Padlón

Ákossal mindketten padlón vagyunk.

Íme egy 22 éves és egy 30éves fiatal pár akik végelgyengülésben múlnak ki még a héten...

Ákos testileg van főleg a padlón, fáradt, reggeltől késő estig dolgozik, szombaton és vasárnap is. Ettől aztán fáj a háta, a lába, a kezei...

Én isnkább lelkileg vagyok oda. Egy kedves gyerekkori barátnőm apukáját veszítettük el a héten. 52 éves volt. Kislányként sok időt tölttem velük, a két család mindig együtt járt nyaralni. Zoli bácsi mindenkinek segített, folyton tett-vett, intézkedett. És imádott bennünket. Igen, nem csak a saját lányát, hanem a tesómat és engem is. Tudom, mert éreztem. Mindig nagy mosollyal üdvözölt ha meglátott, és folyton hívott ki magukhoz a kertbe. Esztivel, a lányával születésem óta ismerjük egymást. Az utóbbi években már nem találkoztunk annyiszor mint szerettük volna, de mindketten dolgoztunk, tanultunk.

Most mellette állok minden, tudom neki még sokkal nehezebb.

De engem is mélyen érintett a dolog.

Szóval Ákossal mindketten kialavatlanok vagyunk, mindketten álmatlanul forgolódunk az ágyban, csak Botond alszik nyugisan...

Persze ő semmit sem vehet észre abból hogy mi most kicsit leeresztettünk.

Erre nagyon figyelünk, bár nincs rá szükség.

Érdekes és egyben csodás dolog is, hogy az ember lánya vagy fia bármennyire is padlón van, amikor belép Boti Birodalmába, rögtön elfelejt mindent.

Fáradtságot, fájdalmat, szomorúságot...

Botond továbbra is okosügyeshelyes gyerek, sőt mintha érezné hogy most szükségünk van a pihire, többet alszik, kevesebb hiszti jut egy napra.

Bújósabb, szeretget minket, erőt önt belénk.

Tegnap délután Ákos 2 órával előbb ért haza a szokottnál. Hihetetlenül megváltoztatta a kedélyállapotunkat ez a plussz két óra. Hogy végre hármasban tudtunk lenni.Estére már mindkettőnknek újra jó kedve volt.

Kellenek az ilyen esték, napok. Bár ma újból úgy érzem magam mint aki egy hete nem alszik már (lehet azért merrt két hete napi 3 óra alvással élek? :O), most mégis jobb a kedvem.

Támogatjuk egymást hiszen azért vagyunk fáradtak mert a jövőnkért dolgozunk. Majd pihenünk 100 évesen...

Én egész éjjel tanulok, mosok,mosogatok,vasalok.

Ákos későn ér haza, zuhi,vacsi, alvás, mert hajnalban kel.

Elmegy reggel dolgozni, és csak este fürdetésre ér haza...

Én napközben Botival játszom, etetek, altatom, sétálni megyünk, bevásárolok, beadandókat írok...

Szerencse hogy a vizsgaidőszak végéig anyuéktól hozzuk a ebédet. Főzni már nem lenne időm...

Szóval mindketten az utolsó energiatartalékunkat éljük fel.

De lesz ez jobb is.

Botival jövő hten megyünk a 3 hós oltásra aztán mehetünk csecsemő úszásra. Jajj már nagyon várom...

Na megyek kicsit alszom, mert már a beadandóimhoz sem tudok egy értelmes monddatot összehozni és ide sem tudom leírni amit akarok, mert folyton ásítozom...

Képek,Botondos dolgok,Vásárlás,Anyák Napja

Kicsi Botondunk,a szemünk fénye


Annyi mindenről szeretnék írni, de sajnos nincs időm.

Elkezdődött a hajtás a fősulin a héten 3, jövő héten még 2 beadandót kell leadnom, és május 25-től kezdődnek a vizsgák.

Most éjszakázom, különben az időt Botitól kéne elvennem, az meg ki van zárva.

Szerencsére segítségem van, a délutáni sétákra mindig a papám viszi el Őt, így marad 3 órám kitakarítani a lakást, beadandókat írni.

Aludni meg majd 100 évesen fogok, ahogy magamat ismerem. :)

Fényképek is úgy készülnek hogy amikor van egy lélegzetvételnyi időm, akkor egymás után elkattintgatok vagy 50 képet aztán meg két napig semmi.

