Miklósi dédihez, babaláotgatóba voltunk, elsétáltunk Kőszegen a Hétforráshoz. Na de sorjában:

A Mikósi dédinél Botond most nyáron a kertet élvezte. Szereti kergetni a cicákat, pancsolni a cseresznyefa árnyékában, virágokat szagolgatni, vagy egy padon autózni.

Én is szeretem amikor ott vagyunk, a sok szép virág, a dédi régi falusi háza, olyan szép hangulata van. Örülök hogy Botinak van egy ilyen hely, ahol játszhat.

A nyári szép időkben voltunk strandolni is. Én minden ilyen "első" alkalmat várok. Tavaly is voltunk strandon többször is, de Boti akkor még nem szaladgált, a vízbe se mertem be vinni.

De idén, izgatottan vártam milyen lesz Botival a gyerekmedencébe. Vajon tetszeni fog neki? Vagy félni fog?

A délutáni alvását  még otthon töltöttük, mivel féltem a strand zajától, gyerekkiabálástól nem tudna ottkint elaludni. Így délután 4re mentünk ki a szombathelyi termál strandra. Van egy másik strand is, az sokkal jobb, viszont ez baba-barátabb. Először  a kinti gyerekpancsolót próbáltuk ki. Úgy tűnt nem tetszik Botinak. Nem sírt, csak nem is élvezte annyira amennyire szerettük volna. Ákosnak támadt az ötlete vigyünk fel a benti gyerekmedencébe. Ilyen jó időbe ptt úgysincsenek sokan.

Igaza lett. Boti élvezte, a fejét is a víz alá dugta többször is engem utánozva.

Később, így hogy megismerkedett a vízzel, és barátságot kötöttem (remélem egy életre), már a kinti gyerekpancsolót is élvezte.

Amikor  épp nem medencéztünk élvezettel rohangált a nagy füves területen.

Nagyokat kacagot, futott, pörgött hogy eleshessen, tetszett neki hogy nem fáj, mert a puha fű felfogja az esést. Persze én meg aggódtam, mi van ha rosszul esik, vagy mégiscsak megüti magát. De szerencsére nem lett semmi baj.

Nyáron haazalátogattak Svédországból az uncsitesómék, és keresztanyukámék. Velük elmentünk egy nagy kirándulásra. Kőszegen a Hétforráshoz vezető 2,5 km-es túrát tettük meg gyalog.

Boti is szinte végig sétálta oda-vissza az utat. Nagyon meglepődtem, aznap 4 km-t tuti a saját lábán tett meg, és volt hogy meredek emelkedőn felfelé. Iszonyat ügyesen megy!

 

Amikor legközelebb Miklósra utaztunk, délután tettünk egy kis kitérőt, hogy meglátogassuk Ákos unokatestvérét és menyasszonyát Anitát.

el

Májusban kislányuk született, és már nagyon vártam hogy ne csak képeken, de személyesen is találkozhassak Lilivel.

Megragadom az alkalmat hogy itt is megköszönjem Anettnek a ruhákat. Gyönyörűek!

Jó volt és egyben furcsa is újra ilyen kicsi babát fogni. Anita és Balázs nagyon aranyosak voltak, megengedték hogy egész délután babázhassak. Altattam, pocakot maszíroztam, élveztem az aprócska kislány szuszogását a mellkasomon.

Amikor először a kezembe vettem, azt gondoltam, milyen aprócska, hogy biztosan kisebb mint Boti volt amikor született. De nem. Amikor Anitával beszélgettem kiderült hogy Lili már 3700 gr, tehát majdnem fél kilóval több mint amennyivel Boti hazajött a kórházból.

Boti nem igazán volt féltékeny, jót játszott Lili szobájában az apukájával. Néha azért odajött és hozzábújt hogy el ne felejtsem ő a gyerekem nem Lili. :) Persze hogy is felejthetném el.... :)

Mindenesetre jó volt olyanra kisbabát ringatni. Alig várom hogy elrepüljön az a pár év és újra babázhassak.

És Anitával is nagyon jót beszélgettünk.

