1 hónapos Botond

Ma hajnalban Botond betöltötte az 1. hónapot.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült ez az 1 hónap.

Pedig tegnap éppen mondtam Ákos hogy 1 hónappal ezelőtti szerdán délután még

nem is gondoltam arra hogy este már a szülőszobán leszek.

Még most is hiányzik a Pocakosság, tudom butaság hiszen Boti mindenért kárpótol, és sokkal jobb hogy most már lehet szeretgetni, puszilgatni.

Ő egy megvalósult álom.

Nagyon furcsa belegodolni hogy ő volt aki benntől adta a jelzéseket, Ő hullámoztatta meg a hasam, amiken MaciApival jókat nevettünk.

Hihetetlen csoda az állapotosság és az anyaság.

Valóban úgy van, ahogy mondják leírhatatlan...

Nagyon nehéz felfogni hogy akire olyan régen vágytam, hogy Ő most itt szuszog mellettem.

Botond 1 hónaposan:

Ma voltunk dokinéninél 1 hós státuszon, és nagyon meg lettünk dícsérve.

Boti 3920 gr, és 56 cm. Csak összehasonlításnak 3190 gr-mal jöttünk haza, és 51cm-rel.

Fejkörfogata 37 cm.

A köldöke szép, és a fütyivel is minden rendben. :)

Hasra fektetve a fejét már nagyon ügyesen emeli (majd mutatok képet is róla), doki néni alig akarta elhinni amikor látta, milyen sokáig és milyen magasra tartja a kis fejét, azt mondta ezt majd csak a 3 hós vizsgálaton kérdezik. Hasra fektetve a fejét forgatja, és már figyel mindenkire amikkor beszélünk hozzá. Már fixál is főleg a kedvenc zenélős macijára, és a pelusozó feletti tigrisre, anyára és apára is figyel már.

Annyira aranyos, néha sikításhoz hasonló hangok hagyják el a száját.

Sokat mosolyog, bár az első tudatos mosolya még nem volt meg, de alvás és szopizás közben nagy vigyorokat vág le. Ilyenkor olvadozunk ám rendesen.

Legújabb szokása pedig, hogy addig mozgolódik, amíg a fal melletti rácsvédőhöz nem kerül a kis arca és belefurja a fejecskéjét, így alszik. Nagyon aranyos.

Csináltam egy kis képes beszámolót is a hónapokról, így könnyebb figyelni a fejlődését.

Niki az ötlet Tőletek van, remélem nem bánod...

Következik a 2. hónap

Álom manó, ha jő...

Édes álmát alussza, csöpp kis Hercegünk.
Mi pedig egymást pisszegve, könnyes szemekkel csodáljuk Őt.

Hétvégi szép napok

Nagyon szép hétvégénk volt, szerencsére MaciApinak sem kellett dolgoznia,

így ki tudtuk élvezni a napsütötte órákat.

Pénteken már 3 órakor végzett a munkával Api, így amikor hazaért egy kicsit együtt tudott lenni Botival a fürdés előtt.

Kicsit cipelgette, aztán a játszószőnyegen bolondoztak.

A kedvenc játékuk, amit Botkó is nagyon élvez, amikor a tükörben nézelődnek.

Én pedig kicsit könnyes szemekkel, de nagy mosollyal az arcomon, és imádattal a szívemben nézem őket. Annyira helyesek.

Botond teljesen olyan mint az Apukája csak miniben.

És ezt olyan jó látni.

Ami még felkeltette Botond érdeklődését, az a konyhaszekrény.

A pelusozó felett heverésző Tigris maradt kedvencnek.

Hát ezek a kedvenc "játékai" a mi Csöppünknek, a Macik és zenélő, csörgő játékok amiket kapott, még nem nagyon keltették fel az érdeklődését.

Már követi az embereket a szemével, és látszik hogy Paukáját és az anyukáját is megismeri a többiek közül.

Szombaton anyósom jött hozzánk látogatóba, ő elhatározta hogy kéthetente jönni fog,

és mondjátok nyugodtan hogy rosszindulatú vagyok, de annyira látszik hogy nem szívesen jön, csak azért mert a környezete ezt várja el tőle.

Nagyon húzódozik amikor Ákos a kezébe adja Botondot, és ahhoz képest hogy felnevelt egy gyereket, fogalma sincs mit kezdjen Botival amikor a kezében van, Csak forgatgatja, látszik, hogy még azt sem tudja hogyan fogja meg.

Én meg szörnyűlködve nézem.

