Annyira jó lenne legalább kétnaponta ideülni és lejegyezni mindent.
Mert volnamit.
Eseményeket, kirándulásokat, ügyességeket, érzéseket, szeretem pillanatokat.
De hááát, háztartás, diplomamunka, férj és egy csodás kisfiú mellett erre már nem marad idő.
Pedig nagyon jó lenne ha el tudnám tenni ezeket a pillanatokat emlékbe. Legalább így virtuálisan.
Jó lenne eltenni emlékbe az esti altatások emlékét.
Amikor fürdés és törölközés után, ő kakaót iszogatva ül az ágyon valamelyikünk ölében és hallgatja ahogy mesélünk neki. A Pom-pom mesekönyvek a kedvencei.
Általában Apa ölében ül, kakaózik én pedig mesélek.
De ilyenkor beszéljük meg a nap eseményeit, vagy hogy mi lesz másnap.
Aztán amikor elfárad, lefekszik az ágyra, és kéri hogy mi is tegyünk így "Apa isss" "eggyüt" "anya iss". És húzza a kezünket, pólonkat, nadrágunkat, hogy feküdjünk mellé. Így folytatjuk a beszélgetést. Apa az egyik oldalán én pedig a másikon. És fogolódik. Hol az apukájához bújik, hol pedig hozzám. És puszikat osztogat, és simogat minket. Mi persze viszonozzuk.
Közben beszél. "Apppa itt" "Annya szeje" " Botond kakóka" "Apuka ne dógia.Aaszik""Pijen" Botond iss" vagy máskor meg " Pompom" "Picur" "Gambumga" (Gombóc Artúr) "Pompom mesééé" "Picu bete" Gambumga dagad"
Sokszor csak ő beszél; meséli a meséket, vagy elmeséli egy élményét. Tegnap este egy kisfiúról beszélt aki a játszótéren rosszalkodott. (Minden nála kisebb gyerektől elvette a játékát sőt egy kisfiútól - aki nemmellesleg fogyatékkal élő, de a legjobb szívű kisgyerek akit csak ismerek- lerombolta amit homokból épített). Botond erre így emlékezett: "Kicsfú ne" "Adodide, eném" " Bájin sííí" "Szomka" " Kicsfú gono" " Nebanda" (Nem szabad)
Nem beszél még tisztán, de abszólút lenyűgöz minket amiket mond, amikre emlékszik, ahogyan beszél. A logikája fantasztikus.
Már elmúlt másfél hónapos. Még cicizik, bár egyre ritkábban. Ez egy hosszabb post lesz, mert nem hagyhatom szó nélkül.
A lényeg, még naponta szopizik. A délutáni szopikat lesz a legnehezebb abbahagyni.
Elkezdtük a leszoktatást, hogy februárra már ne szopizzon. Az anyai szívemnek fáj, de egyben büszke is vagyok, és kárpótolnak a fent leírt esték...
Így talán hogy most elkezdtük a leszoktatást, és nincs határidő és nem siettetjük, nem durván szakítjuk el a cicizéstől, azt reéljük megússzuk a sírást, és hogy negatívumként élje meg a dolgot. Eddig sikerült. Nem egymás után ugyan, de 1 hónapon belül volt már 3 esténk amikor cici nélkül aludt el. Csak úgy mese közben. És átaludta az éjszakákat akkor is.
Nem erőltetjük, amikor úgy látjuk nem megy az alvás, legkésőbb 9kor cicit kap. Ilyenkor se azért mert sír, vagy keresi a cicit. Csak azért mert látjuk nem megy az elalvás, és tudom szopizás közben 5 perc alatt elalszik. Nem sietünk. Még van fél évünk. És ha pár hónappal tovább tart, az sem baj.
A hónap fő történése egyértelműen a beszéd. Folyamatosan beszél. Egész nap. Már nem csak szavakat, de két szavas mondatokat. Nem csak ismétel de válaszol is.
