Napjaink

Jöttem egy kis beszámolóval.

Igazán semmi különös nem történik, tegnap túlestem a cukorterhelésen, ma délutánra várom az eredményeket, remélem minden rendben van.

Holnap Győrbe megyek a fősulira, de nincs sok kedvem hozzá.

Valamiért túlságosan feszélyez az utazás tudata. Lehet hogy csak a hormonok...

Nagyon nem várom a holnapi napot, vagyis csak azt várom hogy végre holnap este legyen, amikor leszállok a vonatról, ahol MaciApu vár rám.

Irtózat nyűgös leszek a gondolatra, hogy mennyi mindent kell elintéznem a fősulin, hogy megint egy pörgős napnak nézek elébe, ahelyett hogy nyugiban csinálnám a megszokott dolgokat.

Pár napja teljesen csak a mi kis Kuckónkban történő események képesek menyugtatni, lehangol, ha arra gondolok, hogy nem leszek itthon amikor MaciApi fél 5kor belép az ajtón, hogy nem bújhatok azonnal hozzá.

Lassan egy hete, hogy Ő az egyetlen ember akit szívesen elviselek a közelemben.

Sokkal jobb amikor itthon vagyok, és csak Gombóckára figyelhetek.

Nem tudom mitől van ez vagy normális e ezt éreznem, de teljesen csak őrá figyelek, és MaciApin kívül minden és mindenki zavar, ami elvonja a figyelmemet Gombóckára.

Szombaton 4d, amit már nagyon várunk mindketten.

Olyan régnek tűnik amikor utoljára láttam.

És már nagyon várom, hogy lássam.

De holnap már péntek.

Talán gyorsan elmegy ez a nagyon nem kívánt nap.

És hamar, nagyon hamar itt lesz a szombat.

Most ezt várom a legjobban. :)

És szombaton betöltjük a 28. hetet. 3. trimeszter...

Uh... már nagyon közel van!:)

Rohanó-csigalassúságú idő

Az idő mostanság nálam eléggé ambivalens érzésekkel társul.

Egyszer boldogságban úszom, hogy milyen gyorsan telik, és milyen hamar itt lesz velünk Gombócka, máskor pedig szomorúan gondolok arra, milyen kevés az az idő,amit még így egyben tölthetünk.

Nagyon fog hiányozni, hogy érezzem a mocorgását, hogy simizhassam a Pocakomat, ami már nagyon a szívemhez nőtt.

Persze, félre ne értsetek szeretném már megölelgetni, megpuszilgatni Gombóckát, csak rossz hogy ennek a számomra oly kedves állapotnak, pár hónap múlva vége.

Félek tőle, hogy nem élvezem ki eléggé, hogy ellmúlik és elfelejtem milyen volt.

És persze közben izgatottam várom az időt hogy láthassam Őt Pocakon kívül, magamhoz öleljemm, dédelgethessem.

Ez a fránya idő...

Megőrjít!

Szirup

Dani, a nagyobbik keresztfiam, folyton kérdezget Gombóckáról.

De úgy mintha már megszületett volna. Érti hogy a pocimban van, de nem tudja elképzelni, mit csinálhat ott bennt. :)

Ezért folyamatosan kérdezget, vagy mondogatja hogy "most a Babysed alszik." vagy "kiságyban alszik a babysed odabennt vagy nagyfiú ágyban?" a tegnapi kedvencem: "küldök neked játékot, azt odaadod a babysednek hogy én küldöm?" :)

Szóval a tegnapi esti beszélgetésünk után rögtön ez a kép ugrott be, hogy vajon ez játszódik e le kicsi keresztfiam fejében.

Nagyon kis muris.

Amúgy nem jelentkezem, mert nincs miről írnom.

A napok ugyanúgy telnek, sok tanulással, házimunkával, barátokkal és családdal.

Persze sokat mosolygunk, tervezgetünk, álmodozunk MaciApival.

Egybefüggő boldogságban lebegés az életünk, amióta megtudtuk hogy Gombócka itt van velünk.

Olyan idillikus minden néha, mint valami szirupos álomban, de azt szeretném hogy sose érjen véget. Annyira jó érzés...

Örökre szeretném megőrizni, vagy legalább eltenni egy dobozkába ezt az érzést, hogy később ha eltűnik elővehessem, hogy egy kicsit újra érezzem, amit most.

Na közben itthon egyedül, baba cd-ket hallgatunk, én közben tanulok persze. Néha lefekszem kicsit és simizom a Pocim, beszélgetek Gombóckával, ő pedig tenyerem alá bújik.

Főzögetek, pakolgatok, takarítok, és várjuk haza Apát.

Amikor hazaér, puszi a Pocakra, és egy rövid beszélgetés a Fiával.

Este az ágyikóban pedig Apához bújok, együtt simizzuk a Pocit és Apa mesél valamit.

Vagy egy könyvből olvas fel mesét, versikét, vagy a napját mondja el Gombóckának.

A legjobban ezt szeretem amikor arról beszél Csöppünknek milyen lesz amikor Ő megszületik, hogy miket fognak együtt csinálni, ilyesmiket. Ilyenkor sokszor könnyekig hatódok.

Ugye mondtam hogy szirupos, de tényleg ilyen egy átlag napunk.

És én annyira élvezem.

Az elkövetkező héten két programunk is lesz: cukorterhelés és 4d!!!

Pénteken betöltjük a 27. hetet.

4d-re a 28. héten megyünk és már nagyon türelmetlen vagyok.

A hét további részében MaciApi itthon lesz velünk, vásárlást tervezünk.

Hihetetlen de mindjárt itt a 30. hét.

Alig akarom elhinni.

Mintha csak tegnap teszteltem volna először, amin olyan halvány kis csíkocska volt, hogy azt hittem halucinálok.

Szerencsére kiderült hogy nem. :)

Szép hétvégét, én elköszönök, szerintem legközelebb majd a jövő héten leszek!

