Tegnap este vacsi után-fürdés előtt játszottunk hármasban.
Én a szőnyegen hasaltam és egy képes könyvet lapozgattam.
Ákos és Boti garázst épített az autóknak.
Egyszer csak Boti a két lábam közé szaladt, felmászott a hátamra, végig feküdt rajtam. Hátulról átölelt a nyakamat. Amikor hátranéztem r, mosolygott, és el kezdett össze vissza puszilgatni. Majd az apukájára nézett, nagy komolyan: "Megszerettem anyát!"
Este meseolvasás közben, még nagyobb volt az örömünk és nagyon büszkék voltunk Rá.
Van 1 bogyó és babóca könyve 5 Boribonos, és 3 Pompomos. Ezeket felváltva szoktuk neki olvasni.
A Gombóc artúros könyvet már jó pár hete nem vettem elő, mert mindig Bogyó és Babócát kért.
Tegnap este Pompom volt a kedvenc, így amikor elővettem a Gombóc Artúros mesekönyvet, nagyon megörült.
Mi pedig csak lestünk, mert minden mondatomat befejezte, emlékezett szó szerint hogy mi van a könyvben.
Kb így: Pompom ült az ágon. Hogy ki is pompom? Hogy nem ismeritek? Ó Őt igazán senki sem ismeri, mert (innét ő mondta) "hó ilyen, hó olyan.Bámulatossan vátoztatja alakját."
Olyan mint egy szőrpamacs, vagy (innét megint ő ) "szobafettő pemzi", (innét én), vagy bundakesztyű vagy ( megint ő) "papucs orra pamut"
És kb. az első három oldalt így meséltük el.
Csak ámultunk hogyan emlékszik a mesére.
Délelőtt anyuéknál a fejlesztő szobában játszottam Botival. Mamám a konyhán főzött. Azért néha bejött a szobába megnézni a dédunokáját játék közben. Egy ilyen alkalommal, Boti felkelt a szőnyegről, kézenfogta a nagymamámat és ahogy a kisgyerekeket szokták kézen fogva vezetni, úgy vezette az én 21 hónaposom a dédijét a ki a konyhára, és így szólt " Itt a helyed." :D
Tegnap este apukámmal legyekre vadásztak. El is kaptak szám szerint hármat, amket aztán egyenként lehúztak a wc-n. Erre ma játék közben felpattan, odarohan apukámhoz. " Minden bogarat elvitt a víz." :D
Ebéd utáni altatásnál össze-vissza beszélt mindenről: a apáról, a lámpáról: "Lámpa, leszakad. Eltörik. Aztááán nem lesz. Apa vehet másikat.Hihi. Kishuncut vagyok.Megviccelem apát.Vicces lesz." Délután elsétáltunk a közeli húsboltba, ahol az ismerős hentes még azt is megengedte hogy a húsvágó bárddal Boti is vágjon. Persze csak az ő segítségével. Nézelődtünk, Boti mindenről megkérdezte: "Anya az mi?" Amikor a hentes a kolbászokat szeletelte megkérdezte: "Anya az mi?" Elmagyaráztam hogy a hentes bácsi felszeleti a kolbászt, amit viszünk haza, a Botinak. Erre a fiam fél vállról visszaválaszol:" amit én nem eszek meg..." :D Hááát igen, őszinte a srác... :D A húsboltból anyukámmal tovább mentek a kistescóba én meg hazavágtattam hozzájuk a csirkemellel, meg a kolbászokkal. A boltból egy kis tűzoltóautóval tértek haza. Szemrehányó tekintettel kérdeztem őket hogy karácsony előtt minek játékot vásárolni. Mire Boti anyukámra néz "Kaptam mamitól...okos vótam...anya mééges, ő nem kapott....nem vót okos anya..." :D Hát igen, így is nézhetjük... :D
Három napja biztos a szín ismerete: piros (ez a kedvenc szín), zöld, kék, sárga, narancssárga, rózsaszín,lila...
És most mindennek mondja a színét is.
"Pijus aamát kérek."
