Babatali képekben

A fiúk balról jobbra: Mili,Boti,Artúr és Barnus

Sula és Art Úr, na meg mi

Barnus és Bodza

Babatali

2010. 07. 17.

Élményekben gazdag nap volt.

Hoxán, már régóta tag vavgyok, és amikor terhes lettem csatlakoztam is a 2010. februári babavárókhoz. Így ismerkedtem meg pár csodás emberrel.

Felvetődött az ötlet hogy találkozhatnánk.

Így négyen a csapatból leutaztunk Füredre hogy végre személyesen is megismerkedjünk egymással. Én már előtte való nap nagy izgalommal voltam , nem szoktam én ilyesmiket csinálni, de nyugodt is voltam, mert végül is ismertem én már jól ezeket a lányokat.

A terhességük minden pillanatáról tudok, ahogy arról is hogyan élték át a szülést. Velük izgultam amikor vajúdtak, a férjeik minden percről tájékoztattak bennünket, akik a forumon izgultak. Együtt örültünk minden Babó fejlődésének, és együtt aggódtunk amikor valamelyikük beteg lett. Együtt éljük át mostanában a fogzás kemény időszakát.

Anyukám és Apukám kísértek el bennünket a nagy útra mivel Ákos sajnos dolgozott. Hamar odaértünk, és szerencsére találtunk egy nagy hűvös területet. Szépen lassan szállingóztak a többiek is. Most csak négyen találkoztunk a forumozók közül.

Élveztem a beszélgetéseket, személyesen mindenki olyan volt, ahogy a forum alapján elképzeltem őket.

Botimnak is tetszett a társaság, ismerkedett a Babákkal.

Én Balcsizhattam is kicsit amíg Botim aludt.

Minden Baba aranyos volt, Artúrt még elaltatnom is sikerült.

Igazán szép élmény volt, és remélem most augusztus végén újra sikerül találkoznunk és akkor egy kicsit többen is el tudnak jönni.

Bestseller.gyanús :)

Jaj, de nagyon nem írtam már.

Így úgy döntöttem, időrendben mindent,inkább több rövedebbet írok, mert különben túl hosszú lenne, és lehetetlen lenne kiigazodni mindenen.

Június 10 csütörtök.

Nagyon sok blogot olvasok, amióta elhatároztam, hogy babát szeretnénk. Érdeklődve olvastam mások hogyan élik át a várandós mindennapokat, és mohón szívtam magamban a már kisgyerekes anyukák jó tanácsait. És mindeközben tátott szájjal csodáltam hol a Pocakos képeket, hol pedig a gyönyörű apróságokat.

A Denning blogra várandóságom utolsó heteimben bukkantam rá.

Két nap alatt elolvastam mindent, az elejéről.

Edit nem sokkal idősebb nálam, és ő is Szombathelyi akárcsak én. Várandóságának utolsó heteiről olvastam, amit Amerikában élt át.

Szuper beszámolókat olvastam itt, egy csodás szerelem beteljesüléséről, egy izgalmas új élet kezdetéről. És másfél hétten Botikám születése előtt jött a jó hír: megszületett a kis Miura Emily. (Csodás név, imádom:))

Nemrég olvastam, hogy jönnek haza Szombathelyre. Egy pillanatra át is futott a fejecskémen, hogy megkérem találkozzunk, de aztán arra gondoltam hogy milyen régen látta a családját, és hogy biztosan velük szeretné tölteni a kevéske időt amit itthon tölt. Így hát el is felejtettem a dolgot. Június 10.-én Viki barátnőm jött el hozzánklátogatóba és hirtelen ötlettől vezérelve, Botondot szépen felöltöztetve elmentünk a közeli étterembe ebédelni. Kiültünk a teraszra, élveztük a jó időt. A szemem sarkából láttam, hogy egy babakocsis pár érkezett a teraszra. És akkor ledöbbentem. Edit,Adam, és a kis Miura sétáltak be az étterembe,Edit szüleivel és tesóival :)Nagyon meglepődtem, és megörültem, de nem mertem odamenni :p, nem akartam zavarni, meg hát az is eszembe jutott, lehet meg se ismer :)

De igen, megismert, és szerencsére Neki volt bátorsága odajönni hozzánk. beszélgettünk kicsit, közben Botim végig sikítozott. Persze megpróbálta felhívni a figyelmét a gyönyörű Miuárnak. Már a képeken is mindig megcsodáltam, de életben még gyönyörűbb :) Edit! Az egész napomat széppé varázsoltátok :) És Botiét is. Bár még nehezen lehet megérteni miről hadovál én tudom, hogy aznap végig a kis Miura szépségéről áradozott a maga halandzsa nyelvén :)

Jó volt végre találkozni valakivel akivel eddig csak a blogvilágon keresztül ismertük egymást. Edit nagyon kedves volt, és jót beszélgettünk. És mint írtam a kis Miurától elolvadtam. :)

Szép pár lennének Botimmal :)

És bestseller gyanús a magyar-amerikai kislány és a magyar kisfú szerelmi törénete, ami már 4 hónapos korukban elkezdődött :)

És íme a sztárfotó :)

Élménybeszámoló

Mint említettem mozgalmas napok állnak mögöttünk, 3 teljes napot töltöttünk hármacskán.

