Vigyázat!Hipochonder blog!

Teljes mértékben hipochonderré váltam az elmúlt napokban.

Az első aggodalmam, hogy ugye jó helyen van az én apróságom?

Hajnali 4 óta a gép előtt ülök és a méhen kívüli terhesség jeleit kutatom, hogy kizárhassam...

Aztán ettem egy csomag szotyit a múlt héten, erre az alsó ajkam kisebesedett, és megdagadt, rögtön pánikolni is kezdtem ez milyen hatással lehet a Picire...

A következő eset pedig tegnap este történt.

Vacsizás közben a kés nyeléból belém állt egy fémreszelék. A kés nem volt rendesen lesorjázva.

Pánikroham, mondanom se kell, és rögtön a vérmérgezés gyanúja merült fel bennem :D

Szerintem amíg el nem jutok dokihoz meg fogok őrülni.

Az eszem tudja hogy még semmi értelme elmenni dokihoz, mert semmit se fog látni még, de a szívem annyira aggódik hogy minden rendben legyen, hogy csak nagyon nehezen bírok magammal.

Mint gyógypedagógiai asszisztens és leendő gyógypedagógus szerintem kicsit rosszabb helyzetben vagyok mint az átlag anyukák. Persze mindenki egészséges babát szeretne, és a legtöbben a pocakos időszakok 80%át azzal töltik, hogy baba egészsége miatt izgulnak. De én tisztában vagyok azzal mennyi mindent nem befolyásolhatunk, mennyi mennyi buktatója van egy terhességnek. És nem csak a könyvekben vagy interneten olvasható információkat tudom.

Pont most tanulom fejlődéstanból, hogyan fogan meg a baba és hogyan fejlődik napról napra az anyaméhben, egészen a születésig.

Ez egyrészt jó mert pontosan tudom mi történik velem - velünk - , másrészről viszont nehéz, mert tudom minden másodpercben történhet valami ami miatt hátránya lehet a babának.

Túl közelről látom azokat a családokat, ahol sérült valamilyen formában a gyermek, íg én nem szimplán félek, sokkal inkább rettegek attól nehogy baj legyen.

Próbálom elnyomni magamba az érzést, de túl sok információt tudok ahhoz, hogy ez sikerüljön.

Na jó van ám pozitívuma is annak hogy ilyesmiket tanulok. Tudom mire kell figyelni, és a befolyásolható dolgokat hogyan tudom kissé befolyásolni,így már ellkezdtem a múlt héten is a heti 3 hal bevitelt, ezek közül heti egyszer lazacot fogok enni a továbbiakban is. Az idegrendszer fejlődéséhez nagyon nagy szükség van rá.

Tudom mikre kell rákérdezni a dokitól egy-egy vizsgálat során, és tudom mire kell figyelni ha majd megszületink az Életünk Értelme...

De addig marad az aggódás...

Amíg nem voltunk orvosnál nem mondjuk el senkinek, csupán a szülők tudják már, mivel az esküvőt így a gyerekpezsgő köré kellett szervezni.

Anyu sírt amikor megtudta, Ákos anyukája pedig azonnal elkezdett szép neveket keresgélni,

hiába mondtam hogy ez még korai.

Ákos mamája megfenyegetett minket hogy csak is lány lehet, az én nagyszüleim pedig azóta bármit is csinálok, rám szólnak hogy óvatosan, meg vigyázzak magamra...Aggódnak.

Na megyek tovább szundizni és élvezni a hosszú hétvége előnyeit:)

Puszi

Zebrásodom

Akárhogyan is fényképezem, vakuval vagy vaku nélkül akkor sem látszik hogy a valóságban a mai teszten a tesztcsík UGYANOLYAN ERŐS mint a controll csík...:)

Mivel első baba ötleteket várok mikor keressem fel a nőgyógyászomat... jövő hét túl korai?

Hírek

Hírek:

Egyre erősödő csíkok, szinte naponta tesztelek :)

Még mindig nem jött meg, percenként rohangálok wc-re hogy ezt ellenőrizzem.

Azoon kívül hogy eszméletlen mennyiséget pisilek, semmi bajom, amit kissé furcsállok is, ezért nem bízom el mamgam...

Bezzeg az Ákos! :) Olyan kis aranyos...

Ő már rendesen anyukaként könyvel el, nem érdekli hogy ez még mennyire nem biztos, azt mondja ő tudja hogy terhes vagyok...