Érdekes a nyuszi, meg a makimajom

Gyönyörűségem...

Játék, mosolygás Boti módra :)

A képeken kívül minden emléket teszünk el, kórházi szalagot, tenyér és talpacska lenyomatot, köldök csonkot. Mindenre emlékezni akarunk ebből a csodálatos időszakból.

Nagyon várom már a június közepét, hogy végezzek a vizsgákkal és végre csak Botié lehessek.

Botkó holnap lesz 3 hónapos,még mindig vidám, mosolygós baba.

Mindenkihez kedves legyen az ismerős arc, vagy idegen. Nem fél az ismeretlen emberektől, mindenkihez bizalommal mosolyogva fordul.

Már folyamatosan beszélget ha ébren van, sokat gagyarászik a játékainak, amiból most a húsvétra kapott elefáni a kedvenc.

Délutáni hancúr Fántival...

A legjobban a szekrényén lévő lila elefántot szereti, amikor ölben van cipelve mindig úgy forgatja a feját hogy láthassa Fánit. Amikor meg odavisszük hozzá, meg is simogatja, és vigyorogva örül neki, ilyenkor meg tudnám zabálni!!Már teljesen össze van karmolászva szegény elefáni feje :)!

Így ébredezik...

Anya és Apa arca még mindig nagy kedvenc, kitörő örömmel fogadja, hacsak meglát minket.

Már szeret hason is lenni, úgy is nagyokat vigyorog és próbálkozik átfordulni, de azoktól az elszigetelt esetek óta még nem sikerült neki. Ha viszont háton van akkor már forgolászik is oldalra, úgy játszik mindennel. Minden után nyúl, igyekszik megfogni és hosszabb-rövidebb időre már sikerül is neki. Amit megkaparint azt rögtön a szájába gyömöszöli és érdeklődő arccal kóstolgatja. Imádni való.

MaciApival ketten pedig csak olvadozunk, milyen szerencsénk is van hogy ilyen szépügyesokosnagy gyerekünk van már. :)

Éjszaka még egyszer kelünk, általában 2-3 óra körül, de nem bánom amíg szopizik felőlem három óránként is kelhetne.

Még mindig szopizik, és a cickókban lévő tej mennyisége csak nő és nő, csodálkozom hogy még nem durrantak ki. :)

Fejem rendesen, és azt hiszem eljött az ideje annak hogy adjak le tejet, mert a mélyhűtőnk totálisan és véglegesen tele van, sőt már anyuékhoz is pakoltam tejci csomagot...

Újabb szokása, hogy szopi közben úgy tartja a két kis kezét mintha imádkozna. Annyira aranyos!

És szinte egy hete nem is hallottam sírni, amikor kell neki valami dühös, vagy szomorú, követelőző,esetleg nyügi gagyogással adja a tudtomra, valami nem stimmel. A hajnali szopizásnál is csak a nyökögésére ébredek, ahogy erőlködik és próbál forgolászni.

A hétvégénk ismét tartalmas volt, szombaton Győrbe látogattunk anyósomékhoz, hát azt hiszem nagyon hosszú ideig nem megyünk újra.

Már második alkalmommal vittük el Botit, de mindkét alkalommal nagyon nyűgös volt a Drágám.

Most meg pláne. Erős neki az ottani levegő, nem tudott aludni és nem lehet lerakni rendesen sehová, ahová ahol játszani, gügyögni tudna.

A szívem szakadt meg érte, így hamar el is jöttünk.

Hát azt látni kellett volna milyen öröm volt az arcán amikor hazaértünk.

Pedig egész úton hazafelé pityeget, de amint hazaértünk, ahogy letettem őt a hordozójában az ismerő előszobában, amíg lehúztam a cipőmet, azonnal elvigyorodott és meg is nyugodott.

Aztán a szobájában betettem a kiságyba és 1 órán át örült a játékainak. Pedig akkor már 4 órája nem evett.

Utánna is csak egy kicsit evett alig 60 gr-ot és már újra jókedvűen gagyogott. Majd egyszercsak, fürcsi és újabb szopi nélkül elaludt. Már este 6kor.

És aludt hajnali 1ig.

Én meg 10 órakor mehettem fejni, mert úgy bedurrantak a cickók, 230-at fejtem le.