Élveztem minden pillanatát.

Az ilyen napok emlékét próbálom elraktározni a szívembe.

Talán segíteni fog amikor a kamasz fiam közli hogy semmi közöm az ő dolgához...:)

Most azonban még édes kicsi fiúcska, és Apukájával minden nap azon vagyunk hogy boldoggá tegyük. Mert az meg minket tesz boldoggá :)

Csütörtök délután Eszti barátném látogatott el hozzánk, Angliából hozott egy kis meglepetést Botinak, egy aranyos plüss oroszlánt. Beszélgettünk kicsit, nem régen veszítette el az apukáját, aki hozzám is nagyon közel állt. Botiból kicsit erőt merített. :)

Esztivel :)

Ákos már pénteken sem ment dolgozni, így jó sok programot terveztünk a hétvégére.Pénteken korán reggel kelt Boti, reggel fél 6kor, és egy kis reggeli tejci után, átmasíroztunk Apukájához, és bebújtunk mellé a nagy ágyba. Olyan isteni volt hármasban aludni. Még másfél órát aludtunk együtt és Botival aludni sokkal pihentetőbb. Az embernek szebb álmai lesznek, miközben érzi az őpihe-puha bőrét, és beszippantja azt az édeskés,semmivel össze nem hasonlítható baba illatát. Ezzel Ákos is egyetértett. 7 órakor minhárman kipihenten, mosolygósan ébredtünk. Játszottunk egy nagyot, reggeliztünk mindhárman, összecókmókoltunk és elindultunk a körútunkra, úgy 9 óra körül. Először a mamihoz néztünk be az oviba. Sport nap volt náluk, így is készültem, melegítőbe, Kangooztam egy jót. :) Addig Boti táncizott anyummal, énekeltek és a többi kisgyereknek vigyorgott.

Mamival oviban :)

Hát azt hittem megzabálom: úgy nézte a futkározó gyerekeket! És sikongatott utánnuk.

Pár napja kezdte a sikongatást, édes vékony hangon sikít, élvezi a hangját. Nagyon aranyos, Ákossal sokat nevetünk rajta. Általában reggel, ébredés után, még az ágyban jelzi így hogy hahóó ébren vagyok. És nagy sikongatások közepette, nevetgélve ébredezik.

Miután kisportoltuk magunkat, bevásárló körútra mentünk.

Botond először kísért el bennünket ilyen nagy bevásárló körútra és most volt először hogy boltban járt. Vittük magunkkal a babakocsit és a nagy tescoba tologattuk.

Úgy nézelődött mintha tudná mit akar venni. Közben a kedvenc könyvével játszott és mire a kasszához értünk elaludt.

Eddig próbáltuk kihagyni őt a bevásárlásokból, ha nagyon nem volt senki aki vigyázzon rá, jött velünk, de egyikőnk mindig kinnt maradt vele a kocsiban.

Féltettük Őt nehogy elkapjon valamit, esetleg megijedjen a tömegtől.

A félelmünk alaptalan volt, élvezte a bevásárlást.

Délután benéztünk a dédimamiékhoz, ahol aludt egy nagyot a nagy fáradalmakra, aztán haza már babakocsival sétáltunk egyet a közeli tó felé is elmentünk.

Másnap, szombaton, Jutka mama látogatta meg az unokáját. Volt ám öröm, sikongatás :)

Kapott is gyerek napra egy szép csörgőt, dédije pedig képeslapot és egy kis pénzt küldött neki, hogy vegyünk rajta valamit.

Szegény Jutka mamának nagyon hiányzik az unokája, mivel csak kéthetente pár órát tud vele tölteni. Tudom hogy vannak nagyszülők akik még ennyit sem tudnak találkozni az unokájukkal, de ahhoz képest hogy az én szüleim minden nap találkoznak Botival, kevés az a pár óra.

Boti először csak nézte, nem ismerte fel a mamáját,mivel már három hete nem látta, de aztán vigyorgott, játszott az új csörgőjával, szóval elemében volt.