"Ződ autó"
Minden mesét ami a mesecsatornán megy felismer:
"Maguri" -Maugli
"TomésDzserri"
"Eszejessz" -Eszes Jess
"Dino..szaruszok" -Dino expressz
"Babóca"-Bogyó és Babóca
"Mikki Egíír"
"Apa gyere!Bebujunk szekrénybe!" -Fut és kinyitja a kétajtós ruhásszekrény ajtaját, mindketten beállnak a közepére és várják hogy "Hol vannak ezek a csibészek"kiálltással megkeressem őket. :)
Amikor épp nem tudok azonnal a keresésükre indulni tompán hallom a szekrény belsejéből. "Hóó vannak csibészek?" :D
Ha nem lát minket a szobába:"Hó van anya?" "Hó van apa?" "Megkeresem."
Tegnap este egy állatos könyvől meséltem neki. A második mese után elkérte a könyvet és a képekről mesélt: "Kutyus.Cipp-cipp madár.Hihi Vicces.Takica bogáá." "Mókus.gomba.viáág." Lapozott párat a könyvben és egy borz képhez ért. Boldogan felkiáltott:
"FEKETE MÓKUS" :D
Igaz hivatalosan holnap hajnalban tölti be a 21. hónapját a mi kis Botikánk. Vagy ahogy mi hívjuk: KicsiKutya. Vagy ahogy apukám hívja: Bubi. Vagy ahogy ő hívja magát: "Botonka". :)
Mivel a múlt héten tettem fel képeket, köztük a legfrissebbeket is, a mostani beszámolót inkább videókkal tarkítom, amiket ő dumál, énekel....
De azért írok róla milyen is a mi 21 hónaposunk.
Először is, a tények:
12 kiló, és nem tudom hány centi de 86-os ruhákat hord. Néhány 92-es is jó már rá. Cipőből 22-23-as kell neki.
És most az "elfogultságomtól nem mentes" rész jön.
-Evés,ivás: Kb. 1 hónapja nagyon jó étvágya van, mindent megeszik, magától kéri a gyümölcsöket, tehát azok is kedvencek. Főleg a "Pijos aama" Már szépen iszik egyedül pohárból. Főként vizet.De a teát is szereti.Továbbra is tiltólistások: aprómagvas (allergizáló)gyümölcsök, olajos magvak, méz, belsőségek (máj, stb...)
-Alvás: Nyáron jól aludt. Aztán a leválás útján lépegetve elérkeztünk ahhoz a ponthoz hogy a napi kétszeri (ebéd után, és este elalvás előtt) szopizást felváltotta, a napi egy egyszeri szopizás. Az esti cicizést felváltotta a hármasban összebújás apával, esti mese, és kakaózás, beszélgetések. nem sírt soha, egyszer sem kereste este a cicit, de 1 hét elteltével elkezdett megébredni éjjel, engem hív, és amikor bemegyek hozzá szorítja a nyakamat, és csak velem alszik.Így általában Éjfél-fél1-1 felé kel és onnéttól velem alszik. Még egy nagyon aranyos szokása is kialakult.Úgy alszik el, hogy fekszik mellettem a szobájában lévő heverőn, és a kis kezével az arcomon matat:simogat is, de főleg az orrom érdekli. Az egyik kis kezével (tenyerével) teljesen befogja az orromat. Teljesen körbefogja a kis kezével az orromat, és szorítja mintha csak az egyik ujjam lenne. Én a számon keresztül próbálok levegőhöz jutni.Így fogva engem, hallgatva hogyan veszem a levegőt alszik el. Úgy tűnik a légzésem és hogy foghat megnyugtatja. Lehet megmosoyogtok, de most már én se tudok nyugodtan elaludni ha nem fogja az orromat a fiam. Örülök hogy még mindig ilyen szoros, meghitt közöttünk a kapcsolat, és nem bánom (Ákos se), hogy még mindig Boti mellett alszom éjszaka.Sokan kérdezték nem érzi e úgy Ákos hogy el van hanyagolva? Nem. Sokat vagyunk együtt a Férjemmel, amíg Boti este 8tól éjfélig a saját kiságyában alszik, és bár azt mondja hiányzok mellőle éjszakánként, jó néznie reggel amikor készülődik dolgozni hogyan alszunk összekifliződve a fiával. :) Általában fél 8 fele ébred reggel Boti, bár az óraátállítás megzavarta, de mára úgy néz ki visszaállt az alvókája. Ebéd után 1 órától alszik 3ig.