Képes élménybeszámoló

Nos, amíg MaciApi befejezi a rendrakást, addig hozok néhány képek, vegyesen, csak úgy mindenről. Lesz benne pocakfotó, babaruha, babaszoba. :)

26. hetes Gombócka-lak :)

Ilyen lett a Gombóc-kuckó színe, sárga-kék lett végül is. Szeretnénk még rá díszítést, lehet lesz bordűr is, ami biztos, hogy egy kedves barátunk rajzol majd a falra, már csak azt kell kitalálnunk, hogy mit. :)

Ezek pedig az eddig megvett és összeállított bútorok. Az elhelyezésük nem végleges, de még a radiátor sincs fennt, csak a sarokszekrény helye végleges, a többié nem. Azok helye biztos változni fog, csak még ezt sem tudjuk hogyan... :)

Ilyen sok hely van aszekrényünkben, lesz hová pakolni a sok-sok Bubi ruhát amit kaptunk vagy vettünk. Imádom hog ilyen tágas.

Jelenleg így néz ki a szoba. Mondom, nem végleges...

Ennek a két hosszú újjú bodynak története van. Hétvégén Júdás-napi vásár volt nálunk. Két csoportra osztódtunk, a lányok és a fiúk külön nézték meg a vásárt, mivel más dogok érdekeltek minket. Így MaciApi, Apukám, és a Sógijelöltem alkották a nézelődők egyik csoportját, én pedig Anyukámmal, Mamimmal és a Húgommal tartottam. Amikor hazaértünk MaciApi kipirut arccal vallotta be vett valamit Gombóckának. Amikor előhúzta az "Én vagyok az anyukám szemefénye "feliratú body-t, nagyot nevettem, és vigyorogva húztam elő a táskámból a másik, "Apukám nem szereti a teát, én nem szeretem a sört, mégis jóban vagyunk" feliratú body-t. Egymástól teljesen külön vettük, mégis egy rugóra járt az agyunk. :)

Ilyen egy lelki társ. :)

Én még ezeket vettem a vásárba. Egy sárga macis hosszú újjú body, és egy kék törülköző. Jól látjátok, nálunk Maci imádat van. :)

A sapit pedig Anyukámtól kapta Gombócka. Talán nem látszik de irtó meleg.

Mindenféléről

100 nap.

Már csak ennyi van hátra a szülésig, a hivatalos időpont szerint.
Ám nekem van egy megérzésem, hogy pár nappal hamarabb találkozhatunk Gombóckával.
Talán egy héttel is...
Az igazi nagy kívánságom hogy január 22.-i baba legyen, de persze ezt ő dönti el.
Mi várni fogjuk akár előbb, akár kicsivel később bújuk ki, mint január 30.
Hogy repül az idő!!!
Alig hiszem el hogy már csak 100 nap, hogy holnaptól a visszaszámlálón nem 3 jegyű lesz a szám, hanem kettő.
Hogy már csak 14 hét van hátra.
Valamivel több csak mint 3 hónap.

Napról napra egyre izgatottabban várjuk Picikénk érkezését.
Sokat tervezgetünk, álmodozunk MaciApival.
Ééés végre megvan a szoba terve, sőt elhatároztuk a mi szobánkat is kissé átalakítjuk, hogy megfelelőbb legyen a környezet Gombóckának.
Novemberre tervezzük az átalakítások nagy részét, mint a festés, bútor tologatás,összeszerelés.
A vásárolni való fennmaradó részét pedig decemberben tervezzük beszerezni.

Húú sok minden kell még:
lámpa, szőnyeg, sötétítő,
polcok, játéktárolók,
fürdető kád, babaápolási szerek,
ruhácskák
matrac, ágynemű,
pelenkázó feltét
és még sok apróság ugyebár, de hát sok kicsi sokra megy.

Tegnap voltam a védődnéninél, tökéletes véreredményt kaptam. Semmit se szedtem eddig, és erre büszke vagyok, se vasat, se magnéziumot, semmit.
A terhesség első három hónapjában szedtem Elevitet, két naponta, de ennyi.
Szóval örülök hogy nem kell vitaminokat szednem, és így is megkap mindent Gombócka amire szüksge van. Féltem hogy ha vitamint kell szedni az felfújja majd őt, és ezt szerettem volna elkerülni. Persze első az egészség, de örülök hogy így alakult.
A védőnéni D-vitamint javasolt, hogy Picurka csontjai erősödhessenek, azt majd megkérem a dokit hogy írjon fel.
A vérnyomásom is tökéletes, és nem híztam semmit.
Ennek is örülök. Eddig 5 kg súlyfeleslegem van. ez szerintem nem is rossz így a 6. hónapban. :)
Meghallgattuk a szívhangját is Gombóckának. Na hát az vicces volt.
Job oldalra teszi azt a bigyót, amivel hallgat, éppencsak hozzáérinti a Pocimhoz és már hallottuk is. Azt mondja a néni, nézzük meg mit hallunk a bal oldalon, hátha halljuk hogyan mozog Gombócka. Odateszi, erre ennyit mond: "Hoppá itt is egy szívhang!" elképzelhetitek hogy ledöbbentem. :)
Aztán egy ideig érdeklődő arccal egyik oldaról a másikra tette a hallgatózóját és akkor megállapította, hogy "ja a jobb oldalon, amit először hallottunk az nem szívhang volt, csak a köldökzsinór."
Hát gondotam magamban jó vicc, így a 26. hét előtt kitalálni hogy ikreket várok. Azért megkönnyebbültem hogy nem így van.:)

Hát ennyit Rólunk, lehet még ma hozok képet a pocimról,de nem biztos.
Ha lesz rá időm, ugyanis megkívántam a házi fagyit és épp azt készítek. :)

Események

Új esemény nem sok minden van Babóca körül, szerencsére minden jó és normális, nem fáj semmi, a hátamat leszámítva persze amit ugye Maci Api rendbehoz egy kis masszázzsal.:)

A múlt hétvégén vettünk vízhőmérőt is, olyat amiben higany helyett repceolaj van, 500 ft-ért.

Szóval az apróságok beszerzését is megkezdtük.

Lassan alakul a Baba szoba is, már tudjuk milyen legyen a fal, és a dekorokat is kitaláltuk nagyjából, csak a festő jelentkezését várjuk, türelmetlenül.