Megtudja mondani kérésre a nevét, hogy hány éves, az apukája nevét és az anyukája nevét. Utóbbi kettőt még nem mindig tökéletesen. Van hogy arra a kérdésre: "Hogy hívják az apukádat?" közli "Apuka". :) De sokszor mondja már hogy " Ákó" vagy " Ákos"
Néha rendesen kimondja a szavakat, teljesen érthetően, néha meg nem. az "r" hanggal sincs gondja, de van hogy kihagyja a szóból. Ha rosszul mond egy szót igyekszünk kijavítani, akkor mondja is helyesen, de utánna megint csak félig mondja ki vagy kihagy betűket.
A tűzoltó például neki "Tiluli". Összevonta a sziréna hangját és a tűzoltó kocsi betűit.
Ismeri az autó márkákat. "Muttang" (=Mustáng), "Porhje" (=Porche), "Lambunga" (=Lamborghini)
Kizárülag reggelente tévézik. A Disney csatornán nézi a Mickey egér játszóházát. És válaszol Mikey kérdéseire. Amikor köszön visszaköszön: "Sziaa" (Máskor mindenkinek köszönget. Megyünk az utcán és csak úgy záporonak a " Sziaa nenni" "Sziaa bácci" Sziaszia" köszönések. Sőőt apukám úgy köszön el a szüleitől hogy "Csók-csók" és mostanában Boti is alkalmazza, nagyon bájos: puszit dob és közli "Csokkcso")
De amikor Mickey egér hívja a " Mikkertyűt" akkor is kiabál vele " Mikeke" vagy amikor éljenez akkor is kiabál a fiam " Hurrá" és tapsol hozzá.
Zabálni való.
A beszédben jóval a kortársai előtt jár.
Kb. 200-250 szót mond már. A babától, a vonatig, a tartélykocsin át a számokig, az autómárkákat, és a tárgyak nevét. Nem csak egy-egy tárgyét, mindegyikét tudja. Számunkra bámulatos.
Számol. 10-ig. Leszögezném a számokhoz való érzékét nem tőlünk örökölte. Mindkettőnk családjában igen magas a matematikai analfabéták száma....
Ha valamiből sok van, (ezt Boti hangos, csodálkozó kiáltással fejezi ki " Mennyii!" , majd hozzá teszi " Sokk".) megszámolom neki. És sokszor elszámoltunk már együtt tízig.
Aztán a múlt héten történt a nagy dolog: anyósoméknál voltunk, és Boti kint játszott a kertben az egyik bokorrol szedett le bogyókat és egy székre tette. Amikor végzett odaállt, széttárta a kezeit és kis csodálkozó hangján "Mennyiii" "Sok." Én pedig megszámoltam neki. "1,2,3,4,5,6,7,8. 8 bogyó van kicsike" Aztán bementünk a konyhába. Térült-fordult egyet, kihúzott minket az apjával, LEVETT KETTŐ BOGYÓT A BOKORRÓL ODAMENT A SZÉKHEZ ÉS EGYESÉVEL LERAKTA ŐPKET A TÖBBIHEZ A KÖVETKEZŐKÉPP: " KIJEC, TIZ" és örült és tapsolt. Alig jutottam szóhoz.
Persze mi is megtapsoltuk és örültünk, dele is döbbentünk.
Ez azért nem semmi, szerintem.
Az elmúlt időben voltunk párszor kirándulni a közelben, elmentünk többször a Miklósi dédihez, babaláotgatóba voltunk, elsétáltunk Kőszegen a Hétforráshoz. Na de sorjában:
A Mikósi dédinél Botond most nyáron a kertet élvezte. Szereti kergetni a cicákat, pancsolni a cseresznyefa árnyékában, virágokat szagolgatni, vagy egy padon autózni.
Én is szeretem amikor ott vagyunk, a sok szép virág, a dédi régi falusi háza, olyan szép hangulata van. Örülök hogy Botinak van egy ilyen hely, ahol játszhat.