- Mérföldkövek: tegnap megvolt az első "szopi-mentes" nap. Ebéd után sem kérte a cicit, elaludt anélkül, este pedig már 1 hónapja kimaradt a szoptatás. Bár tudom hogy ma amikor megyek elaltatni őt ebéd után, nem fogom tudni MÉG elaltatni cici nélkül, vészesen közel került az elválasztás befejezése. Végülis 21 hónapos.... szerintem 2 éves korára vége lesz a szoptatásnak. De ez egy teljesen különálló, hosszú, érzelemdús bejegyzés lesz, a közeljövőben.
- Mozgás: Mit mondjak: magabiztosan szalad, még nem ugrál páros lábban de próbálkozik. Egyedül lépcsőzik fel és le akár 4 emeletet is!
Játék: Minden érdekli, de egy kiemelkedő azért van: az autók. Egész nap elautózna magában. Rengeteg machboxot, hot wheelst kapott már, tudja a márkájukat, ismeri az autófajtákat, és meg is tanítja őket mindenkinek. Lassan el kell kezdenem nekem is utána nézni az autómárkáknak, mert igazi nőként (a saját autónk kivételével), nem tudom megmondani milyen autót láttam, csak azt hogy "kéket" "ezüst színűt" "fűzöldet" vagy épp "fehéret". Nagyon szeret rajzolni, szép köröket, csigavonalak tud már, és a kedvence a "pont, pont vesszőcske...
-Jelleme: kedves, szeretgetős. Sokat jön hozzánk és puszit osztogat, megsimogat minket. Esténként nem fekszik le amíg ki nem osztja a puszikat. És reggel amikor megébred, puszival kelteget engem is.A dac korszaknak még híre sincs.
Rendszerető, számomra kivételes módon. Mindent sorba rendezget, mindent elpakol. Az autóival a kedvenc játéka, hogy egymás mellé beállítja őket, gyönyörű egyenes sorba.Amikor szólok neki hogy fürdés van, szalad a szobájába és addig nem megy fürdeni, amíg mindent el nem pakol a helyére. Igaz ezt 14 hónapos kora óta így van, de számomra akkor is különleges, mennyire nem rendszerető. Minden szemetet a kukába dob, minden játékot a helyére tesz. Amikor várandós lettem Ákossal sokat viccelődtünk hogy majd hogy fogjuk rávenni a GYEREKET arra hogy rendben tartsa a szobáját. Hát úgy tűnik erre nem lesz szükség. :)
-Beszéd: Na ez még mindig csodálatos, ámulatba és néha zavarba ejtő. Folyamatosan velem van a füzetem amibe feljegyzem a szövegét. Íme "néhány" kedvencem:
Napjában 100szor hallom a "Mi az?" "Mi volt?" kérdéseket.
"Apa! Mi az?" " Anya! Mi volt?"
És várja a válaszokat.
Huncutkodik, és kiabálja "Pökkendi(pökhendi) vagyok!" vagy " Podukcióóó!"
Minden tettét kommentálja:
" Boti arra megy" " Most autózok" " Anya mennyünk arra" " Mami hóó van?" " Puszilózunk"
"Mese" "Csillagosat" "Tudod mit apika" "Inkább másik" "Babócát kéjek".
"Szele ... burdi"
A legújabb mánia mindent becéz, és minden rímet kap.
"auto-mató" (autó-mautó)
"cijka-maróka" (ciróka-maróka
"huncu- muncut" (huncut-muncut)
"fókka- mokka" (Fóka-móka)
"maki-maki" (majomra)
"Boti-moti"
Reggel és este dumál a legtöbbett. Csak úgy.
Esténként már nehezen mesélek, mert nem hallgatja. Érdeklődik. Vagy elveszi tőlem a könyvet és ő mesél. Persze nem olvas, de amit a képeket lát elmeséli. Vagy amire emlékszik.
Amíg várja a kakóját a heverőn az apukájával, elszavalja mi fog történni: "Anya csiál kahhaót" "Apa itt marad."(A hanglejtését kár hogy nem tudom visszaadni) "Iszok." "Aaszunk" Itt felsorolja ki mindenki alszik, ezt minden este csinálja. a többi duma nem állandó de ez már külön kis szertartása. "Anya is. Apa is. Botond is. Együtt. Mami is. Papi is. Lámpa is. Csijjag is. Mindenki aaszik."
Egyik este amikor meghallotta a mikró csipogását, kirohanta a konyhára "Kéééész" és mellettem vezényelte mit kell csinálnom. " Ki. Ana, megkeveri. Jó. Elég. Teteje. Botond." A végét már nevetve mondta.