És pénteken kapok Angelsound készüléket, tudjátok ez az amivel a Baba szívhangját lehet otthon is hallgatni.

Jaaaj biztos jó lesz az is.

MaciApitól kapjuk, mert szereti hallgatni. Szóval inkább magának veszi, mint Nekünk, de nem baj, így is jó. :)

Meg van az időpontunk 4d Uh-ra, amit már nagyon várok, november 7.-én, szombaton megyünk délre, pont a hétfordulónkon, akkor tölti be Gombócka a 28. hetet.

Azt mondta a doki ez ideális időpont, mert akkor már husis lesz a Mi Csöppünk és jobban lehet látni az arcvonásait.

Azért majd megbeszélem Vele, hogy aznap tessék mutogatni magát! :)

Nemrég telefonáltam a védőnéninknek is, megjött a véreredményem, de még nem nézte meg, szóval holnap elmegyek érte, remélem minden rendben lesz majd.

Háát ennyi ami velünk van most, és persze boldogság, hogy napról napra közelebb kerülünk ahhoz, hogy megismerjük Őt.

Már a 25. héten vagyunk.

Hihetetlen!!! :)

Para-mami

Kissé ideges vagyok tegnap este óta, de lehet hogy csak a ma reggeli vérvétel miatt.

Nem tudom miért de valahogy kevesebbet érzem mozogni Gombóckát.

Tegnap este iszonyat sokat kellett noszogatni Apival, mire produkálta magát úgy 10 percig, aztán visszavonult.

Ma reggel pedig semmi.

Noszogattam, énekeltem neki, meséltem, semmi.

Már mmajdnem sírtam amikor két erőteljes mozdulatot tett, és azóta SEMMI.

Szóval átkapcsoltam para-mamira és most tanácstalan vagyok mit tegyek.

Mivel ma nincs dokim, ezért mindenképp csak holnap tudnék elmenni hozzá, így azt hiszem majd még meglátom a mai nap folyamán hogy mi lesz, és ennek fényében dntök felkeressem e a dokimat. Bár magamat ismerve, ha már felmerült bennem a dokilátogatás lehetősége, akkor meg is fogom tenni.

Csak nem szeretném ha mondjuk magamra haragítanám, azzal hogy feleslegesen vesztegetem a drága idejét. Bár nem ilyen fajta, de ki tudja...

Remélem minden rendben van Gombóckával, és csak lusti az idő miatt, meg ő is velem együtt izgul a vérvételtől.

Remélem hogy csak ennyi...

Elmaradt beszámoló

Nos a szomorú fejlemények miatt, amik a blogvilágban történtek az elmúlt napokban, el is felejtettem beszámolni az utolsó uh-ról.

Gombócka nagyon szépen fejlődik, minden értéke teljesen átlagos, és jó.

Nagyon édes volt, dokibácsink pedig aranyos mint mindig.

Mutogatta hol vannak a kezei, lábai, megnéztük hogyan nyeli a megzatvizet, hogyan forgolódik, helyezkedik odabennt a drága.

Védőnéninél is minden rendben volt, így a 24. héten eddig 5 kilót híztam, én nem érzem soknak.

A vérnyomásom is rendben volt.

Szóval minden szép és jó.

A dokibácsival megbeszéltek szerint, jövő szerdán vérvételre megyek, általános vérképet nzünk, illetve elleneanyagot, mivel negatívos vagyok sajna...:S

Javasolta hogy lassan menjünk el 4d-s uhra amit mi meg is teszünk még a héten kérek időpontot.

Aztán a 27. héten újabb vérvétel lesz, az a bizonyos cukorterhelés. Hááát ezért nem rajongok túlságosan, de állok elébe.

És azt mondta legközelebb a 30. hét körül szeretne megnézni minket, de addig is ha szeretném az általános vérkép és a 4d-s eredményekkel együtt felkereshetem őt egy kis beszélgetésre hogy értékeljük a kapott eredményeket.

Szerintem nem fogom kihagyni htha rá tudom venni őt egy kis mozizásra is.

Ugyanis a 30. hét még messze van...

Szombaton beléptünk a 24. hétbe, és az én gondolataim egyre jobban az elkövetkezendő időszak körül forgolódnak. Hogy meddig fogok tudni még bejárni órákra a fősulira, hogyan lesz a vizsgaidőszak, és úgy egyáltalán hogyan tovább.

Lassan megkéne venni mindent amire Csöppünknek szüksége van.

Apa pedig nagyon lelekes vásárlás terén...:)

Jelentkezem!

A mai program délben nőgyógyászhoz megyek, megvizsgál, és Gombóckát is meglesem, feltöltekezek, mert aztán a következő moziig 3-4 hét biztos eltellik majd, de lehet hogy több is.

És úúúgy hiányzik amikor nem láthatom.

Kérek időpontot cukorterhelésre, amit nagyon nem várok, aztán pár hét szünettel jöhet a kövi vérvizsgálat, mivel negatívos vagyok, ellenőrizni kell az antitesteket.

Utállom a vérvételt!!!!

Éééés amit már nagyon várok a 4d-s uh.

Lassan kérek időpontot, csak még nem döntöttem el mikor lenne a legjobb menni.

Mivel ez egyedi alkalom, szeretném ha emlékezetes lenne, és sokmindent látnánk rajta...

Lehet megkérdezem ma a dokit, mikorra ajánlja.

Délután pedig védőnénihez megyek.

Remélem mindkét helyen rendben lesz minden.

Nagyon rohannak a napok, legalábbis nekem.

Már október van...

Egyre több ismerősömnek közeleg a szülés időpontja, akikért nagyon szorítok, hogy gyors és könnyű szülésük legyen, és a Babójuk is egészséges legyen.

És lassacskán, de fogynak a napok, és mi is egyre közelebb érünk ahhoz hogy megismerjük Gombóckát.

Már most is lehet róla tudni pár dolgot, például hogy a zenét nagyon szereti.

És a csokit. (már ha én eszem a csokit)

És apa hangját.

A napjaim nagy részét mostanság ugyanazok teszik ki.