A hétévégink általában játszóterezéssel telnek. Már nagyon sok kis barátunk van. Főleg kislányok.

Boti már játszik más gyerekekekkel Bencével és Mirával autózni szoktak, Zsófival vonatozni, Ádival labdázni, és van mikor csoportosan minden kis barát betömörül egy kis faházikóba a játszótéren.

Amikor pedig a barátok nincsenek az udvaron egyedül is szépen eljátszik. Vagy anyával. Vagy apával.

Szeret hintázni, és hintázás közben már énekel is "Inta-Inta, Inta Botija"

Egyedül csúszdázik, mászókázik.

A homokozó szélén autókat tologat.

De a hétvégek igyekszünk kihasználni, hogy ne csak játszótérre menjünk.

Egyik hétvégén például Nemesmedvesre kirándultunk ahol  megnéztük a Kopjafákat, a T34-es tankot és a fa haranglábat. Ákos még a tank belsejébe is bevitte a fiát. :) Hazafelé már késő volt, de azért bementünk a Jáki templomba. Itt kicsit felháborodtam, mert 600 ft-ot fizettünk hogy bemehessünk a kertbe. Nem a temploma! A kertbe! Azért ez mégiscsak egy templom. Kíváncsi lennék aki misére megy annak is kell e fizetnie.... Felháborító szerintem.

De jót sétáltunk a kertben és Botinak pedig nagyon tetszettek az oroszlánok.

Másik hétvégén pediga közeli Csónakázó tónál vizibicikliztünk. Boti kiabált a kacsáknak. " Kacsa" "Ááp, ápp...." " Kiccciiiiii" " Ott is, annya ott is", és még egy teknőcöt is láttunk pihenni egy fatörzsön. " Bekke"

És olyan aranyos volt a mentőmellényében!

És jövő héten Balatonfüredre megyünk az Anna Grand Hotelbe.

Már izgatottak vagyunk mind.

Bár Boti 5 hónaposan járt már a Magyar Tengernél, de most egészen más lesz. Kívncsi vagyok mit fog szólni  a nagy vízhez, és amikor hazaérünk milyen élményekkel lesz tele.

Nagyon várjuk már.

Pár dolog még a 18 hónapos nagyfiúról.

Továbbra sem hízik, bár nem is fogy. 10,5 kiló. és 84 cm.

Cipőből 22-est hord, lassan 23-ast.

Kedvenc ételek: tészták, tökfőzelék, spenót

Inni: általában vizet, de sokszor kért teát, este és reggel pedig kakót.

18 hónapos elmúlt és még szoptatom. Erre külön büszke vagyok.

Átalussza az éjszakát, kivéve egy-két fogfájós, anya-hiányolósat. Ilyenkor a mi kis heverőnkön bújunk össze ketten és alszik reggelig. Szeretem.

Délutánonként 2-2,5 órát alszik.

Amióta Boti megérkezett a családunkba szigorú napirendünk van. Sose tolódott még el fürdetés, altatás vagy etetés. Ha úgy gondoljuk nem tudunk egy kirándulásról időben hazaérni (vacsira) akkor el sem indulunk. Igaz így kissé korlátozottak vagyunk, de nem bánjuk. Botinak most erre van szüksésge.

Erre is büszke vagyok.

Sok játszóteres anyukánál látom hogy csak szavakban van meg a következetesség. Nálunk nem. Ha a vacsora idő 7 óra, akkor 7 órakor Boti az etetőszékben ül előtte a fini vacsival.

Ha a fürdés idő este 8 akkor, 8kor a fürdőben pancsol Boti...

Nincs kifogás...

Csoki, édességet nem kap. (eddig összesen 3 alkalommal evett csokit, egy-egy kockát akkor is)

 Ahogy chipset, ropit, pattogatott kukoricát, gumicukrot és semmi mást sem ami cukrot tartalmaz.

Ezekből viszont még soha nem evett egy darabot sem.

Slussz-passsz, nálunk kérem rend van és fegyelem :D

Talán ennek a rendszernek és következetességnek köszönhető, hogy Botinak is már ilyen korán lettek szokásai. Reggel "Kakóka" felkiálltással fut a hűttőhöz és kéri az esti kakója maradékat. Amikor megkapta, átmegy a hálónkba, ahol felmászik az ágyra és várja hogy bekapcsoljam a mesét.