A nyári szép időkben voltunk strandolni is. Én minden ilyen "első" alkalmat várok. Tavaly is voltunk strandon többször is, de Boti akkor még nem szaladgált, a vízbe se mertem be vinni.
De idén, izgatottan vártam milyen lesz Botival a gyerekmedencébe. Vajon tetszeni fog neki? Vagy félni fog?
A délutáni alvását még otthon töltöttük, mivel féltem a strand zajától, gyerekkiabálástól nem tudna ottkint elaludni. Így délután 4re mentünk ki a szombathelyi termál strandra. Van egy másik strand is, az sokkal jobb, viszont ez baba-barátabb. Először a kinti gyerekpancsolót próbáltuk ki. Úgy tűnt nem tetszik Botinak. Nem sírt, csak nem is élvezte annyira amennyire szerettük volna. Ákosnak támadt az ötlete vigyünk fel a benti gyerekmedencébe. Ilyen jó időbe ptt úgysincsenek sokan.
Igaza lett. Boti élvezte, a fejét is a víz alá dugta többször is engem utánozva.
Később, így hogy megismerkedett a vízzel, és barátságot kötöttem (remélem egy életre), már a kinti gyerekpancsolót is élvezte.
Amikor épp nem medencéztünk élvezettel rohangált a nagy füves területen.
Nagyokat kacagot, futott, pörgött hogy eleshessen, tetszett neki hogy nem fáj, mert a puha fű felfogja az esést. Persze én meg aggódtam, mi van ha rosszul esik, vagy mégiscsak megüti magát. De szerencsére nem lett semmi baj.
Nyáron haazalátogattak Svédországból az uncsitesómék, és keresztanyukámék. Velük elmentünk egy nagy kirándulásra. Kőszegen a Hétforráshoz vezető 2,5 km-es túrát tettük meg gyalog.
Boti is szinte végig sétálta oda-vissza az utat. Nagyon meglepődtem, aznap 4 km-t tuti a saját lábán tett meg, és volt hogy meredek emelkedőn felfelé. Iszonyat ügyesen megy!
Amikor legközelebb Miklósra utaztunk, délután tettünk egy kis kitérőt, hogy meglátogassuk Ákos unokatestvérét és menyasszonyát Anitát.
el
Májusban kislányuk született, és már nagyon vártam hogy ne csak képeken, de személyesen is találkozhassak Lilivel.
Megragadom az alkalmat hogy itt is megköszönjem Anettnek a ruhákat. Gyönyörűek!
Jó volt és egyben furcsa is újra ilyen kicsi babát fogni. Anita és Balázs nagyon aranyosak voltak, megengedték hogy egész délután babázhassak. Altattam, pocakot maszíroztam, élveztem az aprócska kislány szuszogását a mellkasomon.
Amikor először a kezembe vettem, azt gondoltam, milyen aprócska, hogy biztosan kisebb mint Boti volt amikor született. De nem. Amikor Anitával beszélgettem kiderült hogy Lili már 3700 gr, tehát majdnem fél kilóval több mint amennyivel Boti hazajött a kórházból.
Boti nem igazán volt féltékeny, jót játszott Lili szobájában az apukájával. Néha azért odajött és hozzábújt hogy el ne felejtsem ő a gyerekem nem Lili. :) Persze hogy is felejthetném el.... :)
Mindenesetre jó volt olyanra kisbabát ringatni. Alig várom hogy elrepüljön az a pár év és újra babázhassak.
És Anitával is nagyon jót beszélgettünk.
A hétévégink általában játszóterezéssel telnek. Már nagyon sok kis barátunk van. Főleg kislányok.
Boti már játszik más gyerekekekkel Bencével és Mirával autózni szoktak, Zsófival vonatozni, Ádival labdázni, és van mikor csoportosan minden kis barát betömörül egy kis faházikóba a játszótéren.