Ma pedig gyereknap van, meg is ünnepeltük kellően. Reggel fél hétkor keltünk, de kilenckor már újra aludt is Botink és csak 1 órakor kelt fel. 4 órát aludt, és mi is visszbújtunk Ákossal az ágyikóba pihizni. Végre úgy érzem teljesen kipihentem a vizsgaidőszakot.

Pedig még a kedd hátra van...

Mamiéknál ebédeltünk, és ott találkoztunk Apukám szüleivel, akik szintén megköszöntötték Botit gyereknap alkalmából.És persze minket is. :)

Anyukáméktól egy szupi rágókát kapott, mi pedig Ákossal édességet, gyerek nap alkalmából.

Mamámtól, Boti kedvenc Dédijétől pedig 3 hő érzékeny kanalat kapott Kisfiúnk, amik ha túl meleg az étel megváltoztatják a színüket. Erre kíváncsi vagyok, de nagyon ötletes ajándék :)

Aztán anyu is elkészülődött és jött velünk tovább.

Csempeszkopács 2010.05.30

Csempeszkopácsra mentünk, középkori vásárra, mi így ünnepeltük a gyereknapot.Sajnos borús volt az idő, és néha esett is az eső, a nagy vihart szerencsére megúsztuk, akkor már autóba ültünk és hazafelé tartottunk. Jó volt Botikám is nagyon élvezte, a Fekete Sereg lovagjait és az íjászokat különösen megbámulta. Nem hiába...Fiú...:) Kapott két kis sapit, újfennt. (Összeszámoltam nyári kis sapiból 14 darabja van...) :) Itthon délután mi is megköszöntöttük Életünket Gyerek Napon, egy ki medencét kapott, benne műanyag lasztikkal, egy napozót, egy inget, két kis nacót ééééés két sapit :)

Kis medencében 100 lasztival...

Igen így már a vásáron vettekkel együtt 18 darab nyári sapija van.

Tudom túlzás, de annyira helyesek ezek a kis sapekok és Botinak jól is állnak. :)

Kapott még egy kis könyvet, amiben aranyos versikék vannak, és cd is van hozzá, amin Gryllus által vannak megzenésítve ezek a versikék. Be is tettük meghallgatni, Boti és Ákos mókáztak a zenére, közben néha a medencébe is visszamentek játszani. Sokat nevettünk, énekeltünk, tándoltunk hármacskán amíg eljött a fürdés ideje.

Este pedig átjött tesóm, Boti leendő keresztmamája, hogy Ő is felköszöntse Gyerek Napon.Tőle egy tanuló poharat kapott Boti, amit a későbbiekben biztosan használni fogunk.

Keresztanyuval

A héten kedden Győr, csütörtökre barátnőzés van tervbe véve.És nézelődök is szeretnénk egy második babakocsit Botinak, valami színesebbet, hogy tudjuk cserélgetni a járgányokat.Pár kép, a javát majd a zárás után hozom ;)

Látogatók :)

Szombaton nagy vendég-sereg érkezik hozzánk.

Örülünk amikor számunkra kedves emberek látogatnak meg minket.

Jutka, Boti messzi mamája :),hoz magával 3 kedves családtagot.

Marcit, feleségét Hajnit, és a kisebbik fiúkat kisMarcit. :)

Balázs és Anita (Marciék nagyobbik fia és kedvese), sajnos nem tudnak eljönni, mert Anita náthás. Majd legközelebb.

Azért örülök hogy gondoltak ránk és főleg Botira hogy nehogy megferőzzék.

Marciékat régóta a szívembe zártam már, annyira aranyosak együtt, irigylésre méltó a házasságuk. És a fiaik is nagyon kedvesek, szeretem mind a 4üket.

Úgy szoktam őket emlegetni hogy a "kedvenc családom" mert tényleg azok.

Örülök hogy szombaton látogatóba jönnek, mert még nem jártak nálunk, még nem látták a kis kuckónkat, amit megálmodtunk és kialakítottunk magunknak.
Szép hétvégét! :)

Évforduló

Tegnap nem tudtam írni, mert élveztem kiscsaládom társaságát. :)
Pedig tegnap igencsak különleges nap volt.
Számításaim szerint tegnap volt egy éve annak hogy Életünk Értelme megfogant. Pontosan emlékszem arra a hétvégére.

Minden percére.

És most egy év elteltével Kis Hercegem a Birodalmában épp a körforgóján himbálózó egérékével társalog. :)

Amikor Boti megfogant pontosan tudtam hogy megtörtént.

Hogy végre beteljesült az álmom.

Aznap este csak simogattam a hasamat és tudtam, éreztrem valami csoda történik odabennt.

Ezért is tudom pontosan melyik nap az a nap...

Mert már akkor is tudtam.

És 3 hétre rá teszteltem először, de erről majd máskor.