Takarítás, tanulás, barátokkal találkozás, bababoltok felderítése, neten kutakodás (baba ügyben), Apával bújás, tervezgetés,álmodozás; és már nagyon sok baba cd-t töltöttem le.

Vannak köztük zenék, mesés cd-k, vagy baba angol cd is van például.

De már gyűjtöm a verseket, meséket, mondókákat, altatókat is, ezeket folyamatosan nyomtatom ki és felolvasom őket esténként, vagy eldalolom...

Szóval nem egyhangúak a napjaim, de beállt egyfajta napirend, így hogy nem dolgozom.

Féltem hogy majd unatkozni fogok itthon, de nem, szerencsére elfoglalom magam. :)

Délután megpróbálok jönni a hírekkel hogy mi volt a dokibácsinál és a védőnéninél.

Uh után

Már itthon is vagyok, és tesóm is bejöhetett meglesni leendő keresztfiát...

Nagyon élvezte! :)

Szerencsére minden rendben volt, egészséges Pici Fiúkát hordok a szívem alatt.

Az adatai:

22. hét 5. nap

BPD: 54 mm

HC: 168 mm

FEM: 38 mm

ép koponya /agykamrák, plexusok, kisagy/, Ép arc, ajak. Ép gerinc, ép hasfal.

Jó szívműködés, szabályos négyüreg, 140/min(hihetetlen, szerintem:)!!!),

kiáramlási pályák eredése szabáyos. Norm. tüdő, rekesz, gyomor, máj, belek.

Ép vesék, jó hólyagtelődés.

Az alsó és a felső végtagok hosszú csöves csontjai épnek látszóak.

Placenta a hátsó falon. Magzatvíz mennyisége normális.

És a doki megjegyezte, hogy fejvégű fekvésben van Gombócka. . .

Boldogságoságos boldogság van itthon, MaciApa repked a boldogságtól, és persze továbbra is büszke a Kisfiára.

Újra láthatom Gombóckát

Ma 1-re megyek Uh-ra, megnézni Gombóckát.

Nagyon várom már hogy láthassam, és érdekel eltűnt e az a valami amit az agyánál láttak a múltkor.

Szóval van bennem egy nagy adag izgalom is.

De csak annyi mint minden más Uh előtt.

Mert tudom, hogy minden rendben van a Drágámmal, aki ennyire izgága, annak nem lehet baja, és kész. :)

És remélem dokibácsi megengedi majd, hogy tesóm (aki elkísér), bejöhessen és megnézhesse leendő keresztfiát. Biztos nagy élmény lesz Neki is.

Délután, ha megjöttem a dokitól, majd jelentkezem, és mesélek mi volt a vizsgálaton.

Jövő csütörtökön is megyek akkor a magán orvosomhoz, ő is szeretné ellenőrizni a dolgokat, és megvizsgál, ha már úgy is ott vagyok, hogy meglegyen a 4. pecsétem is. :)

Szóval most jó sokszor láthatom majd Gombóckát, és ennek nagyon örülök.

Na most megyek rendet rakni, porszívózni, és várom hugicámat, hogy pletyózzunk egyet indulás előtt. Jaaaj csak indulnánk már... :)

Változások - érzések, gondolatok

Annyi minden megváltozott a napokban.

Vagyis lehet hogy inkább bennem változnak a dolgok.

Egyre erősebben érzem.

Sosem voltam rend és tisztaság mániás. Na jó ez nem azt jelenti ám, hogy koszban és rendetlenségben éltünk volna, de bőven megelégedtem azzal, ha ki volt porszívózva, fel volt mosva, el volt mosogatva, ki volt mosva a ruha...

És néha, főleg tanulás közben eszméletlen rumlit tudtam csinálni, és legalább 3 napomba került elhárítani a katasztrófát amit fél délután alatt hoztam össze....

De most...

Nem tudom mi jött rám, napok óta takarítok, pakolok, rendezkedek.

Lassan másfél éve éljük mindennapjainkat ebben a kuckóban, de mondhatom sose volt még ekkora rend mint most. És még nincs vége.

Érzem a késztetést hogy folytassam még.

Mint egy függő. Csak nem alkohol vagy drog után ácsingózom, hanem rend és harmónia után.

Még mindig úgy érzem nem elég tökéletes, szeretném még csinosítgatni, még otthonosabbá tenni a szerelmi fészkünket.

És az érzések is megváltoztak bennem...

Valahogy úgy érzem most szeretek igazán.

Nem tudom igazán elmagyarázni, hiszen eddig is szerettem anyukámat, a családomat, a barátaimat és persze Ákost is.

De most valahogy másképp szeretem őket.

A jobban az nem elég kifejező arra amit érzek.

Nem jobban, csak máshogyan.

Eddig talán kicsit önzőn szerettem, de most szeretnék gondoskodni róluk, segíteni nekik, szebbé tenni az életüket. Jobban, mint valaha.

Nem tudom értitek e, mit akarok ezzel mondani, lehet elég értetlen vagyok, de nagyon nehéz kifejezni ami most bennem van.

Talán a hormonok okozzák.

Mindenesetre nagyon jól érzem magam így, szóval maradhatok eme állapotomban.

Érzem hogy megnyugodtam végre, nem pörgök ezerrel, most tényleg csak a családomra és a bennem növekvő Csöpp Lélekre figyelek.

Azt hiszem elkezdtem felkészülni az anyaságra lelkiekben is.

(Nem túl korai még?) :)

Hihetetlen jó ez a belső nyugalom, ez a mindent elöntő boldogság és harmónia ami most bennem van. Ákos szerint szinte sugárzik belőlem a nyugalom, főleg akkor amikor a Pocim simogatom.

Egy biztos, nem akarom, hogy elmúljon ez az érzés...

Mese-mese-meskete...

Kicsit a hétvégénkről...

Hát Gombócka (aki már majdnem hivatalosan is Kristóf) :), nagyon nem bírja a fősulin való ücsörgést. Szerintem nyomom szegényt.

Pénteken is le kellett lépnem az utolsó 5 óráról, mert már nagyon nem volt jó. Összegörnyedve többmindenemet eléri ottbennt az aprócska lábaival és szétrugdos mindent...