Ha igaza van akkor m a megtermékenyítés utáni 17 napon vagyunk, már kialakult a baba mindhárom csíra lemeze, lassanként kifejlődik a gerinchúr, lassan elkülönül egy vastagabb cranialis ( koponya felöli), és egy vékonyabb caudalis ( farok felöli) vége.

A képen az embrio első három hete látható..., ha minden igaz a mi Pindurink alulról a második sorban balról a 3. állapotban van most...

Nagyon sok dukkra van szükségem hogy igaz legyen és babát várjak :)

Várakozás

Nos nincs nagyon mit írnom, nem történik semmi, úgy tűnik tegnap volt pém...

Ha ehhez viszonyítom a dolgokat akkor 25én nem kéne hogy megjöjjön.

Ez az első igazi hónap hogy próbálkozunk, kíváncsi vagyok sikerül e elsőre....

Bár drága vőlegényem szerint amíg nem vagyunk házasok ugyse jön a baba.

Nem baj ám, mert az is hamar itt van és Drága megígérte hogy a nászéjszakán teherbeejt :)

Türelmetlenség

Nos az van hogy a híres-neves türelmem kezdi felmondani a szolgálatot.
Elméletekben ez az első teljes hónap, múlt hónapban össz-vissz kétszer voltunk együtt védekezés nélkül. És akkor sem akkor amikor esedékes lett volna. Mégis terhességi tüneteim voltak, reménykedtem.
Most a jövő hétre tehető a pé-m és nagyon nagyon reménykedünk benne, hogy lesz eredménye annak, hogy folyton az ágyikóban töltjük a szabadidőnket. Mivel a fogamzásgátló és a túlsúlyom miatt nem rendszeres a mensesem, ezért a kétnapos módszert választottuk, de van hogy Maci nem bírja kivárni és naponta bújunk össze...
Persze eredménye legfeljebb a jövő hétvége felé lehet, de azért jó összebújni. :)
És reméljünk szorgalmasságunk hamar eredményt is hoz majd...
Milyen szép lenne ha sikerülne... :)

Helyzet jelenté

Elkezdtem felkészíteni a szervezetemet a terhességre, hogy kényelmes, egészséges könyezetet biztosíthassak a szemünk fényének...
Egészségesen eszek, sok zöldséget és gyümölcsöt, vannak napok amikor egyáltalán nem kívánom a főtt ételt, olyankor kézítek valamilyen salit, vagy sok narancsot eszem.
Eljárok úszni hetente kétszer, bár itt félek hogy elkapok valamilyen fertőzést zóban ezt lehet abbahagyom és inkább nagyokat sétálok helyette.
De szerencsére látszata is van a dolognak, mert 3-4 kilo ment is le rólam, kezdnek megint megmutatkozni a nőies vonalaim...
Nagyon várjuk már a babát, főleg Maci, aki naponta többször felemlegeti, hogy reméli hamarosan baba lesz, sokszor hív PuppiAnyunak :)

Optimista újrakezdés indul...

Hááát túl vagyunk az összes ballagáson.

És szombaton a mikulásnak is búcsút mondtam, remélhetőleg jó időre...

Macival elhatároztuk, ebben a hónapban kiélvezzük :) a "babaprojekt" minden részletét. Nem stresszelünk, végül is ez még csak az első hónap volt (és ez is csak úgy ímmel-ámmal) :), mások éveket várnak a babára, majd akkor mi is ráérünk elkeseredni.

Bár szerinte most is baba volt csak nem maradt velünk.

Szóval teljes erőbedobással :) rajta leszünk az ügyön...

És remélem nyaralni már hárman megyünk...

Igaz Valaki még csak pocaklalkóként...

Várakozás

Még mindig nincs mensire utaló jel...

Bár jelek vannak rá hogy meg fog jönni.

De nem baj azzal vigasztalgatom magam, hogy május az anyáknapja és a gyermek nap hónapja, és talán a mi hónapunk is amikor megfogan a mi pici fiunk... vagy éppen lányunk :)

Megdöntöm a szabályokat

Amikor elhatároztuk hogy babát szeretnénk megfogadtam több dolgot, csak úgy magamnak.

Az egyik hogy türelmes leszek, és nem keseredem el ha az első hónapokban nem sikerül.

A másik hogy nem fogom magamon állandóan a terhesség jeleit keresni.

A harmadik amit megfogadtam hogy idő előtt nem fogok örülni annak ami nem biztos.