Amikor pedig a barátok nincsenek az udvaron egyedül is szépen eljátszik. Vagy anyával. Vagy apával.
Szeret hintázni, és hintázás közben már énekel is "Inta-Inta, Inta Botija"
Egyedül csúszdázik, mászókázik.
A homokozó szélén autókat tologat.
De a hétvégek igyekszünk kihasználni, hogy ne csak játszótérre menjünk.
Egyik hétvégén például Nemesmedvesre kirándultunk ahol megnéztük a Kopjafákat, a T34-es tankot és a fa haranglábat. Ákos még a tank belsejébe is bevitte a fiát. :) Hazafelé már késő volt, de azért bementünk a Jáki templomba. Itt kicsit felháborodtam, mert 600 ft-ot fizettünk hogy bemehessünk a kertbe. Nem a temploma! A kertbe! Azért ez mégiscsak egy templom. Kíváncsi lennék aki misére megy annak is kell e fizetnie.... Felháborító szerintem.
De jót sétáltunk a kertben és Botinak pedig nagyon tetszettek az oroszlánok.
Másik hétvégén pediga közeli Csónakázó tónál vizibicikliztünk. Boti kiabált a kacsáknak. " Kacsa" "Ááp, ápp...." " Kiccciiiiii" " Ott is, annya ott is", és még egy teknőcöt is láttunk pihenni egy fatörzsön. " Bekke"
És olyan aranyos volt a mentőmellényében!
És jövő héten Balatonfüredre megyünk az Anna Grand Hotelbe.
Már izgatottak vagyunk mind.
Bár Boti 5 hónaposan járt már a Magyar Tengernél, de most egészen más lesz. Kívncsi vagyok mit fog szólni a nagy vízhez, és amikor hazaérünk milyen élményekkel lesz tele.
Nagyon várjuk már.
Pár dolog még a 18 hónapos nagyfiúról.
Továbbra sem hízik, bár nem is fogy. 10,5 kiló. és 84 cm.
Cipőből 22-est hord, lassan 23-ast.
Kedvenc ételek: tészták, tökfőzelék, spenót
Inni: általában vizet, de sokszor kért teát, este és reggel pedig kakót.
18 hónapos elmúlt és még szoptatom. Erre külön büszke vagyok.
Átalussza az éjszakát, kivéve egy-két fogfájós, anya-hiányolósat. Ilyenkor a mi kis heverőnkön bújunk össze ketten és alszik reggelig. Szeretem.
Délutánonként 2-2,5 órát alszik.
Amióta Boti megérkezett a családunkba szigorú napirendünk van. Sose tolódott még el fürdetés, altatás vagy etetés. Ha úgy gondoljuk nem tudunk egy kirándulásról időben hazaérni (vacsira) akkor el sem indulunk. Igaz így kissé korlátozottak vagyunk, de nem bánjuk. Botinak most erre van szüksésge.
Erre is büszke vagyok.
Sok játszóteres anyukánál látom hogy csak szavakban van meg a következetesség. Nálunk nem. Ha a vacsora idő 7 óra, akkor 7 órakor Boti az etetőszékben ül előtte a fini vacsival.
Ha a fürdés idő este 8 akkor, 8kor a fürdőben pancsol Boti...
Nincs kifogás...
Csoki, édességet nem kap. (eddig összesen 3 alkalommal evett csokit, egy-egy kockát akkor is)
Ahogy chipset, ropit, pattogatott kukoricát, gumicukrot és semmi mást sem ami cukrot tartalmaz.
Ezekből viszont még soha nem evett egy darabot sem.
Slussz-passsz, nálunk kérem rend van és fegyelem :D
Talán ennek a rendszernek és következetességnek köszönhető, hogy Botinak is már ilyen korán lettek szokásai. Reggel "Kakóka" felkiálltással fut a hűttőhöz és kéri az esti kakója maradékat. Amikor megkapta, átmegy a hálónkba, ahol felmászik az ágyra és várja hogy bekapcsoljam a mesét.