Hogyan lehet ennyi erő egy ilyen aprócska emberkében.

Apja fia :), mondta erre a büszke apuka, erős, akaratos és aranyos :)

Szombaton pedig ugyanilyen okokból az első 5 óráról lógtam.

Helyette MaciApával elmentünk a győri Árkádba, nézelődni. Sajna bababolt nincs, de egy igazán elszánt kismami mindenhol talál babaholmikat. :)

Én az Interspaar-ba lettem figyelmes egy aranyos szettre.

Fehér alapon, világosbarna macifej. És mindenféle volt. Volt body, hosszú újjú body, rugi, cumisüveg, cumi, zokni, kiscipő, előke.

Hát, ha még jövő héten is meglesznek, akkor az Interspaar meggazdagszik a mi pénztárcánkból. :)

Vasárnap pihiztünk Ákossal, apa és fia pedig játszottak pihi közben, szétfeszítve ezzel a pocimon a bőrt. Egyiküket sem érdekelte túlságosan...

Súly szempontjából 4 kg-t híztam eddig, nem nagyon tudom eldönteni hogy ez sok e vagy kevés, én jól érzem magam, az eredményeim is jók eddig, és amíg így is marad addig nem aggódom.

Amúgy sennki se hiszi el hogy az 5. hónapban vagyok, sokkal kevesebbnek néznek.

Erről sem tudom eldönteni, hogy ez jó e vagy rossz.

Pocakfotót mi még nem csináltunk, múlt héten kezdtem el győzködni MaciAput, arról hogy csináljon már rólam egy képet. Majd ha meglesz, már rakom is fel mutatóba.

Szerdán megyek védőnéninkhez, kérek beutalót cukorterhelésre, mert igen már ott tartunk hogy lassan menni kell. (nálunk ezt a 24. héten csinálják)

Csütörtökön pedig uh-ra, ellenőrizni Picink agyát, minden rendben van e. (én tudom ám hogy igen) :).

Utánna héten szerdán pedig a saját dokimat látogatom meg.

Számomra továbbra is repül az idő, a héten már október, egyre közeleg a jövő év.

Január végén, legkésőbb február elején, végre a kezemben tarthatom a legdrágább kincsemet.

Jaaaaj de várom már!!!

Utolsó megjegyzés.

PicurAnyu! Megvettem a könyveket, amiket ajánlottál. Mindkettőt. Haláliak! Imádtam!

Egy gondom volt Vele, nem írták rá hogy vonaton olvasni Tilos. Azt hiszem komplett idiótának néztek, ahogy egymagam hangosan visítok egy könyvön... :)

Nagyon jó, mind a kettő. (igen 3 nap alatt végeztem a két könyvvel!kevés alvással, sok olvasással. De nem tudtam letenni őket)

puszi

Kapcsolatok családon belül

A kettőnk kapcsolata Gombóckával kissé bonyolultabb, mint az Apukájával,

így erről írok először, azt hiszem.

Szerelmünk gyümölcse, Velem már sokszor szóba se áll nap közben, nem is nagyon jelez, inkább csak reggel amikor felébred, és ha már nagyon nem tetszik Neki ahogy ülök.

Bezzeg ha Apa hazaér, és köszön a Pocinak is.

Beindulnak a karok és a lábak és van hogy egyszerre több helyről érzem Őt.

Ezért vagyok teljesen biztos benne hall minket, sőt megkülönbözteti a hangunkat.

Én simizhetem a Pocimat naphosszat, alig-alig egy kis reakció, bezzeg Apu tenyerébe úgy belebújik, hogy néha azt hiszem, a köldökömnél akar kibújni :)

Szóval Apával nagy a szerelem már most.

Persze nem féltékenykedem, a Mi kettőnk kapcsolata különleges, olyan mint senki mással.

Tegnap este hormonok hatására, sírtam kicsit, csak úgy bánatomban (azt nem tudom mi bántott, valószínűleg csak a csúnya homonok :p). És akkor annyit és úgy mozgott, hogy teljesen meghatódtam, még a sírást is abbahagytam.

Éreztem jelezni akarja: "Anya én itt vagyok Neked, ne szomorkodj!" :)

Amikor éhes vagyok, elkezd piszkálgatni, kopogtat hogy menjek már és egyek valamit.

Szóval nagyon vigyáz rám.

Én pedig Rá vigyázok, ahogy csak tudok.

És ez azt hiszem már örökre így marad.

Nagyszerű érzés figyelni, egy kezdődő apa-fia kapcsolat kibontakozását, és még jobb érezni egy anya-gyermek kapcsolat kezdő lépéseit.

Ez valóban egy CSODA.

Vigyázat!Csapongok...:D

Pár napja nekiláttunk megtervezni a Gombócka birodalmát.

Nem még nem akarjuk elkezdeni, de úgy döntöttünk nem várunk teljesen a végéig, mert egyszerre megvenni mindent kicsit sok lenne.

Könnyebb a pénztárcánknak ha mindig veszünk valamit.

Szóval lassan (tényleg nagyon lassan, az elkövetkező 1-1,5 hónapban) összeírom mik azok amiket meg kell vennünk, vagy meg kell csináltatnunk a szobán.

És ha kész a terv, akkor mindig egy kicsit meg is valósítunk a tervekből.

Az első fontos dolog a szoba színe, a fal dekorációja.

Hát már itt elakadtunk, annyi sok tervünk van és nem tudjuk eldönteni melyik legyen a győztes.

A legideálisabb helyzet az lenne, ha rögtön 3 szobát csináltatnánk a gyerkőcnek, de ugyebár ez nem megy. :)

Így marad a pöttömnyi szobácska, de szeretnénk ha ott igazán jól érezné magát.

(persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem csak a fal színén múlik)

A szoba festését, október végére, november elejére tervezzük, ezt már nem gondolnám túlon túl korainak. Nem tudom mondtam e már, de az újdonsült időpont amire kiírtak, az január 30.

Bár megérzésem szerint lesz ebből még január közepe is, de ez már tnyleg csak megérzés, és reménykedés. Persze ha egészsgesen születik a régi február 3.-i időpont is megfelel nekem.