Mindegy, legalább dédije ismét meg tudta kicsit szeretgetni...

Jutka mama is játszott vele, és mindketten kaptak azért egy-két mosolyt is.

Természetesen megköszöntöttük őket Anyák Napja alkalmából, Jutka mamát pedig közelgő szülinapja alkalából.Reméljük tetszett neki.

Vasárnap Anyák Napja volt. Nekem az első.

Már kora reggel nagy izgatottsággal ébredtem.

Anyáknapjára mindenki A4-es fotómontázst kapott

Anyukámén Boti, a tesóm és én szerepeltünk, a két dédijén pedig a gyerekeik, unokáik, dédunokáik képe. Kedvenc mamámnak 2 lánya, 4 unokája és már 5 dédunokája van :)

Annyira csodás érzés elmondani, hogy az Anyák Napja most már nekem is szól.

Hogy van egy csöppnyi csodás kisember akinek én jelentem a világot.

Ezt látom abból ahogy rámnéz, ahogy rámmosolyog, ahogy a kis kezével az arcomon keresgél, vagy ahogy rám néz szopizás közben.

És fantasztikus érzés.

Büszke vagyok az én kis gyönyörű fiamra.

Anya Kicsi Kincse

Anyák Napja alkalmából már szombaton kaptam virágot kicsi Botitól.

Apával szedtek nekem íriszt a dédi kertjében. :)

Vasárnap reggelt pedig miután elmosogattam a kisfiam egy aranyos kis zacsival játszadozott. Az én anyák napi ajándékomat tartotta a kezében :)

Egy szép nyaklánc volt a zacsiban.

Ez pedig az első Anyák Napi meglepim

Aztán délután Api elvitt a Brendonba ahol bevásárolhattam Botinak.

Igen ez is az ajándék része volt, mert tudja Api hogy a világ összes pénzét Botira tudnám költeni, és most ezt meg is engedte nekem.

Na jó nem az egészet de tény hogy a Brendon ebben a hónapban nekünk köszönheti ha nyereséges lesz.

Vettünk egy plüss labdát és egy plüss kockát amik még csörögnek is.

Aztán egy kiskacsát a fürdéshez, és 5 kissapkát.

Hát nagyon elhűltem. Volt olyan sapi, ami 6000 ft-ba került.

Szóval nem akarok pénzezni, de egy átlagkereset negyedét hagytuk ott sapikra :)

Persze megért minden centet, nagyon helyes sapik, alig várom már rá adhassam őket kicsi fiamra.

És a nap megkoronázásaként Api elvitt fagyizni. Anyák Napi fagyizás.

A közelben nyílt egy nagyon fini új fagyis bódé, ott kaptam fagyit.

Hmmm, nagyon fini volt...

Kezdünk túlzásokban esni ha Botiról van szó. A minap kitakarítottam a kisszekrényét, a kinőtt ruhákat, és hát huhhh, szép kis gyűjteménye van már most is a kis Casanovának.:)

És még mindig tele a szekrénye.

Na jó rendben hogy a legtöbb cucca vaterás vagy ruhafalvás, és fillérekért vettem, vagy legalábbis nagyon jó áron, de akkor is...

Nincs nap hogy ne költenénk valamennyit kicsikénkre.

És hülyeségeket is megveszünk neki. A múlt héten szintén a Brendonba kapott baby napszemcsit, egy újabb takarót a többi 50 közé éselőhívattunk róla újabb 60 képet. Már most legalább 4 albumnyi képünk van.

Szóval túlzás túlzás hátán, de élvezzük, szeretünk Botira költeni. :)

Semmi sem túl drága neki. :)

Már kinéztük a keresztelő ruhácskáját is, nagyon szép, kisöltöny.

Jövő szombaton megyünk beszélni a pappal, és elintézzük a formalitásokat.

Hogy végre megkeresztelhessük Kicsi Kincset.

Na hosszú lettem, de azt hiszem megint nem jövök egy ideig...

Egy kis elmélkedés

Már a hét közepénél járunk, és hamarosan megint hétvége.
Különleges hétvége lesz, Anyák Napja.
Az első számomra.
Talán jobban izgulok mint a születésnapomkor, mert ez a nap különlegesebb.
Ezen a napon én azt fogom ünnepelni hogy itt van velem a legtökéletesebb kisemberke, akit csak kívánhatnék.
Nagyon szeretek anyukának lenni, figyelni hogyan lesz napról napra ügyesebb Kis Hercegünk.