És mivel utolagos véleményem szerint kicsi fiúnk percre pontosan érkezett, ezért tegnap volt 11 hetes a mi kisbabánk... :)

A hétvégékről mindig azt írom csodásak voltak, de nem tudok mit tenni, Ákossal és Botonddal minden nap csodás.

Főleg a hétvégék amikor MaciApi sem megy dolgozni, és két napig együtt tudunk lenni,csak mi hárman.

Szombaton 7kor keltünk, és kicsit hancúroztunk a nagy ágyban hármasban. Szeretem ezeket a reggeli hancúrokat, olyan jó hárman összebújni és Apival gyönyörködni milyen Csodával lettünk gazdagabbak. Imádom ahogy ők ketten bohóckodnak, ahogyan Boti vigyorog Apukája idétlenkedésén és ahogy összenéznek huncutul.

Délelőtt érkezett hozzánk Jutka mama mert már hiányzott neki az unokája. :)

Kicsit játszottak, beszélgettünk.Jutka minden alkalommal elájul mekkorát nőtt Botond. Most csak két hét telt el amióta utoljára találkoztak, de azóta is sokat nőtt az unokája. Elolvadt attól ahogy Boti mosolyog...

Ebédeltünk majd ebéd után jöttek Atiék. Ákos legjobb barátja és a Kedvese Niki.Még nem találkoztak Botival, mert Győrben élnek és folyton dolgoznak. Nemrég költöztek össze, szóval náluk is nagy a boldogság és lassan ők is révbe érnek. Botitól külön kedvet kaptak hozzá.

Botond és Niki nagyon összebarátkoztak, Nikinek sikerült Őt elvarázsolnia a nagy órájával :).

Drága kincsem beszélgetni is hagyott minket, aludt 3 órát amíg itt voltak.

De azért játszottak is, megmutatta milyen közvetlen mosolygós baba ő.

Atiék nagyon meglepődtek hogy egyáltalán nem fél az idegenektől, barátságos mindenkivel. Teljesen oda voltak érte, hogy milyen ügyesen tartja magát, milyen vidám és mennyire szép.

És Ákos is örült hogy végre tudott egy jót beszélgetni Atival, mert erre utoljára az esküvőnkkor volt lehetősége.

Még középiskolában barátkoztak össze, ők ketten és hihetetlen de még most is ugyanaz a szava járásuk, ugyanúgy gondolkodnak, pedig ritkán találkoznak. Mindössze egy hét a korkülönbség közöttük, lehet ezért.

Mindenesetre érdekes volt látni, hogy férfiaknál is létezik az a fajta barátság amikor befejezik egymás mondatát.

Vasárnap szép idő volt, így a reggeli hancúr után kedvenc helyünkre, a Csónakázó tóhoz mentünk sétálni már korán reggel. Délben felléptünk anyumékhoz ebédelni, és folytattuk a sétánkat délután is. Ilyen séták alkalmával szoktunk feltöltődni mind hárman a következő hétre.

Friss levegő, szép környezet. Ezeken a sétákon Boti jókat alszik, olyan aranyosan mosolyog álmában...

Mi pedig Ákossal ilyenkor tudun beszélgetni egy jót. Megbeszélni az elkövetkezendő heteket, tervezni a jövőt, álmodozni arról milyen lesz amikor Botkó pár év múlva már körülöttünk rohangál és a bájos természetével kenyerez le minket. :)

Estefelé Api és Botond elvonultak a szobába, amíg én a beadandóimat szerkesztgettem, Ákos búcsúzott a fiától, mivel másnap reggeltől dolgozik. Persze ilyenkor is látják egymást, de az Ákos szerint nem ugyanaz. Hétközben 2-3 órát tudnak csak együtt tölteni aztán Botinak aludnia kell. Azért minden reggel mielőtt Ákos munkába indul még van idő egy kis bújásra, így Ő is szívesebben megy dolgozni, azt mondja, ettől vidám a napja, hogy a reggeli Botiadagját megkapja. Képes ezért felkelni egy órával előbb, pedig előtte is korán korán kelt. Nekem viszont nagyon jó érzés hogy ennyire szereti a fiát. Nem gondoltam volna...

De ez is egy másik bejegyzés lesz majd. :)

Ma délután Viki barátnőm és a kedvese jönnek Botondhoz látogatóba, így sosem unatkozunk. Mindig van egy barát, vagy családtag aki látni szeretné Őt.

Mindenki odavan érte, ezért olyan barátokkal, rokonokkal is többet találkozom akikkel Boti előtt nem annyira tartottuk a kapcsolatot.

Nálunk nagyon igaz hogy egy gyermek ősszehozza az embereket. :)