Viszont anyukámat nagyon imádja, ha meghallja a hangját már nagy hööö-kkel válaszol neki.

Én az ahh hangokat kapom ha meghall, vagy meglát :)

Szombaton verőfényes napsütés és jó idő volt, így délután miután anyósom elment, sétáltunk bő két órát a közeli tóparton. Szerintem mindenki élvezte, Botkó is és mi, szülők is. Apukája nagy büszkén tolta Botit. :)

Otthon is nagy nevetgélés, modókázás, dalolászás volt, 6 óra felé elaludt Kicsi Fiam, és éjfélig aludt is. A fürdés is kimaradt.

Vasárnap kicsit szeles volt az idő, így csak rövid kocsikázást tettünk, átmentünk anyuékhoz, ott is mindenki dajkálhatta kicsit Botondot, ő meg élvezte, hogy ismét a figyelem középpontjában van. Miután hazaértünk, 4 órakor elaludt ám fél nyolckor úgy kellett keltegetni, nehogy megint kimaradjon a fürcsi.

Háát azt látni kellett volna milyen megvető szemekkel nézett rám. :)

De fürdés után, kis szopi és ismét éjfélig aludt Kisbabám.

A héten megyünk 1 hós státuszra, nagyon kíváncsi vagyok, mit mond a doktor néni.

Csütörtökön 1 hónapos lesz a Drágám...

Hihetetlen!

Mintha csak tegnap született volna...

És már most sem hasonlít arra az aprócska csomagra akit hazahoztunk.

Már teljesen más...

Nem olyan újszülttes, inkább kisbabás.

Az én egy hónapos nagy fiam...

Hihetetlen...

3 hetesen az élet Botival

Macikával 3 hetesen...

Tegnap 3 hetes lett Kismanóm. :)

Hihetetlen gyorsan pörögnek a napok, hetek.

Amikor tegnap említettem Ákosnak, hogy jövő héten már egy hónapos nagyfiúnk lesz, kiröhögött, mondván az nem lehet.

Pedig de bizony hogy lehet...

Boti továbbra is jó Baba, szerencsére van tejcsim is, szóval eszik rendesen, és alszik is nagyokat.

Egyre gyakrabban alszik 4 órákat is akár.

Bár azért még legtöbbször 3 óránként eszünk.

Sokat mosolyog álmában, vagy cicizés közben, ilyenkor csak olvadozunk Apival. :)

Mindennap megyünk sétálni, tegnap és szerdán 1 órát kinnt voltunk.

Nagyon jól esnek ezek a séták, Botinak is és nekem is.

A fürdést nagyon élvezni, pár hónap és lesz itt pancsikolás, csak győzzem felmosni. :)

Gőzerővel készülődök húsvétra, bár tudom még odébb van, de mégiscsak ez lesz Boti első húsvétja. Már nagyon ok ajándékot kinéztünk neki, és még válogatunk közülük, mert azért kicsit költséges húsvét lenne, egy tanuló maci, egy babahinta kb. 15 könyv, egy hordozra felszerelhető játék, kenguru és pihenőszék.

Szóval nyirbálni kell a listát, de könyveket, játékot biztosan kap.

Ja és rucik is kellenének a fiatal úrnak persze.

Szóval ajjjaj, ehhez még az ötös lottó is kevés lenne...:)

Holnap pedig MaciApi névnapja lesz.

Természetesen készültünk rá Botkóval, kapni fog egy szettet, amivel Botiról készíthet kéz és láblenyomatot.

Így ez kicsit nekem is ajándék. :)

Csípőficam szűrés és a mai napunk

Na, ma a gyerekorvosunk hibájából túl estünk a csípőficam szűrésen.

Hogy miért hibázott?

Hát mert ő azt mondta hogy miután Botond elmlt két hetes, az azt követő kedden kell vinni csípőszűrésre.

El is mentünk ma, időpont minden nélkül ahogy doktornéni tanácsolta.

9-kor kezdődött a rendelés, de az orvos csak negyed 11-kor érkezett.

Addig én a felnőtt köhögő, tüsszögő betegek között várakoztam a 2 hetes Kisfiammal!

Amikor végre bekerültünk dokibácsi közölte hogy elege van az össze háziorvosból, mert már jó fél éve mindenkit két hetesen elküldenem csípőficamra, pedig csak 6 hetes kortól kellene menni.

Hááát nagyon örültem neki....

De ha már itt vagyunk, megvizsgálja.(még szerencse)...

Mindene negatív és jó volt, legalább is ezt írták a pappírunkra, és még valamit...

Terpeszpelenkát írtak fel neki.

