Jöttem

Ezeket a szépségeket Ruhafalváról rendeltem. Ma az orvosi rendelőbe csupa ruhafalvás ruci volt Botin, és a dokinéni nagyon megdícsérte milyen szép ruhák vannak rajta :)

Most is egy csomó ruci van a kosaramba, alig várom már hogy rákattintsak a rendelésgombra, és megérkezzenek a gyönyörűségek.

Anett! Köszönöm hogy megmutattad milyen szépséges ruhák vannak itt.

Ma voltunk 3 hós oltáson, elhúzodott kicsit, mert Boti kicsit meg volt fázva, vár láza nme volt szerencsére, csak náthás lett és köhögött kicsit, de már elmúlt. Nagyon ügyi volt, először nem is sírt, csak amikor már rányomták a gézt a lábára akkor törött el a mácses kicsit, de amint magamhoz öleltem, már meg is nyugodott. Most éppen Apijával sétálgatnak babakocsival, és alszik. Remélem nem lázasodik be az oltástól...

Jövő vasárnap gyereknap lesz, hát én arra meskáról rendeltem neki egyedi kézzel készített játszó szőnyeget. Remélem hamarosan kész lesz és olyan lesz amilyet megálmodtam neki. Majd hozok róla fényképet.

Hamarosan szeretnénk elvinni Őt egy profi fotóshoz, hogy képeket készítsen róla, lehet hogy majd csak fél éves korában, de kinnti piknikezős képeket szeretnénk. Nem hiába, a természet a gyengém. :)

Sokat beszélgettünk mostanában Ákossal a terveinkről, mindketten szeretnénk tesót Botinak, én egy kicsi lányt, Ákos egy öcsköst szeretne :), de végül is mindegy csak jöjjön a tesó. Sajnos nem mostanában, megegyeztünk hogy először, diploma nekem, pénz spórolás és lakás csere, és csak azután jöhet a tesó. Ehhez pár évre még szükségünk van. De Boti 5 éves koráig mindeképp szeretnénk ezeket a terveket megvalósítani.

De jó érzés tudni hogy ha a természet is úgy akarja, akkor még egyszer majd átélhetem a terhesség és a szülés csodáját.

Gondolkozom rajta hogy újra, bezárkózom és csak meghívóval lehet majd olvasni a blogot. Még nem biztos, de nem szeretném hogy idegenek is beleolvashassanak Boti életébe. Gondolkozom és ha döntök szólok, addig is emailben is és itt is lehet jelentkezni annak aki kér meghívót, majd.

Röviden, tömören

Amikor Apa sokat van itthon, és mi hármacskén megyünk mindenfelé, vagy itthon összebújunk. Amikor nézhetem hogy a két legfontosabb férfi az életemben egymásra mosolyog. Amikor a Fiam mélyen a szemembe néz és ott bújkál a tekintetében a kapocs ami összeköt minket. Az a különleges valami ami csak kettőnké. Amikor hangosan felnevet Kicsi Kincs. Amikor valami újat tanul meg.(És valljuk be ilyen majdnem minden órában van).

Ezek azok a pillanatok amiket igyekszem megőrizni a fejemben, mint egy belső fénykép albumot. Ezek a pillanatok örökre a szívembe égnek. Ezek a pillanatok segítenek amikor fáradt vagyok, vagy nem látom a kiutat egy helyzetből.

Api szerencsére most nagyon sokat tudott itthon lenni velünk. A múlt hétvégén 3 teljes napunk volt hármasban, és most kedden és szerdán sem ment dolgozni.
Botonddal élveztük hogy végre itthon van velünk, és bár Kicsi Kincs megfázott kissé, vidámabb volt mint vala. Élvezte apukája figyelmét, és a sok programot.
Mindenfele sétáltunk a városba, boltoztunk, sajnos kirándulni nem tudtunk a rossz idő és Boti betegsége miatt, de már vannak tervek.
Kőszeg,Székesfehérvár,Győr, Sopron mindenképp.
És persze a Balaton. Ezek mind egy napos programok, de Boti még kicsi, hosszabb távra nem merünk menni.
A forumos csajokkal is tervbe van véve egy Balcsis forumos-babás találka. Remélem összejön. :)