Szóval november elején a szoba falával már szeretnénk végezni.

És jó lenne ha január elejére készen lenne minden.

A fal színében én eddig két színben gondolkoztam az egyik a megszokott kék, a másik pedig egy nagyon nagyon halvány pasztel sárga árnyalat.

De ezt még MaciApával is egyeztetnem kell.

A falra dekorgumiból készítenénk dekorációt, és dekormatricát is tervezünk venni, de még alakul. Mindenesetre én már most baba szoba lázban égek.

Mindig is imádtam a babaszobák hangulatát, és már nagyon várom hogy a mienk is készen várja a kis lakóját.

Persze hogy tudom milyen sok idő az még, nekem még sem tűnik annak.

Olyan gyorsan peregnek a napok, jövő héten már október. És nekem most sokminden van ami eltereli a figyelmem az időről, és most ocsúdok, hogy szombaton betöltjük a 22. hetet.

És tisztában vagyok Vele, hogy 18 hét még biztos hátra van, de nekem ez a 22 hét is úgy eltűnt, észre se vettem.

Szerencsésnek érzem magam, mert nincs rá lehetősgem hogy az idő múlását figyeljem, így csak néha eszmélek rá, hogy jééé már itt tartunk!

Októberben lefoglal majd az iskola és a beadandók elkészítése, a november pedig számomra mindig túl gyorsan eltelik, az ünnepekre való készülődés miatt.

A december pedig az ünnepek miatt tűnik el az évemből.

És akkor már csak egy hónap marad hátra...

Szóval remélem továbbra is ilyen gyorsan pereg az idő, és mire magamhoz térek már szülni sietek. Na persze ahhogy én azt elképzelem.

Mindenesetre az biztos, amit a dokim mondogat: Eddig még egy gyerek sem maradt odabennt.

Szóval előbb-utóbb kibújik Gombócka, teljen gyorsan vagy épp lassan a babavárás időszaka.

Addig is élvezem ezt a leírhatatlanul gyönyörű állapotot.

Vírus riadó

Egy darabig nagyon féltem, szinte rettegtem az új influenzától.

Aztán utánna olvasgattam, és most már csak a nomál félelem van bennem, ugyanaz mint a többi vírussal szemben. Nem akarom elkapni egyiket sem.

Az új típusú és a régi típusú :) influenzát sem.

Egy valamire azonban jó volt nálunk a média riogatása, rádöbbentünk, hogy gyermekünk téli baba lesz, én pedig a terhességem nagy részét a vírusok számára kedvező időszakban élem át.

Szóval megkezdtük a megelőző intézkedéseket.

Szó sincs arról, hogy védőburkot vonnánk magunk köré, vagy fertőtlenítő szert halmoznánk fertőtlenítő szerre. Ennek nem vagyunk hívei.

De jobban odafigyelünk az alapos kézmosásra, egészségesebben étkezünk (napi többször gyümölcs és zöldségbevitellel), én pedig elkezdtem vitamint enni.

Mivel szerencsére már nem dolgozom, így a tömeget épp kellő mértékben kerülöm.

A boltot, vagy orvost nem kerülöm el messzire, úgy gondolom, ennyi erővel MaciApával is messzire kerülhetném, hiszen ő is hazahozhatja a munkahelyéről a vírust, vagy anyukám az oviból.

De azért mielőtt látogatóba megyünk valakihez, telefonálunk, érdelődünk nem e beteg valaki.

Szerintem ennyi, amit normál keretek között az ember megtehet az egészségéért.

Normál esetben nem szednék vitaminokat, élégnek tartanám a gyümi-zöldség támogatást, amit a szervezetembe viszek de most Gombócka miatt igen.

És sokan vannak akik túlzásnak tartják, vagy rossz néven veszik, amikor látogatás előtt érdeklődünk beteg e valaki, de nem érdekel, most mindennél fontosabb az egészség.

Persze szerencsés állapotnak tartom, hogy nem az első trimeszterben tartok, mert azt hallottam számukra a legveszélyesebbek a vírusok. Nem csak a h1n1, de az össze többi.

Így kissé megnyugodva, de elővigyázatosan készülök a hűvös, nyirkos, vírusokkal teli őszre.

Az oltásról úgy döntöttem nem adatom be, félek tőle, mert eléggé kísérleti stádiumban van még, plussz ez az oltás sem véd meg a többi vírustól. Azt is hallottam, hogy aki beoltatja magát, annál nagyobb az esélye, hogy egy mutálódott vírus támadja meg a szervezetét és erősebb lefolyású lesz a betegsége, mintha nem oltatná be magát.

Szóval Mi az oltás ellenesek táborát gyarapítjuk majd.

És reménykedünk hogy a következő 4 hónapban egészséges boldog babavárás elé nézünk.

Köszöntés, köszönet és Gombócka

Elnézést hogy tegnap nem raktam fel a beígért képet, de MaciApu tegnap ünnepelte 30. születésnapját. Én pedig készülődtem rá.

Elhívtam pár barátját estére, és sütöttem-főztem egész nap.

Itt is had írjam ki:

BOLDOG SZÜLINAPOT APA!

A másik dolog, amit meg szeretnék említeni, mielőtt hozom a képet, pedig:

Szeretnék köszönetet mondani PicurAnyunak, mert mindig nagyon jó kis hozzászólásokat kapok Tőle, hasznos tanácsokkal lát el, és nagyon sok okosságot tanulok a blogbejegyzéseiből.

Remélem nem baj hogy ezt mondom, de remélem én is olyan anyuka leszek mint Ő, és az én Babámból is olyan szép,egészséges kiegyensúlyozott nagyfiút tudok majd nevelni mint, Kristóf.