Meglepődtem és rákérdeztem hogy ha minden negatív, akkor mi a problma miért kell terpeszpelust hordania Botinak.

Mire a doki lazán félvállról: Nincs semmi gond, de ártani nem árt, akkor meg miért ne...Legalább volt értelme hogy idejöttek.

Szóval semmi baja a gyerekemnek, de azért használjon feleslegesen egy kényelmetlen gyógyászati segédeszközt, csak mert ártani nem árt.

Mondanom se kell nem kicsit voltam ideges a nap végére.

Hogy kárpótoljam Botit, ezért a rossz délelőttért, elvitettem magunkat nagypapival a Brendonba és amíg ők a kocsiban játszottak, addig én befutottam és megvettem ezt:

Botinak már most nagyon tetszik a hangja. (A maci altatódalt játszik ha megnyomod középen a csillagot).Persze tudom hogy nagyon elkényeztetett gyerek lesz ha mindig kap valamit, amikor valami rossz éri, de nem bírtam megállni.

De MaciApi megdícsért, mert éppen ő is arra gondolt hogy a csípőszűrés kellemetenségei után megérdemel a Fia valami szépet.Még jó hogy mindketten kényeztető szülők vagyunk, így nem fogunk összeveszni azon hogy ki cseszte el jobban a gyereket.

Egyértelmű hogy egyformán rontjuk el... :)

Családi kör...

Első sétánk

Kihasználtuk az első napsütötte órákat és vasárnap sétálni indultunk.

MaciApival mindketten nagyon izgultunk, de Boti ebből semmit észre se vett, Ő élvezte a friss levegőt és alukált édesen.

Jó nagyra sikerült a séta, fél-fél órát sétáltunk, közben egy órát megpihentünk a nagyiéknál.

Miután hazajöttünk is folytatta az alvást, fél nyolcig aludt is a drágám. Két órától!!!

Nyolckor ismét elaludt,cici s pelusozás után, és ekkor fél 12ig durmolt.

Ezután is három-négy óránként keltünk szóval megvolt a friss levegő pozitív hatása.

Jajj nagyon jó volt ez a szép idő és nekem is jól esett a napsütés.

Elkezdett bennem is felébredni a vágy a tavasz után.

Talán már nem kell sokat várni.

És akkor sokat lehet majd sétálni, amit remélem Botond továbbra is élvezni fog.

Hétköznapok

Pár napja nagyon szupi kis napirendünk lett, remélem így is marad.

Három óránként eszizünk, és alszunk, kivétel délelőtt.

Mert akkor a sok érdekes dologtól ami körülveszi Őt, képtelen elaludni.

Ilyenkor játszószőnyeg elő, Macikat körégyűjtöm és játszunk, éneklünk, mondókázunk.

Van hogy igényli az összebújást is, ilyenkor pici kobakját a nyakamhoz fúrja és piheg, meg mosolyog. Nagyon aranyos.

Aztán a következő ébrendlétünk amikor Api hazaér.

Hát őt muszáj üdvözölni, mosolyogni Neki, és rávenni hogy helyettem cipelje Ő a seggét. :)

És MaciApi nem tud ellenállni a Fiának.

Ilyenkor jön egy óra komoly, férfias beszélgetés Apával, játszás, bolondozás.

Aztán szintén MaciApi meg fürdeti elsőszülöttjét.

Ezután jöhetek én, mint egy két lábon járó menza :), és eszünk.

Hamar elalszik ilyenkor és szerencsére 10 óránál előbb nem is kelünk.

Sőt általában inkább 11 felé szokott ébredni...

Holnap megejtjük az első sétánkat, délben átsétálunk Mamiékhoz.

Még szerencse hogy közel laknak.

Hazafelé már kocsival jövünk, azt soknak érezzük MaciApival, de már izgatottan várjuk milyen lesz az első séta.

Sokat kattogtatunk fényképezzük Őt, és most tervezzük hogy szülinapomat és húsvétot egybekötve vegyünk egy digitális videókamerát is.

Szeretnénk videón is megörökíteni minden fontosabb mozdulatát, eseményét Drága Kincsünknek.

Sokat becézgetjük Őt, Gombóc rajtaragadt a Pocakos időkből :), aztán MaciApi csak úgy egyszerűen Pöcsöllősnek hívja, én Kicsi Csillagnak, vagy Csillagfényemnek, aztán mindketten használjuk a Kis Herceget, és a Bubit is, ez utóbbi ugyebár családi hagyomány, mivel mind a négy keresztgyerekünket is így becéztük anno.