A hétvégén valamelyik nap ismét ellátogatunk Ákos mamájához és anyukájához, hogy Botkónak legyen lehetősége megszokni és megszeretni a falusi élet csodáit.
Most visszük a babakocsit is hogy ha szép idő lesz, tudjam kinnt altatni a friss levegőn. A Miklósi dédije is nagyon oda van Kis Pöttömünkért, sokat beszélgetett vele legutóbb is.

És ha már ott vagyunk megköszöntjük őket Anyák Napja alkalmából. Nekik is első Anyák Napja lesz amit Nagymamaként, Dédnagymamaként élhetnek át. :)

És Ákos anyukájának még szülinapja is lesz.

A meglepi már becsomagolva várja hogy Jutka kibontsa. Remélem örülni fog neki...:)

Már 6 kiló a drágám, szerencsére még mindig csak anyatejes, és a tejem nangyon tápláló úgy tűnik.
Ennek igazán örülök.
És napról napra szebb, aranyosabb Baba.
Nagyon sajnálom hogy a fényképek és videók csak egy részét adják vissza az ő csodás lényének. Mert mikor pár év múlva előveszem majd a képket csak láthatom milyen is volt kicsinek, de nem érezhetem újból a finom babaillatát, a selymes bőrét amikor megpuszilom, és a fénykép nem tudja visszaadni ami a szemében csillog mikor rám mosolyog...

Jelszó: Botocska

Vas Népe sztárja :)

Most kaptam a híreket, hogy Kicsi fiam képét betették a mai újságba, a Vas Népébe :)
Már vagy két hónapja küldtem be ezt a képet.

Most megbíztam tesómat hogy hozzon nekünk legalább egy tucat újságot. :)
Minden rokonnak akarok küldeni egyet!
Annyira jó kedvem lett ettől hogy az elmondhatatlan :)

Évforduló

Tegnap nem tudtam írni, mert élveztem kiscsaládom társaságát. :)
Pedig tegnap igencsak különleges nap volt.
Számításaim szerint tegnap volt egy éve annak hogy Életünk Értelme megfogant. Pontosan emlékszem arra a hétvégére.

Minden percére.

És most egy év elteltével Kis Hercegem a Birodalmában épp a körforgóján himbálózó egérékével társalog. :)

Amikor Boti megfogant pontosan tudtam hogy megtörtént.

Hogy végre beteljesült az álmom.

Aznap este csak simogattam a hasamat és tudtam, éreztrem valami csoda történik odabennt.

Ezért is tudom pontosan melyik nap az a nap...

Mert már akkor is tudtam.

És 3 hétre rá teszteltem először, de erről majd máskor.

És mivel utolagos véleményem szerint kicsi fiúnk percre pontosan érkezett, ezért tegnap volt 11 hetes a mi kisbabánk... :)

A hétvégékről mindig azt írom csodásak voltak, de nem tudok mit tenni, Ákossal és Botonddal minden nap csodás.

Főleg a hétvégék amikor MaciApi sem megy dolgozni, és két napig együtt tudunk lenni,csak mi hárman.

Szombaton 7kor keltünk, és kicsit hancúroztunk a nagy ágyban hármasban. Szeretem ezeket a reggeli hancúrokat, olyan jó hárman összebújni és Apival gyönyörködni milyen Csodával lettünk gazdagabbak. Imádom ahogy ők ketten bohóckodnak, ahogyan Boti vigyorog Apukája idétlenkedésén és ahogy összenéznek huncutul.

Délelőtt érkezett hozzánk Jutka mama mert már hiányzott neki az unokája. :)

Kicsit játszottak, beszélgettünk.Jutka minden alkalommal elájul mekkorát nőtt Botond. Most csak két hét telt el amióta utoljára találkoztak, de azóta is sokat nőtt az unokája. Elolvadt attól ahogy Boti mosolyog...

Ebédeltünk majd ebéd után jöttek Atiék. Ákos legjobb barátja és a Kedvese Niki.Még nem találkoztak Botival, mert Győrben élnek és folyton dolgoznak. Nemrég költöztek össze, szóval náluk is nagy a boldogság és lassan ők is révbe érnek. Botitól külön kedvet kaptak hozzá.