Megkapta a kakóját, bementünk a szobába felmászott az ágyra, és az apjához fordult:
" Pompom jön.Gyeje messe." Viszem a pompom mesekönyvet, leülök és mesélni kezdek, Boti minden szavamat ismétli. " Pompom. Áágon.Kopasz.Nejön.Picur...."és így tovább.
Odajön és a képekre mutogatva vagy százszor teszi fel a kérdést: "Mi az?"
És ha tudja megválszolja: "Üveg. Inni. Takaró. Baba.Pöttös labdi." Amihez tud megjegyzést fűz.
Például a pöttyös labdánál " Pöttös. (vigyorog), Botondé is. (mondom neki igen Botondnak is van pöttyös labdája)Papial. (igen a papival szoktak játszani a pöttyös labdával)"
Ha nem tudja mi van a képen akkor is kérdezi "Mi az?" és néz ránk nagy szemekkel. Amikor mondjuk neki hogy " madár, könyv, kép, kislány..." mondja utánnunk.és megjegyzéseket fűz hozzá " Madár. Cipp,cipp. Rigó.Tubica. Kép. Szííp.Aama. Fiom. VIrág. Illatos."
Próbálom folytatni a mesét, erre megszólal:
"Aaszunk. Ana is" És húz hogy feküdjek le.
Megyek lekapcsolom a villanyt, elteszem a könyvet, és lefekszem melléjük. "Jó. Aaszunk. Apa is. Ana is. Botond is." "Ámodom. Szíp." Majd össze vissza beszélt "Domb. NYuci is. Ana.Apa.Ana.Apa.Botond is.Ana.Apa. Aaszunk."
És szép lassan elalszik
Helyzet (boltban, pénztárnál): Boti a kezemben, Ákos fizetni próbál, veszi elő a pénztárcáját. Boti felkiált, nagy mosollyal az arcán: "Pénz!" "Apa! Kérem!"
Ákos meg persze meg se próbál ellenállni. Odaadta a pénzt a fiának és megkérte adja oda a néninek (pénztárosnak).
Boti hangosan számolva odaadja a papírpénzeket: "Egy...kettő...hárum...négy!" És a pénzt a pénztáros kezébe számolta :D
Aztán egyik nap ebéd közben játszott valami kis kinder figurákkal amit még a keresztfiaim hagytak valamikor anyuméknál.
A mamám rászólt hogy nem játszunk az asztalnál.
Boti nyújtja a mamám felé a játékokat "Tessék dédi."
Köpni-nyelni nem tudtunk hirtelen a mamámmal.
Ha Ákos veszi észre hogy bekakilt Boti akkor kiabál nekem: " Puppi, csomagot kaptál."
Egyszer anyukámmal bújocskáztak két fa között a játszótéren, én pedig figyeltem őket.
Egyszer csak Boti kifelé szalad
"Ana! Csomagod vaaan!" :)
Bekakilt :D
Reggel: " Ana, gyerre!"
Megyek hozzá, amikor meglát csak így egyszerűen azt mondja "Ó deggelt, ana-mana"
"Mese."
Átviszem a mi szobánkba, bekapcsolom a disney chanelt. Egy ideig csendben nézi de amikor Mickey egér játszóháza jön azt végig dumálja:
" Mikikkí" (Mikkentyű) "Boti is, Miki is, Dízi (Dézi) is."
A szivárványról énekelnek és ezt hallom
"Pijos, naancs,sáága, ződ, kék, szjép jijja és méééég"
Szinte folyamatosan beszél, mond mindent amit lát, hall, tapasztal.
Ragoz.
"Anyáé" "Botondnak kell"
Mond meglepő dolgokat is. pl. ma az apjának a ceruzára " Apa szükségem van rá"
"Papi többet ne"
Olyan hosszú szavakat is szépen kiejt, mint "aranygyürü"
Becézget: "Papika" "Mamika" "Anyamanya"
Tízig elszámol, bár tökéletesen 4-ig megy a dolog.
Énekel, mondókázik. De csak és kizárólag nők előtt. Bárki hímnemű van a szobában szégyenlősen eltakarja az arcát, és somolyog.
A legtöbbször az autóban énekel.
A repertoárjában ilyenek találhatóak:
"A rókának nincs nadrága....", Virágéknál ég a világ"
"Csöncsön gyűrű..."
"Így ketyeg az óra, tik-tak jár..."