Tévét csak reggel nézhet és max fél órát. Különben a tévé nincs bekapcsolva nálunk.

Zene megy egész nap a szobájában: Halász Judit, Alma együttes, Gryllus....

De szokásává vált, az esti meseolvasás is. Ül az ágyon és kiabál, " Annya! Pompom!"

Szereti ha mesét olvasok neki. Két kedvence van: a Pompom mesekönyvek, ezekből is főleg  a Festéktüsszentő Hapci Benő, és a Gombóc Artúros. És a Boribon mesék. Már nem győzök mesekönyvet venni neki.

Fel is idézi pl a Gombóc Artúros mesét egy reggel így mesélte: kezében a könyvvel, amit lapozgatott.

" Pompom, Picu, Gambunga, Csipcsip Madááá, Akrika... hajó, Sihuhu vonattt, ótó (autó), husss, víííge" Ezt így egyszuszra. Az állam is leesett, de nagyon büszke vagyok rá.

Szerencsére illemtudó is. Köszön. Mindenkinek. Nekem ha játék közben  rámnéz, az apjának amikorhazaér a munkából, vagy amikor munkába megy el. A szomszéd néniknek, bácsiknak, az udvaron a szülőknek és a gyerekeknek. Idegeneknek az utcán. Egyesével. Odaáll az illető elé és mosolyogva közli " SZIA"

És integet vagy puszit dob.

És megköszöni ha kap valamit.

Ha odaadom a cumisüvegét, vagy kihalászom az ágy alá begurított autóját, ha a játszótéren gyümölccsel vagy babakeksszel kínálják. Ha ajándékot kap. Mosolyogva közli hogy "Kosszi" (Köszi)

Folyton mosolyog. A nap huszonnégy órájában nevet. Mosolyog huncutkodik.

Rengeteget megy.

Reggel 7 órakor szokott ébredni általában. A fél órás kakózás, mesenézés után, még 1 órát játszunk, ezalatt vagy 20szor körbefutja a lakást, felmászik az ágyra, pörög vagy épp kengurusat játszik és ugrál.

Aztán 9 órakor lemegyünk sétálni vagy motorozni, játszóterezni.

9-11.30-ig meg sem áll: motorozik (nagyon ügyes), csúszdázik (egyedül), lépcsőzik (azt is egyedül), dombról fut le, ugrál, hintázik.

Mikor feljövünk ebéd és alszik 3 ig.

4 órától este háromnegyed hétig újfent lent vagyunk és : fut, megy, motorozik, ugrál, csúszdázik, homokozik, dobra megy fel, dombról fut le, lépcsőzik....

Este aztán már csak vacsi, egy kis játék, fürdés, esti mese, összebújás, alvás.

Tökéletes.

Tényleg mindenben nagyon ügyes. Mozgás, beszéd. Azonban ami a legmeglepőbb számomra, az az mennyire szófogadó. Nem szokott hisztizni, nem szalad el előlem. Bárhová el merek menni vele gyalog, vagy motorral, mert ha szólok neki megáll. Bármit kérek megteszi. Szerencsére eddig a dackorszak is elkerült minket.

A babakocsit már szinte egyáltalán nem használjuk. Kb. a kőszegi kirándulásunk óta (július 11) elő se vettem. És előtte is legalább 2 hónapig a helyén porosodott.

Szerencsések vagyunk, úgy érzem. Jólnevelt és okos, és persze gyönyörű kisfiúnk van.

Élvezzük a harmóniát ami Botival a családunkba költözött.

És várjuk melyik nap mivel lep meg bennünket a mi különleges kisfiúnk.

Mert minden nap meglep minket valamivel. Ha mással nem, akkor a belőle áradó szeretettel, nyugalommal.

Rengeteg puszit és simogatást oszt ki. Persze mi viszonozzuk.

Olyan jó hogy ennyire empatikus, és szófogadó.

Büszkék vagyunk Rád, Kisfiam!