Hétvégén látogatóba jön a másik mamija Botondnak, Ákos anyuja.
Majd még ma derül ki hogy mikor is jön, lehet már péntek este itt lesz nálunk, de szombaton reggel biztosan.
Jön ünnepelni mert vasárnap Boti névnap lesz. :)
Háát mindig találunk valami ünnepelni valót...:)
Május végén pedig gyereknap. Mindig találunk indokot hogy megajándékozhassuk Kicsi Kincset.
De hát muszáj, mert nem győzzük megköszönni neki, hogy minket választott a szüleinek, hogy megszületett, hogy olyan aranyosan mosolyog ránk.
Lassan pedig fel kell hagynunk a folytonos vásárolgatással, mert elkkényeztetjük. Tudjuk, tisztában vagyunk vele, de képtelenek vagyunk parancsolni magunknak. Annyira imádjuk!
Egyik nap éppen azin filoztunk hogyan leszünk képesek őt komolyan megbüntetni vagy egyáltalán csak rászólni majd ha valami rosszaságot csinál.
Mert képtelenség haragudni rá...

Szóval várjuk Jutkát a hétvégén, és reméljük jó idő lesz, tudunk majd sétálni nagyokat. Aztán a következő hétvégék valamelyikén most már tényleg jönnek látogatóba Marciék, Marci volt az esküvőnkön Ákos tanuja.
Már régóta szeretnénk nekik megmutatni a mi kis Kuckónkat, de eddig sajnos sokat dolgoztak, nem értek rá eljönni, de most ígérték hamarosan ideérnek. Ennek is nagyon örülünk.

Egy kis elmélkedés

Már a hét közepénél járunk, és hamarosan megint hétvége.
Különleges hétvége lesz, Anyák Napja.
Az első számomra.
Talán jobban izgulok mint a születésnapomkor, mert ez a nap különlegesebb.
Ezen a napon én azt fogom ünnepelni hogy itt van velem a legtökéletesebb kisemberke, akit csak kívánhatnék.
Nagyon szeretek anyukának lenni, figyelni hogyan lesz napról napra ügyesebb Kis Hercegünk.

A hétvégén valamelyik nap ismét ellátogatunk Ákos mamájához és anyukájához, hogy Botkónak legyen lehetősége megszokni és megszeretni a falusi élet csodáit.
Most visszük a babakocsit is hogy ha szép idő lesz, tudjam kinnt altatni a friss levegőn. A Miklósi dédije is nagyon oda van Kis Pöttömünkért, sokat beszélgetett vele legutóbb is.

És ha már ott vagyunk megköszöntjük őket Anyák Napja alkalmából. Nekik is első Anyák Napja lesz amit Nagymamaként, Dédnagymamaként élhetnek át. :)

És Ákos anyukájának még szülinapja is lesz.

A meglepi már becsomagolva várja hogy Jutka kibontsa. Remélem örülni fog neki...:)

Már 6 kiló a drágám, szerencsére még mindig csak anyatejes, és a tejem nangyon tápláló úgy tűnik.
Ennek igazán örülök.
És napról napra szebb, aranyosabb Baba.
Nagyon sajnálom hogy a fényképek és videók csak egy részét adják vissza az ő csodás lényének. Mert mikor pár év múlva előveszem majd a képket csak láthatom milyen is volt kicsinek, de nem érezhetem újból a finom babaillatát, a selymes bőrét amikor megpuszilom, és a fénykép nem tudja visszaadni ami a szemében csillog mikor rám mosolyog...

Jelszó: Botocska

Szobácska

Már régóta szerettem volna megmutatni nektek milyen is lett Botocska szóbája.
Szerettünk volna egy igazi gyerekszobát varázsolni Kincsünknek, ahol remélhetőleg boldog gyermekévek várnak rá, sok játszással, nevetéssel.
Ezeken a képeken még csak vártuk Botkó érkezését, majd hozok olyan képeket is amiken már belaktuk a szobát, hát nincs ekkora rend azt elárulhatom. :)
Igyekeztünk mindent úgy alakítani hogy Ő jól érezze magát ebben a Birodalomban és eddig úgy néz ki sikerült.
Szeret beszélgetni a falon és a szekrényajtón lévő szivacsképekkel, az ágya fölötti körforgóra pedig nagyokat vigyorog.
Mindig szépítgetünk az otthonunkon, valahogy olyan érzésem van, sosem leszünk kész, mert mindig jön egy újabb ötlet, vagy lehetőség hogy szépíthessünk kicsiny kuckónkon.
És a tesó érkezéséig a költözés is tervbe van véve...
Szóval tényleg sosincs vége az otthon belakásának...
De addig is reméljük Boti sok szép élményt szerez majd a kis szobájában.