A babakocsihoz kapott tanács is jó, sajnos én az ehhez kapcsolódó dolgokban még tapasztalatlan vagyok, el se tudom képzelni hogyan tudnám leellenőrizni, hogy egy babakocsit könnyű e emelgetni vagy sem. Most még annak tűnik, de persze nincs bennt az említett 5 kiló :)

Azért remélem majd akkor is jó lesz még a babakocsi, de mindenesetre köszönöm PicurAnyunak a figyelmeztetést! :)

(Miután olvastam a kommentedet, mentem át a szobába és telepakolásztam a babakocsit, hogy lássam, ha van benne súly, akkor hogyan kezelhető a kocsi :):):), Ákos meg jót röhögött rajtam. Egy órán keresztül bűvöltem a kocsit, hogy vajón jó választás volt e :D)

Na és akkor most a Pici Fiúnkról:

BPD: 47 mm

HC: 175 mm

AC: 146 mm

Femur: 32 mm

Humerus: 31 mm

20 hét 2 nap

Ép koponya, agykamrák, kisagy. Jobb oldali plexusban 3 mm-es inhomogén terület látható. Bal oldali plexus norm.
ép gerinc és hasfal. Jó szívműködés, ép négyüreg.
Norm. tüdő, rekesz, gyomor, máj, belek. Ép vesék, jó hólyagtelődés.
Az alsó és felső végtag hosszú csöves csontjai épnek látszóak.
Magzatvíz mennyisége átlagos
Placenta a hátsó falon.
AFP: 37 IU/ml

Kommentár a lelethez:
Amikor meghallottam az inhomogén terület kifejezést, jó nagy pánikroham tört rám, de a doki megnyugtatott, hogy nem azt jelenti hogy nincs ott, csak annyit hogy most az Uh-n nem látható.
A biztonság kedvéért azért ellenőrizni kell, mert azért 0,01%nyi esély van rá, hogy problémát jelentsen, de még akkor sincs gond. (így mondta a doki)
Persze beindult a para mami génem, és rögtön pánikoltam, szóval ma megyek a saját dokimhoz, hogy nézzen meg, magyarázza el pontosan mi is ez, és mik a teendők.
Azért nem parázom csak túl mert a doki elmondása szerint mindenn 3. kismamánál van ilyesmi, csak a biztonság kedvéért ellenőrzik, nehogy mégis baj legyen.
És még azt is mondta, hogy nincs ok aggodalomra, mert ha nagy baj lenne, a Pici nem fejlődne ilyen szépen, mert hogy minden más rendben van, egészséges, normálisan, korának megfelelően növekvő Kisfiúnk van.
Sőt még az asszisztensnek is, amikor mondta hogy ellenőrzésre kell mennem, szólt, hogy de nem sürgős. Azért ez kicsit megnyugtat, ha baj lenne, azt mondta volna sürgősen kell ellenőrizni.
Szóval no stressz, egészséges, gyönyörű fiúcskánk van.

És íme a kép:

Bababörze, Uh - vigyázat hosszú lesz! :)

Jöttem egy kis élménybeszámolóval. :)

Az egész szerdán kezdődött, amikor a védőnénis látogatáskor láttam egy hirdetést hogy babaruha börze lesz Szombathelyen, anyuék közelében, az egyik iskola aulájában.
Szombaton anyuval délelőtt el is mentünk, mivel Ákos dolgozott.
Háát nem csak ruhácskák voltak, hanem mindenféle. Babakocsik, mellszívók, szopis párnák, játékok, egyszóval minden ami csak kellhet egy pici babának, vagy akár egy nagyobbacskának is. :)
És találtunk egy babakocsit.
Nagyon kis helyes volt sötétkék-világoskék kombinációban kockás mintával. Szép volt és praktikus és mindössze 27.000 ft. De nem mertem MaciApu nélkül megvenni, így felhívtam amikor végez a munkával anyáéknál vegyen fel és menjünk el ketten is.
És mire odaértünk még nagyon meglepi ért, amikor az előtérben megpillantottam álmaim babakocsiját. Még a várandóságom előtt néztem ki magamnak egy boltba, de már akkor tudtam nekünk ilyen sose lesz, ugyanis kerek 135.000 ft-ért láttam akkor.
És most ott volt előttem, szép új állapotban, csilli-villin.
Muszáj volt odamennem, hogy legalább megnézzem.
Egy nagyon kedves, szimpatikus csaj árulta, és nagyon el akarta adni, mivel potyára vette meg anno. Képzeljétek kisfiút szerettek volna, és már a terhessége megállapítása után rögtön meg is vette a babakocsit, majd 16. héten kiderült kislányt várnak. ezzel csupán az a bibi, hogy az emlitett babakocsi, szürke, egy nagyon kicsi feketével vegyítve, szóval egyáltalán nem lányos.
Így nagyon hamar akart megszabadulni tőle, úgy hogy még egyszer sem volt használva, mivel még meg sem született a Pici, de már szeretett volna helyette venni egy kislányosabb babakocsit.
És én megszabadítottam a babakocsijától féláron. :)
Szóval most boldog tulajdonosai vagyunk egy ilyen szépségnek:

A neve: Graco Quattro Tour Delux

Ezeket tudja:
- 4-szeresen állítható háttámla
- 5 pontos biztonsági öv
- állítható lábvédelem
- dupla görgők elől és hátul
- gumikerekek
- könnyű alumíniumváz
- egykezes összecsukás
- kényelmes ülés, párnázott fejtámasszal
- nagy, levehető bevásárlókosár

[+ további leírás]

- gyerektálca italtartóval
- szülői tálca: óra, hőmérséklet kijelző, tárolózseb
- forgatható naptető
- lábtakaró
- könnyű hordtáskával (max. 3/4 hónapos korig)
- méret (SZ x M x H): 99 x 58 x 107 cm
- méret (összecsukva): 58 x 58 x 88 cm
- tömeg: 15,5 kg

És így néz ki:


Nagyon tetszik, szeretem. Imádom hogy olyan sok helyzetbe állítható a fekvő felülete, imádom a nagy pakolós részt benne, hogy olyan könnyen összecsukható, és vessetek meg de a digitális órát és hőmérőt is imádom rajta.
Most egész nap nézegetem, játszok vele. :)
Vasárnap elmentünk sétálni és fagyizni Ákossal és úgy sajnáltam hogy nem vihetem magunkkal a babakocsit is. Pedig olyan szívesen tologatnám már. :p
Szerintem érdemes elmenni ezekre a bababörzékre, mert sokat lehet spórolni, és nagyon jó minőségű dolgokhoz lehet, olcsóbban hozzájutni. És itt a minőségen van a hangsúly. Mert ha nem lett volna ez a lehetőség akkor bármennyire is szerettem volna, nagyon nehezen és lemondások árán vehettem volna csak meg ezt a minőséget.
Persze biztos ugyanilyen jók az olcsóbb babakocsik is, de végül is most egy új, nagyon szép és nagyon jó minőségű babakocsit tudtam megvenni, annyiért amennyiért a boltban nem ugyanezt a minőséget adnák. Szerintem jól jártunk.