Botond és Niki nagyon összebarátkoztak, Nikinek sikerült Őt elvarázsolnia a nagy órájával :).

Drága kincsem beszélgetni is hagyott minket, aludt 3 órát amíg itt voltak.

De azért játszottak is, megmutatta milyen közvetlen mosolygós baba ő.

Atiék nagyon meglepődtek hogy egyáltalán nem fél az idegenektől, barátságos mindenkivel. Teljesen oda voltak érte, hogy milyen ügyesen tartja magát, milyen vidám és mennyire szép.

És Ákos is örült hogy végre tudott egy jót beszélgetni Atival, mert erre utoljára az esküvőnkkor volt lehetősége.

Még középiskolában barátkoztak össze, ők ketten és hihetetlen de még most is ugyanaz a szava járásuk, ugyanúgy gondolkodnak, pedig ritkán találkoznak. Mindössze egy hét a korkülönbség közöttük, lehet ezért.

Mindenesetre érdekes volt látni, hogy férfiaknál is létezik az a fajta barátság amikor befejezik egymás mondatát.

Vasárnap szép idő volt, így a reggeli hancúr után kedvenc helyünkre, a Csónakázó tóhoz mentünk sétálni már korán reggel. Délben felléptünk anyumékhoz ebédelni, és folytattuk a sétánkat délután is. Ilyen séták alkalmával szoktunk feltöltődni mind hárman a következő hétre.

Friss levegő, szép környezet. Ezeken a sétákon Boti jókat alszik, olyan aranyosan mosolyog álmában...

Mi pedig Ákossal ilyenkor tudun beszélgetni egy jót. Megbeszélni az elkövetkezendő heteket, tervezni a jövőt, álmodozni arról milyen lesz amikor Botkó pár év múlva már körülöttünk rohangál és a bájos természetével kenyerez le minket. :)

Estefelé Api és Botond elvonultak a szobába, amíg én a beadandóimat szerkesztgettem, Ákos búcsúzott a fiától, mivel másnap reggeltől dolgozik. Persze ilyenkor is látják egymást, de az Ákos szerint nem ugyanaz. Hétközben 2-3 órát tudnak csak együtt tölteni aztán Botinak aludnia kell. Azért minden reggel mielőtt Ákos munkába indul még van idő egy kis bújásra, így Ő is szívesebben megy dolgozni, azt mondja, ettől vidám a napja, hogy a reggeli Botiadagját megkapja. Képes ezért felkelni egy órával előbb, pedig előtte is korán korán kelt. Nekem viszont nagyon jó érzés hogy ennyire szereti a fiát. Nem gondoltam volna...

De ez is egy másik bejegyzés lesz majd. :)

Ma délután Viki barátnőm és a kedvese jönnek Botondhoz látogatóba, így sosem unatkozunk. Mindig van egy barát, vagy családtag aki látni szeretné Őt.

Mindenki odavan érte, ezért olyan barátokkal, rokonokkal is többet találkozom akikkel Boti előtt nem annyira tartottuk a kapcsolatot.

Nálunk nagyon igaz hogy egy gyermek ősszehozza az embereket. :)

Első hivatalos Boti videó :)

A videón nem szuszogok csupán Boti szereti ha levegőt fújok az arcába.
Persze csak mértékkel...
Ezt tisztázni akartam :)

Jelszó: Botocska

Hétvégi beszámoló

Szerencsére a hétvégén szép időnk volt, így a szombatot egész nap a levegőn töltötte Botkó. :)

Reggel 9kor elindultunk bevásárló túrára, és felfedeztem egy új bababoltot.

Na nem új bolt, csak nekem, mert eddig még nem jártam ott.

De nagyon jó áraik vannak.

5 bodyért,3 rugiért,2 hálózsákért, egy kiskabiért és 2 kissapkáért fizettem 18.000 ft-ot.

Szerintem reális főleg hogy minden pamut anyagból van, és márkásak is, Scamp, Ladybird. És újak!

Közben várom az emailt a Ruhafalvától hogy elindult a futár a rucijainkkal. :)

A bababoltozás után Api bevitt minket a fő térre, ahol végre ismét hordozhattam.:)

Nagyon szeretek hordozni, remélem még sok alkalmam lesz rá. Olyan élvezet sétálgatni a városban miközben Kicsi Fiam hozzám bújik...