Most Botond a legifjabb Bubi.

Két hetesek lettünk

Tegnap amikor tervezgettem a bejegyzésemet a második hetünkről, azt gondoltam micsoda büszke vagyok Rá, hogy én csakis pozitívumokat tudok írni Botiról.

Nem sír sokat éjjel, három óránként kel, eszik, pelusozunk és alszik is tovább.

Napközben is csak elvétve van sirdogálás.

Sokmindent elárul, hogy eddig még nem voltam fáradt.

Kipihent anyukaként élveztem, hogy gyermekem milyen jó Baba.

Tegnap volt itt a védőnéni, neki is csak dícsérni tudtam Botondot, hogy milyen jó Baba, milyen ügyesen szopizik, sokat alszik.

De hát minden csoda 3 napig tart.

Amint így eldicsekedtem mindenkinek hogy az én gyerekem nem sírós, nem nyügös, hát már be is bizonyította az ellenkezőjét.

Tegnap este alig aludtunk valamit, azt is csak azért mert magam mellé vettem az ágyba és cicin bealudt melettem.

Megesküdtem hogy soha nem fogom mgam mellett altatni, de kényszerűségből ma hajnalban felrúgtam ezt a szabályt. Este fél tizenegytől fél kettőig semmit sem aludtunk, és egyfolytában cicin lógott mert csak akkor pihent el egy kicsit.

Amint letettem a kiságyba már sírt is.

Fél kettőkor elaludt mellettem, aludt is háromnegyed négyig, ekkor szopi után már elaludt a saját kiságyába is, de csupán fél nyolcig.

Onnéttól megint nem volt hajlandó aludni, most is csak nyugtalanul és felületesen alszik a kiságyban.

Szóval két hetesek lett Kicsi Fiam, ezzel együtt nyűgösebb is ugyan, de még mindig imádni való.

A mosolyával nem lehet betelni.

Apukája is teljesen bele van szerelmesedve, ahogy mindenki más is aki csak látja.

Persze ők nem látják ám hiszti közben, mert azt csak nekem tartogatja... :)

Egyre többet van ébren, már forgatja a fejét a hangok irányába, és nézelődik is.

Szereti ha zsipp-zsuppozunk, vagy megy a gőzösözünk, de a nagy kedvenc Zelk Zoltán: Este jó c. verse énekelve.

Esténként fürdés előtt már nyügisek vagyunk, de a védőnéni szerint ez jellemző a babákra.

A fürdést nagyon szereti, főleg mikor megfordítom és a kis hátát mosom.

3405 gr volt tegnap este a fürdetés előtt, szóval majdnem elértük a születési súlyunkat.

Védőnéni megdícsérte, hogy szépen fejlődik, nem lesz egy elhízott gyerek, de alultáplált sem szerencsére. Éppen jó.

Megnyugtató hogy a védőnőnk szerint is jól fejlődik, mert azért én néha tudok olyanokon aggódni, hogy nem eszik e túl sokat, vagy éppen túl keveset.

Azt hiszem ez az aggódás akkor kezdődött amikor Boti megfogant és már sose lesz vége, mindig lesz valami amin aggódom...

Az első hét

Akár hányszor elhatározom hogy írok ide Nektek, annyiszor zendít rá Drága Kisfiam a repertoárjára. Így most nem határoztam el előre hogy ma írok, ezért tudok ide ülni.

Szerintem megérzi ha tervezek valamit, és akkor közbe lép, mondván, az Ő anyukájának ne legyen más programja, csak őrá figyeljen. :)
Pedig hát úgyis ebből áll az egész napom.

A kórházi napokról sem nagyon írtam, igaz nincs is mit mivel minden rendben zajlott.
Kedves szobatársaim voltak, akikkel mostanság is tartjuk a kapcsolatot, lévén szinte csak pár óra választja el a gyermekeinket. :)
Az egyik legszebb napja volt az Életemnek amikor végre hazajöhettünk a kórházból.
MaciApi megfogta Botit körbevezette és csak magyarázott neki, hogy milyen jó lesz mostantól itt fog élni velünk és vigyázunk majd rá és szeretgetjük, meg hasonlókat.
Teljesen elbűvölte a Fia.