A negyedik, hogy nem fogok hőmérőzni, tapsra magamra húzni az én drága Párom, nem fogom órához igazítani a szeretkezéseinket, szeretkezés közben nem fogok arra gondolni hogy igen biztos most fogant meg, és hogy nem veszek tesztet, addig amíg nem érzem szükségesnek.

Mert ha lenne itthon teszt, tuti hogy amint két percet késik máris tesztelnék. Így nem tartok

itthon tesztet.

És nem ez a tesztcsik nem azért van itt mert végül pozitívat teszteltem, mert még nem teszteltem. De a 29. napomon tartok és kezdem minden fogadalmamat megszegni. Először is fel se merül bennem hogy csupán késik, pedig amióta nem szedem a gyógyszert annyira különböző időpontokban jött meg hogy jövő keddig ráérnék egyáltalán gondolkozni azon vajon AZÉRT nem jött e meg.Plussz folyamatoan minden jelét érzem hogy jön,Jön, JÖN....Eddig januártól 31, 35, és 23 napra jöttek meg az áprilisit pedig hamarosan várom. Vagyis egéz pontoan nem várom. De biztos jönni fog. Próbálom magamba szugerálni, hogy ne legyek TÚL bizakodó, az hogy 29 napra nem történt semmi, még nem jelent semmit az én esetemben, mert az előző három hónapban az átlag a 30. napon túli mensi volt...Ahhoz még egenlőre tartom magam hogy jövő keddig nem vezek tesztet, mert nem akarok hülyét csinálni magamból. De az a piszkos kis belső hang meg folyton a fülembe suttogja, mi van ha terhes vagyok, ha már itt van Ő a pocakomban :)Na jó abba hagyom és figyeléselterelésképpen eszek egy kis fagyit. :)

Drukkoljatok hogy NE JÖJJÖN MEG!

Kezdetek...

Nem jutottam el orvoshoz, ennek ellenére belekezdtünk a babaprojektbe.

Ezen a héten fősulira kell mennem, három nap és így egyedül a mai napom szabad még.

Ezért marad el a nőgyógyászati vizsgálat.

Plussz nem értem el a dokit, mert mára akartam én időpontot kérni, egészen szombat déllutánig próbálkoztam is elérni (szerdától), de nem sikerült. Nem baj a jövő héten elmegyek hozzá, bár addigra lehet hogy már jó híreket is közölhet velünk.

Egy kis rossz érzés van bennem hogy úgy kezdtünk bele, hogy nem voltam vizgálatokon, de hányan esnek teherbe úgy hogy nem tervezik, és nekik sem lesz bajuk, hogy nem vettek részt előzetes vizsgálatokon.

Jó tudom, tudom, nem jó ilyenekre számítani, jobb lenne ha nem esnék teherbe amíg meg nem vizsgálnak, de ...

Hát nem is tudok jó indokot mondani. Egyszerűen csak azért mert Maci azt mondta, ne várjunk tovább, és hát most állandóan olyanokat mondogat, hogy vigyáznom kell magamra, mert lehet már nem vagyok egyedül, meg biztos hogy várandós vagyok.

Szerintem nagyon el lesz keseredve ha mégsem jött össze elsőre.

Én próbálom mondogatni neki, hogy sokan évekig próbálkoznak mire összejön, két héttől ne várjon akkor ő pár naptól ne várjon csodákat, de mint aki süket mosolyogva hajtogatja hogy tuti terhes vagyok. Hát ha igen akkor kb. 4-5 napos :)

Szóval nem érezhető, meg nem is érzek semmit.

Azon kívül hogy görcsölget a petefészkem, de ez meg csak azért lehet mert félidőben vagyok miki felé...

De sokszor gondolok arra mi van ha mégis AZÉRT görcsölgetek.

Lehetséges ilyen korán is megérezni a változásokat?
Vagy csak beképzelem magamnak?

Sokszor kapom rajta magam hogy ábrándozom, mi van ha mégis terhes vagyok.

Pedig megígértem magamnak, hogy nem várok csodákat é nem hizem majd azt minden egyes szeretkezésünk után hogy terhes vagyok.

Szóval most az agyammal hajtogatom is a dolgokat, hátha a szívem is hallgat rá, és nem törik össze nagyon ha a hónap végén kiderül mégsincs velem a mi Picikénk. Hiszen ez még csak az első hónap...

De álmodozni nagyon is jó érzés... :)