Szép idő volt, csak kicsit szeles, de azért fényképezkedtünk a viárgzó tulipánfánál és a szökőkútnál is.

Itt két napozót kapott Boti, és egy nyuszit, amivel a fogínyét lehet masszírozni.

Aztán bementünk a Pálinka házba, Api készült az esti bulira.

Délben anyuméknál ebédeltünk, aztán hazaugrottunk a babakocsiért és indultunk is a vásárba. A közeli falumúzeumban Szent György napi vásár volt. Nem volt nagy szám, sőt inkább unalmas, de jó kis séta volt, kétszer is megkerültük. Így legalább szép környezetben kocsikázhattunk.

Azért voltak jó dolgok is, amik tetszett, mint tó, és a háztáji madarak, kisboci és kecske. Majd ha már nagyobb lesz Botinak is biztosan tetszeni fognak.

Jaaaj nagyon várom már azt az időszakot amikor nézegeti az állatokat és ő is élvezi majd a kirándulásainkat.

Délután 5ig sétáltunk,ezalatt Boti végig aludt.

Este még játszottunk egy kicsit hármasban, aztán locsi, szopi, alvás.

Api még megvárta amíg lezuhanyzok, hátha felébred a mi kis Mormotánk :), aztán indult is az esti buliba. Ő maga sem tudja mikor ért haza, de a lényeg, hogy mikor Boti felkelt hajnalban enni, fél négykor, már az ágyában aludt.

És nem is volt másnapos. Annyira. :)

Vasárnap szinte végig a nagyágyba hancúroztunk hárman, mert elég rossz idő volt, de aztán délután lementünk kicsit a friss levegőre.

Vasárnap Botond 9 hetes nagyfiúvá érett.

Az én kilenc hetes nagyfiam, már csak egyszer kel hajnalban szopizni, 8 órát alszik egyhuzamban.

Érdeklődve nézi az arcokat és a körülötte lévő tárgyakat.

Nagyokat vigyorog, szinte mindenen.

Hason nem nagyon szeret lenni, de most szoktatom hozzá.

Már megtalálta a kezét és nagy élvezettel játszik is vele.

Szereti ha anya énekel neki, az új kedvence a tavaszi szél vizet áraszt...

Szeret pancsizni, amint megérzi hogy a víz hozzáér, már vigyorog is.

Szereti a fürcsi utáni olajozást, nagyokat élvezkedik közben. :)

Szerencsére tejem továbbra is van, agy meg sem fordult a fejemben hogy mást is adjak neki. Jókat eszik is gyarapszik továbbra is,

tegnap már elérte az 5700 gr-ot.

Odáig van az apukájáért, a fényképezőgépért és mindenért ami zörög.

Fél a liftben, a babakocsiban és megijed a saját tükörképétől.

Hát ilyen a mi 9 hetesünk...:)

Vásárló túra

Kellemes hétvégét mindenkinek! :)

Jöhetne már az igazán jó idő, nagyon várom már hogy sok időt lehessen Botival kinnt tölteni a szabadban, kirándulni menni.

Ma vásárló túrát tervezünk Apival, remélem nem esek majd túlzásba.

Most rendeltem egy jó nagy adag cuccot, Anett által ajánlott Ruhafalváról, amolyan cuki kispasis dolgokat, kíváncsi leszek, és izgatottan várom őket.

Most pedig a bababoltokat járjuk végig, és hát mindig túlzásba esek ruhák terén. Nem tehetek róla elolvadok ezektől az apró ruhadaraboktól és odáig vagyok azért hogy milyen jól állnak Botkónak.

Ezért van annyi body-ja hogy mindent csak egyszer tudok ráadni, szóval igazi divatmajmot nevelek a fiamból, kétszer ugyanaz a ruha nincs rajta :)

Szopi: éjjel már nem is kel fel enni drága Manócskám, így újból szorosabbra köthetem a barátságot a fejőgéppel :),de ennek örülök hogy még mindig ennyi tejcim van.

Boti egyre többet beszél, főleg a kis kezének.

Jajjj és látni kéne mit művel amikor MaciApival vannak.

Tegnap délután korábban ért haza Api, kis Drágám úgy dumált neki, vigyorgott, le sem vette a szemét az apjáról.

Méghogy a fiúk anyásak...

Hát Boti nem.

