Egy évvel ezelőtt ezen a napon kötöttük össze életünket Ákossal.
Akkor már Hercegecskénk a Pocakomban volt, igaz alig volt 11 hetes...:)
Mostanra pedig egy fél éves nagyfiúcska alszik a gyerekszobában.
Egy évvel ezelőtt hiába volt már a Pocakomban Boti, nem tudtam elképzelni hogyan is fogunk családként funkcionálni. Jelentem: csodásan.
Olyannyira jól, hogy merészebb álmok megvalósításán törjük a fejünket, de ez még a távolabbi jövő.
2009. július 24.-én semmi sem változott, mégis minden más lett.
Már egy éve együtt éltünk, 4 éve ismertük egymást. Sokan mondták ez csak egy pappír.
Számomra, számunkra mégis nagy változás volt, hogy mostantól hivatalosan is a másikhoz tartozunk.
Elég konzervatívnak vallom magamat, és nem tudom elképzelni mi lenne romantikusabb, mint mikor csodaszép ceremónia keretében örök hűséget fogad egymásnak két ember.
A mi esküvőnk csodásra sikeredett.
Azon a napon mindketten izgultunk és egy igazi tündérmesében éreztük magunkat. A kastély parkja pedig egy tündérkert volt. Az anyakönyvvezető beszéde, személyes volt, tele volt szép szavakkal, az anyaságról, a kapcsolatunkról, a szerelmünkről.
Miközben mi a rózsakapu alatt ültünk, és hallgattuk a verseket, néztem a régi és az új családomat, akikhez már tartozom. Kezem a Pocakomra tévedt. A vendéket közül sokan nem is tudták hogy ez a nagy család újabb taggal bővül, aki ha csak a Pocakomban is, de végig hallgatta ahogy a szülei szerelmet vallanak egymásnak.
Könnyes lett a szemem a gondolatra, milyen sokmindent kaptam azon a napon...
Új családtagokat, egy csodás férjet, és a legszebb esküvőt, olyat amilyenről minden lány álmodik.
A ruhámat a saját elképzeléseim szerint, személyre szabottan varták, csak nekem.
Egy csodás kastélykertben, szikrázó napsütésben, a szeretteim előtt fogadtam örök hűséget a világ legodaadóbb Férfijának.
És a szívem alatt egy másik, mindennél tisztább és ártatlanabb szív dobogott.
Szerintem ember nem kérhet ennél többet.
Önfeledt mámorban úsztam aznap. Kis tündér csengők csilingeltek a fülemben,
nem láttam mást, csak Ákos boldogságtól ragyogó szemét.
A szertartás alatt végig fogtuk egymás kezét, és azóta sem engedjük el...
Soha már...
Bocsi, de a videó hosszú lett, nem tudtam választani a 800 képből :p
Bocsi, de a videó hosszú lett, nem tudtam választani a 800 képből :p
 |
Make your own picture slideshow |