Ééés ma reggel voltunk Uh. Végre Ákos is el tudott kísérni.
Végig magyarázott. Olyan kis édes volt. Mosolyogva mutogatott a képernyő felé és kérdezte tőlem, hogy látod, ott van a kis feje? vagy látod a gerincét? az ott a lábacskája? jaj milyen aprócska! Nézdd mit csinál a kezével!...
És ehhez hasonlókat mondott még. De látszott rajta hogy nagyon élvezni. És persze minden új nézőpontnál kissé aggódva pislogott a doki felé, és vagy 10szer megkérdezte: minden rendben van vele? mindene megvan?...
De a dokink csak megértően vigyorgott és bólogatott.
Kérdeztük még mindig kisfiút hordok e a szívem alatt. És igen. Egy fiúcskát láttak most is. Mindegy, én azért szerintem az összes uh-n meg fogom kérdezni.
A lényeg hogy minden rendben Vele, a korának megfelelően növekszik és az AFP eredményünk is nagyon jó lett.
De láttam rajta hogy nagyon nagy élmény ez neki.
Kaptunk képet is ezt majd holnap felteszem ígérem, de most nem otthonról pötyögök így nem tudom bescannelni a képet.

Na ennyit a kissé hosszas beszámolómról. Bocsi a hosszas és részletes leírásért, de persze még oldalakat tudnék írni a babakocsiról is, és arról meg még többet milyen volt látni a Babánkat, milyen volt úgy nézni Őt, hogy közben az apukája fogta és simogatta a kezemet, és milyen volt látni a büszke és boldog apuka arcát. :)

Védőnéni + félidő + tervek

Nos, elmentünk tegnap a védőnéninkhez.

Szerencsére minden renden volt, a súlyom, a vérnyomásom, a vizelet.

Kicsit megnyugodtam.

Hallgattunk szívhangot és mocorgást is.

Gombócka nagyon sokat mocorog. :)

Jó volt hallgatni.

Most már türelmesebben várom a hétfői Uh-t, mert megnyugodhattam minden rendben van a Picinkkel, legalább is hallomásra.

Végre el jön velünk Ákos is, kíváncsi vagyok hogyan fog reagálni amikor először pillantja meg a monitoron Picurit.

Várom már nagyon.

Szombaton itt, Szombathelyen is lesz Bababörze, de itt csak ruhákat lehet nézni, mindegy azért elmegyünk, meglessük.

Hátha találok valamit aminek nem lehet ellenállni. :)

Holnap töltjük be a 20. hetet, végre itt a várva várt félidő. :)

Hihetetlen hogy repül az idő, észre se veszem és megyünk szülni.

Remélem tényleg ilyen hamar eltellik a hátra lévő idő.

Bár sok minden lesz ami eltereli majd a figyelmemet, suli, háztartás, és a baráti kapcsolatok ápolása, ami mostanában nagyon előtérbe került nálunk.

Rengeteg barátos programot, találkát szervezünk, sok időt töltünk barátokkal.

Szóval remélem a maradék idő is ilyen gyorsan telik majd el, mint ez a 20 hét.

Bár sejtem ám hogy amikor megszületik, inkább lassítanám majd az időt, most még egyenlőre sürgetem. :)

Irka-firka

Gondoltam jelentkezem kicsit, mesélni, hogyan is telnek a napok felénk.

Ne várjatok izgalmas dolgokat, de azért van mit mesélnem.

Apa elnevezte a fiát Gombóckának, s úúúgy imádom ahogy ő mondja, tele szeretettel.

Nagyon sok becenevünk van, Bubi, Zsebike, Barackmagocska, Gombócka, de azt, hogy hogyan anyakönyveztessük Őt mg nem tudjuk.

Úgy néz ki a Kristóf lesz a befutó, de még nem biztos.

Jövő hétfőn megyünk Uh-ra ahol megpróbáljuk meserősítettni Gombóckánk nemét, és majd akkor ráfekszünk a témára.

Vizsgálatok szempontjából megint egy sűrűbb időszak jön, holnap védőnénihez látogatunk,

aztán 14-én Uh, 16-án pedig meglátogatjuk a dokinkat.

Remélem holnap minden rendben lesz a védőnéninél, bár sok aggódni valóm nincs, így a 20. héten kicsivel több mint 1,5 kilót híztam.

Drágánk nagyon sokat mocorog, néha már egyrtelmű jeleket kapunk, amit Apu is érezhet.

3 dolog van ami igazán mozgásba hozza:

1. Apu hangja

2. Amikor zuhizok a víznek a hangja

3. A Balaton csoki

Utóbbiból kap legkevesebbszer. Általában Uh előtt.

Jó lenne ha a következő uh-án mutogatná magát, mert szeretnénk megtervezni a baba szobát.

Persze nem csinálnánk már most meg, de tervezgetni jó lenne, mert így lehetne számolni a költségekkel.

A következő program amit már nagyon várok szeptember 20.-án Győrben Bababörze lesz, amire persze hogy megyünk Maci Apával.

Remélem tallálunk szép és pénztárcakímélő dolgokat.

Már nagyon várom.

Háát nagyjából ennyi. :)

Persze továbbra is sokat mesélünk, éneklünk neki, apukája rendszeresen beszélget Vele, és sokat simizzuk.

Mire legközelebb jövök lefényképezem mennyi mindene van már a Picurnak, pedig még meg sem született.

És a baba szoba terveinkről is mesélek majd.