Kicsit bánt, de annak azértö örülök hogy Apával ilyen nagy a szerelem...

Na megyek is szopira hív a kisfiam, hogy aztán indulhassunk elverni a vilgá összes pénzét. :)

Imádom,imádom, és hálás vagyok :)

Cucli tömeg, és még csak nem is cumizik :)

Mind jó barátoktól, családtagoktól kaptuk őket, mi egyet sem vettünk neki.

Bár az idő rossz, a mi kedvünk töretlen.
Hétvégére vásárlást (Botinak) és ugye apa említett bulij a terv.
Na meg persze sok bújás, egymás szeretgetése, nagy hancúrok az ágyban, hármasban :)
Jövő héten pedig drága barátosnéim látogatnak meg Győrből.
Kíváncsi vagyok ők mit szólnak ahhoz mekkorát nőtt Boti.
Utoljára a születésekor látták amikor mindenki eljött megnézni Őt.
Már csak Atiék (Ákos barátja és Kedvese Niki) vannak hátra, ők még nem jutottak el ide Győrből, de igyekeznek :)
És akkor már mindenkinek bemutatkozott a Kis Csodánk.
Aki látja mind elolvad tőle, de ez nem is csoda.

Imádom a kis bőrét, hogy olyan szép, és pihe puha.
Imádom az illatát, és azt hogy tőle nekem is finom baba illatom lesz.
Imádom amikor ásit, hogy a szájából árad felém a finom tejci illat.
Imádom ahogy rámmosolyog, mikor meglátja az arcom, vagy meghallja a hangomat.
Imádom ahogy láthatóan odáig van az apukájáért.
Imádom, imádom, imádom amikor összebújva velem szopizik.
Egyszerűen imádom Őt!

Hálás vagyok a sorsnak hogy ilyen csodás férjem van, és aki megajándékozott egy csodás, leírhatatlanul szeretnivaló Babával.
Hálás vagyok, hogy van munkánk amivel megteremthetjük Botinak a legideálisabb gyermkekkort.
Hálás vagyok a családunkért, a barátainkért akik szeretik Botondot, aki ezért cserébe mindenkit elhalmoz a mosolyával.

Azt hiszem Boti mindenkinek aki ismeri már sokat adott...

"Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa."

Ő pont ezt teszi...:)

Marcell baba, emlékek, ruhák

Tegnap megszületett egy ismerősöm kisfia. Szeretnék gratulálni Zsanettnek és Zsoltnak kisfiúk Marcell születéséhez.

És előtörtek belőlem az emlékek. Amikor Boti született.

Hogy mennyi érzés kavargott bennem, milyen volt először megpillantani Őt és felfogni, hogy végre itt van.

Olyan nagyon vártam Őt, alig mertem elhinni hogy igaz.

Hogy valóban sikerült és édesanya lettem.

És ránéztem az én majdnem 5 és fél kilós nagy fiamra és könnybe lábadtak a szemeim, mert látom mekkorát nőtt.

Hogy alig két hónap leforgása alatt mi lett abból az aprócska, esetlen kisbabából. Egy kéthónapos, mozgékony, nevetős Csoda.

És tudom hogy még legalább egyszer nekem át KELL még élnem ezt a csodát.

Szerencsére az egész várandóságomat, a szülést egy valóságos csodának éltem meg, így bármikor belevágnék újból.

De egyenlőre most csak együtt örülök Zsaniékkal, mert pontosan tudom, mi játszódik le most benne.

Átalakul nőből anyává, minden megváltozik.

Abban a percben amikor Boti megszületett megváltozott minden. A gondolkodásom mindenről, az érzelemvilágom.

Most tudok mélyebben szeretni, jobban megélni mindent.

Mintha csak kinyílt volna a szemem...

Nem tudom lehet nektek érthetetlen amit írok, de ezt érzem.

Nézem az alvó fiamat és tudom most már mindig boldog leszek, mert ő létezik.

Most már nem számít semmi és senki más csak Ő és az Apukája és Ők boldogok legyenek. És az hogy mindig de mindig emlékezzek azokra a bizonyos első napokra. Hogy ne felejtsem el azokat az érzéseket, mert Botkó által jobb ember lettem, úgy érzem.

Köszönöm Fiam! :)

Kapott két kiscipőcskét is, nem bírtam ellenállni nekik.