Botond szerencsére még mindig nagyon jó Baba, eszik, alszik háromóránként.
Néha vannak ugyan nyűgösebb pillanatai vagy egyik nap például fájt a Pocakja is, de szerencsére egyedi esetről volt szó és az édesköménytea akkor is segített.
Aztán egyik nap a front is nagyon megviselte, akkor szinte egész nap fennt volt, de szerencsére eddig bármi is volt estére mindig helyrerázódtunk.
Így az éjszakáink a legnyugisabbak, szerencsére.
Fürdetés után elalszik, majd legközelebb fél tizenkettőkor kel, aztán fél négykor, majd pontban nyolckor.
Innéttől változó mert a délelőttjei a nyűgösebbek általában, de talán már ott is kezdünk egy napi rutint kialakítani.

Egyre jobban reagál a hangokra és most már mintha próbáná fixirozni is az arcokat, tárgyakat amiket lát. Van amikor annyira néz valamit, olyan erősen koncentrál, hogy bebandzsít. lyenkor rászólok, mert félek hogy úgy maradnak a szemcskéi.
11-én betöltötte az egy hetet, ezt meg is ünnepeltük, kapott pár kisruhátés egy rágókát. Persze nem akarunk ebből hagyományt teremteni, érdekes is lenne, mondjuk a 18. szülinapjáig minden hetet megünnepelni. Asszem elkényeztetett gyerek lenne.
Majd ezt követően szombat hajnalban leesett a köldökcsonkja.


Apukája itthon volt velünk 9 napot, hétfőn kezdett el újra dolgozni.
Előtte péntek este elment tejfakasztó bulira a barátaival és Apukámmal, ami nagyon jól sikerült, kicsit túl jóra is, takaríthattam furdőszobát szombaton hajnali fél 4-kor. :)
Amióta Apa dolgozik mindennap telefonál délben hogy megkérdezze hogy van a Kicsi Fia, és puszit küld neki.
Tegnap alig ért haza, már kapta is ki a kiságyból és puszilgatta össze vissza, és csak mondta neki mennyire hiányzott Neki.
Persze ez sem volt mindig így az első napokban alig merte megfogni, félt hogy kárt tesz benne, de mára ez elmúlt és imádja ringatni Botit.
Sokat játszanak, beszélgetnek.
Amúgy is nagyon segítőkész apuka, Ákos. Eddig egyszer volt egy nyűgös estéje Botinak, akkor is fogta magát és hajnalban fél kettőkor autóba ült és kiment a nagytescoba teáért Nekünk.
Az első nap kivételével, minden nap ő fürdeti Botondot és ezt nem is adná át senkinek.
Kértem hogy egyszer majd hadd fürdessem én, erre kioktatott hogy enyém az etetés akkor, ő fürdet. :)


Tejcsi szerencsére van, bár olykor én kevesellem, de amikor nekikeseredem, és szinte biztos vagyok benne hogy nem sokáig tudok majd szoptatni, mintha csak rá akarnának cáfolni a melleim, újult erőre kapnak :) és felduzzadnak, megtelve finom tejcsivel.
Boti általában 70-80 gr-okat eszik, ez a doktornő szerint is jó, hiszen a súlyához elég lenne az 50-60 is de hát bélpoklos fiam van, meg amúgy is cici függő. :)


Csodás élmény az anyaság, számomra sok új és kellemes érzést hozott.
Azért is vagyok kevesebbet fennt a neten, mert igyekszem az emlékezetembe vésni minden apró mozdulatát, az illatát, az ártatlanságát, és az érzést ami bennem van, mikor ránézek...

Megérkezett...

Életjelet adok magunkról.

Ez még nem a szülés történet és nem is nagy beszámoló, csak egy kis bejelentkezés.

2010.02.04.-én 01:35 perckor végre a karunkba vehettük Pici babánkat, Schauer Botondot.

Nem volt nehéz szülés, a vége, a varrás része volt kényes, mivel Drágám sietve jött a világra, így elég csúnyán repedtem belül, mindenhol. (részletek majd a szüléstörténetnél, a lányeg, hogy két doki kellett hogy összevarrjon, másfél órán át, négy cérnával).

De megérte, minden másodperc, minden fájdalom.

Botond 3420 gr-mal és 51 cm-rel jött a világra, szőkésbarna hajjal, és igézően kék szemekkel.

Egyből a szülész néni szerelme lett.

És persze Anyáé és Apáé is.

Apa végig velünk volt, sokat segített.

Nagyon büszke a fiára.

2010. február 4.-én egy CSALÁD született. Egy gyönyörű kisfiú elkezdte életét, egy Férfi Apukává vált, én pedig ÉDESANYÁvá.

Nagyon boldogok vagyunk.

A szüléstörténet írodik, képek feltöltés alatt.

Addig is egy kis ízelítő milyen gyönyörű is Botond.