Nem sokszor jövök, de akinek hasonló örökmozgó huncut Manócskája van, biztosan megérti. A mosolya, a huncut csillogás a szemében folyton arra csábít hogy menjek, játszak, meséljek. Mindig valami jó kis kalandba keveredünk. Van hogy megtámad minket egy sárkány. Néha tengerealattjáróval eredünk félelmetes viziszörnyek nyomába. Sokat barlangászunk ( anya takaróját használva barlangként). Nagy estélyekre járunk, ahol mindig vidám zene szól (Halász Judit, Gryllus, Tükrös zenekar, mostanában pedig karácsonyi dalok), és mindig jókat énekelünk, táncolunk. Olykor kergetőzünk futunk a veszedelmes oroszlánok elől. És van hogy anya ölében ülve lovacskázunk, hintázunk, és az égig repülünk, hogy ott megnézzük a gyönyörűséges és fényes kék csillagokat.
Mesélt hallgatna reggeltől estig. Fogja és hozza a könyvet amit hallani szeretne. Odaadja, leül és vár. Hallgatja a mesét, néha egy-egy ááá, eee is elhangzik az izgalmas részeknél. Anya ölébe kucorodva pedig jókat félünk, izgulunk, nevetünk a mesehősökkel együtt.
Beteg. Múlt héten lázas volt, minden egyéb tünet nélkül. Most náthás, köhög, hörög, sípol a kis tüdeje, láza nincs. Bágyadt. Bújik, simit kér, szeretget egész nap ölbe lenne. Lehet is. Anya úgyse bír betelni vele. Amikor Apa hazaér, még levetkőzni sincs ideje a karomból szinte repül át az Apjához. Apa pedig jön és alvásig ki sem engedi kényeztető öleléséből a Fiát, amíg el nem érkezik az alvás idő.
Betegen is gyönyörű és huncut.
Leesett az első hó. Vagyis Boti életében a második. Amikor született is esett a hó. De akkor még ebből nem sokat érzékelt a Gyönyörűm. Most viszont amikor november 27.-én leesett az első hó, nem volt maradásunk.
Gyorsan felöltöztettük Botit és besiettünk a Karácsonyi vásárra.
Amikor kiléptünk a hidegbe ahol nagy pelyhekben hullott a hó, Boti először visszafogottan vizsgálta a hideg pelyheket. Nem tetszett neki. Később is csendesen szemlélte az újdonságot.
A városba érve, nem bajlódtunk babakocsival, Apa kézbe vitte Botit, hogy minél közelebbről tapasztalhassa meg a havazást.
Boti azonnal a gyertya lángja felé nyúlt.
Felnézett a nagy fenyőfára és vigyorgott. Reméljük az otthoni fának is így örül majd.
Másnapra már jó nagy hó volt, így a dédnagypapájával ki is vittük, megmutatni neki, a hatalmas fehér lepedőt ami a tájat borította. Még az autóban a kezébe adtam egy nagy hógolyót.
Visszafogottan vizsgálgatta, majd unottan az ablak felé fordult.
Nem tett rá nagy hatást később sem a hó.
Azért amikor nagyobb lesz és lehet szórakozni a hóval, a hóban biztosan jobban örül majd.
Sajnos szánkónk még nem volt, amikor leesett a hó.
És mire annyi hó lett hogy hóembert építhettünk volna, Boti lett beteg.
Boti Apukájával besétált a szobába, ésfelderült az arca a sok újdonság láttán.
Otthon nem volt Télapó majd talán jöőre, mert másnap reggel, korán elindultunk a Mami óvodájába, ahová megérkezett az igazi Mikulás.
Otthon szépen felöltöztettem Botit, igazi Mikulásos hangulatban telt a reggelm ugyanis Boti egész reggel az előző esti Télapó ajándékával játszott egy jegesmacival.
Összepakoltam, felöltöztünk szépen és mentünk a Mami ovijába.
Nagyon aranyosan, kedvesen fogadtak minket, mindenki megdícsérte milyen szépésügyesésokos :), de persze ezt mi már tudtuk :).
A mami csoportjűba érve Boti érdeklődve figyelte a karomból a sok gyereket, a színes játékokat. Majd később felbátorodva lekérezkedett a szőnyegre és játszani kezdett az érdekes ovis játékokkal. Persze itt is az autó volt a sláger. Igazi fiú. :)
Aztán érdeklődve fordult a gyerekek felé.
Majd később a Mami kezéből nézte a nagy gyerekeket, hogyan énekelnek.
Később megnéztük a bábelőadást amit az óvónénik készítettek a gyerekeknek.
Boti nagyon aranyosan mosolygott és mutogatott a paraván felé, amikor mögötte megszólalt a Mami hangja.
Az előadás után a csoportokba megérkezett a Télapó. Boti hatalmas szemekkel nézte a kedves piros ruhás bácsit. Azt hittem félni fog tőle és sírás lesz, de bátran az ölébe ült, még a szakállát is megrángatta kicsit. :)
Tetszett neki a Télpaó így jövőre otthonra is jön majd.
Délután még a mamiékhoz is jött a Télapó így igazán mozgalmas napunk volt.
Estére el is fáradt Boti, de azért este még huncutkodtunk egyet.
Megtanulta ha szólunk hogy "Csicsi" lefekszik a földre és lehajtja a fejét úgy vigyorog.
Nagyon aranyos.