Most a nyári ruhatárát próbálom összegyűjteni neki, Anett által javasolt Ruhafalváról és a Minimano bababoltból.

A hétvégén két napozót is vettem a H&M-ben és láttam pár szépséges dolgot más Kenguru-ban is.

Most megyek pakolászni, mert jön a barátbőm tanulni de annyira fut a lakás hogy még hellyel se tudnám kínálni ebben a pillanatban...

Hétvégéről

Ezerarcú édes gyermekem...

Ismét szép és tartalmas hétvégén vagyunk túl wzért is nem sikerült jelentkeznem, vasárnap amikor Botond 9 hetes lett.

Nagyon szépen fejlődik továbbra is, vidám kisfiú, mindenki odáig van érte.

Napról napra szépül.

Apájával nagyon jól kijönnek, imádják egymást, én pedig szeretem nézni őket.

Hihetetlen érzés az anyaság. Szeretem amikor összekapcsolódik a tekintetünk, rám vigyorog, és érzem örül hogy lát.

Ilyenkor könnyekig hatódom.

Szeretem a közös pillanatokat, amik csak kettőnké.

Amikor érzem különleges kapocs köti össze ezt a különleges kisfiút Velem. :)

Szombaton Ákos munkatársa és Kedvese voltak nálunk.

Bea elbúcsúzni jött hozzánk, indul félév évre Ciprusra.

Dolgozni megy, de nagyon irigykedek ám rá hogy ilyen szép környezetben dolgozhat. Szóval feljöttek hogy Beu elbúcsúzhasson Botondtól, akivel nagyon jó barátságban lettek. Hozott neki két kis body-t is hogy Boti el ne felejtse. :)Nem fogja erről gondoskodom!:)

Ami még nagyon jól esett hogy az én szülinapomról sem feledkeztek el kaptam finom csokit. Jól esett hogy gondoltak rám is.

Amíg a fiúk a munkahelyi dolgokról beszélgettek és a jövő heti buli részleteit tervezgették, addig mi a Beu előtt álló útról tanácskoztunk.

Jövő szombaton Api elmegy kikapcsolódni kicsit a fiúkkal, progresszív zene lesz az egyik itteni klubban. Ákos kedvencei lesznek, Jankec, Sterbinszky stb.

Kellenek néha a fiús esték, mi is szoktunk csajos napot tartani...

Vasárnap Miklósra láttogatunk Botond messzi mamájához :), és dédijéhez, akik nagyon örültek nekünk.

Botkó megkapta a húsvéti ajándékait, Apival nekünk is hozott sok finomat a nyuszi, és nagy örömömre engem is megköszöntöttek szülinapom alkalmából.

Botond kicsit nyügi volt az idegen környezetben, de azért egy-egy mosly jutott mindenkinek. Ákos kedvenc nagybátyja is ott volt a feleségével, akik igencsak megbabusgatták Botit. Marci és Hajni most végre megígérték, hogy hamarosan ellátogatnak hozzánk Szombathelyre. Még sosem jártak nálunk, pedig már többször hívtuk őket.

Jó volt nézni mennyire tetszik nekik Botkóés Boti is a szívébe fogadta őket, nem csoda én is imádom őket. :)

Hajnival jót játszottak, ő kapta a nap legnagyobb mosolyát is.

Marci is teljesen oda volt érte, aminek nagyon örültem.

Aztán eljött Botond leendő keresztapukája is, igaz kissé másnaposan. :)

De azért Botond így is a szívébe fogadta Őt is.

Nemhiába kedves kisfiam van.

Keresztapukájával is játszottak egy rövid időt, fényképezkedtek, de aztán Botond jelezte hogy álmi ezért apukája elaltatta. Közben Máté felvázolta milyen lesz amikor Botival együtt mennek bulizni.

Azért is őt választottuk keresztapinak, mert kedves, bulizós fiatal srác és reméljük Boti sok jót tanulhat majd tőle.

A keresztelő várhatóan nyáron lesz, majd egyeztetnünk kell a pappal.

Várom már nagyon, igaz nem szeretnénk nagy felhajtást, csak a keresztszülők és mi lennénk ott, semmi több.

De Botond nagyon szerecsés, hogy kedves, fiatal, szerető keresztszülei lesznek.

(A keresztanyuka természetesen a hugom lesz.)

Boti és a két csodás keresztszülő :)