Tévét csak reggel nézhet és max fél órát. Különben a tévé nincs bekapcsolva nálunk.
Zene megy egész nap a szobájában: Halász Judit, Alma együttes, Gryllus....
De szokásává vált, az esti meseolvasás is. Ül az ágyon és kiabál, " Annya! Pompom!"
Szereti ha mesét olvasok neki. Két kedvence van: a Pompom mesekönyvek, ezekből is főleg a Festéktüsszentő Hapci Benő, és a Gombóc Artúros. És a Boribon mesék. Már nem győzök mesekönyvet venni neki.
Fel is idézi pl a Gombóc Artúros mesét egy reggel így mesélte: kezében a könyvvel, amit lapozgatott.
" Pompom, Picu, Gambunga, Csipcsip Madááá, Akrika... hajó, Sihuhu vonattt, ótó (autó), husss, víííge" Ezt így egyszuszra. Az állam is leesett, de nagyon büszke vagyok rá.
Szerencsére illemtudó is. Köszön. Mindenkinek. Nekem ha játék közben rámnéz, az apjának amikorhazaér a munkából, vagy amikor munkába megy el. A szomszéd néniknek, bácsiknak, az udvaron a szülőknek és a gyerekeknek. Idegeneknek az utcán. Egyesével. Odaáll az illető elé és mosolyogva közli " SZIA"
És integet vagy puszit dob.
És megköszöni ha kap valamit.
Ha odaadom a cumisüvegét, vagy kihalászom az ágy alá begurított autóját, ha a játszótéren gyümölccsel vagy babakeksszel kínálják. Ha ajándékot kap. Mosolyogva közli hogy "Kosszi" (Köszi)
Folyton mosolyog. A nap huszonnégy órájában nevet. Mosolyog huncutkodik.
Rengeteget megy.
Reggel 7 órakor szokott ébredni általában. A fél órás kakózás, mesenézés után, még 1 órát játszunk, ezalatt vagy 20szor körbefutja a lakást, felmászik az ágyra, pörög vagy épp kengurusat játszik és ugrál.
Aztán 9 órakor lemegyünk sétálni vagy motorozni, játszóterezni.
9-11.30-ig meg sem áll: motorozik (nagyon ügyes), csúszdázik (egyedül), lépcsőzik (azt is egyedül), dombról fut le, ugrál, hintázik.
Mikor feljövünk ebéd és alszik 3 ig.
4 órától este háromnegyed hétig újfent lent vagyunk és : fut, megy, motorozik, ugrál, csúszdázik, homokozik, dobra megy fel, dombról fut le, lépcsőzik....
Este aztán már csak vacsi, egy kis játék, fürdés, esti mese, összebújás, alvás.
Tökéletes.
Tényleg mindenben nagyon ügyes. Mozgás, beszéd. Azonban ami a legmeglepőbb számomra, az az mennyire szófogadó. Nem szokott hisztizni, nem szalad el előlem. Bárhová el merek menni vele gyalog, vagy motorral, mert ha szólok neki megáll. Bármit kérek megteszi. Szerencsére eddig a dackorszak is elkerült minket.
A babakocsit már szinte egyáltalán nem használjuk. Kb. a kőszegi kirándulásunk óta (július 11) elő se vettem. És előtte is legalább 2 hónapig a helyén porosodott.
Szerencsések vagyunk, úgy érzem. Jólnevelt és okos, és persze gyönyörű kisfiúnk van.
Élvezzük a harmóniát ami Botival a családunkba költözött.
És várjuk melyik nap mivel lep meg bennünket a mi különleges kisfiúnk.
Mert minden nap meglep minket valamivel. Ha mással nem, akkor a belőle áradó szeretettel, nyugalommal.
Rengeteg puszit és simogatást oszt ki. Persze mi viszonozzuk.
Olyan jó hogy ennyire empatikus, és szófogadó.
Büszkék vagyunk Rád, Kisfiam!