"Nénik, bácsik jó gyerekek legyetek..."
"Ali baba vígan él..."
És most tanulgatjuk a "Télapó itt van..." hogy legyen mit előadnunk a Mikulásnak december 6.-án
Beszélgetünk, mindenről, bármiről.
Kedvenc kérdése a "Mi ez?" És ha nem érti akkor "Az mi az?"
Például amikor meglátta a cirkusz sátrat kérdezte "Mi az?" Mondtam neki "Az egy cirkusz Botika" "Anya! Nem értem. Az mi az"
Elmagyaráztam neki-
"huh, így már jó. már értem"
A végtelenségig udvarias, ha kell neki valami „Kéjem” és ha megkapja „köszönöm”
Egyik nap amikor hármasban játszottunk a szobába, félvállról odaszól nekem „ Anya légyszives, idehoznád az autómat?”Igen most minden az övé: autóm, ágyam, mesém, kakaóm.
Segítséget kér: tegnap este bement a kisautója a rácsos ágya alá, és nem érte el. Pedig megpróbálta:
„Ana! Nyugi, kiveszem.” Mintha aggódtam volna egy percig is :)
Aztán amikor nem sikerült szaladt ki a konyhára az apja után „ Apa! Gyere légyszi segíts!” „oóóóó, baj van” „ Gyere segíts”
Bármire van szüksége szól „ Ana! Inni kérek!” „Ana! Ebédet légyszives!” „ Apa fázom, betakajsz?”
Játékában is nagyon ügyes. A nap 90%-át autózással tölti. Sorba rendezgeti őket, elpakolja, aztán újra előveszi őket. Megnevezi őket „ Mustang, idejön.” „ Darus nem jöhet.”
Pont, pont rajzolás közben is mondja a versikét, és szépe rajzolja.
Amikor kész van hozzám fordul: Ana! Pontbasám van"
Játszik, autozik. Egy autót tológat, nem versenyez. Én épp mellette telefonálok.
Egyszer csak felpattan, két kezét a magasbaemelve, diadalittasan kiabálja: "Én győztem!"
"Ana. Megnyomom. Itenbiony meg." :D
"Kiviszem. Odaadom apaanak." (az ákat néha elég palócosan mondja)
Elkezd ugrálni az ágyon, ide-oda dobálja magát. Majd felül.
"Mi olt?" "Mi olt?"
"Hihi. Viccses." "Szele...budiiii"
"Dömpeeeer. Arra viszem. Apa te is gyerre."
Számos gyönygyszemem van még, amik nem viccesek de meglepőek.
A tesómnak van egy vicces-kedves mondása: "Csudijó." a barátai is csak Csudinak hívják. Annyiszor mondja.
Természetesen Boti is megtanulta már.
Kiabálja és tapsol hozzá (ahogy a tesóm: "Csudiló!" :D
Majd hozzá teszi: "Barbus montta."
Másfél héttel ezelőtt két nap is buszoznunk kellett. Nem volt itthon a kocsi, de időre mentünk a gyakhelyemre.
Élvezte a buszozást.
Tegnap ahogy jöttünk hazafelé, a kocsival elmentünk a buszmegálló mellett ahol felszálltunk a buszra.
Hevesen, kifelé mutogatott:
"Buszuztunk"
" Ana! Ezserszer montam hogy ne szabad"
Ezzel a mondattal figyelmeztetett ma reggel, hogy már sokszor kérte, ne vegyem ki a kezéből a távirányítót, mikor ő tévézik.
Igazi pasi.
Most már mindenkit és mindent megszemélyesít:
"Apa! Segíts!"
"Ana! Gyerre!"
Kosááka neve Luni" - Így nevezte el a boltbajáró karos kosaramat
Ha megyünk valahová, odaszalad a szekrényhez, amibe tartjuk, és kiabál:
"Gyerre Luni, menjünk bótba!"
Szerepjátékok:
alamelyik nap délelőtt háborúsat kezdett játszani.
Anyukám fejlesztőszobájába a műanyag asztal alatt.
"Ez a bunki." Kis bunki."
Ana! Búú be. Jön ejjensíg."
"Támadááás."
Ezzel megrohamozta a másik szobában mitsemsejtve autószerelősműsört néző apukáját.
Kispimasz fiamnak nem kellett sok idő, hogy rájöjjön a beszéd, a szavak segítségével, hogyan lehet kicsikarni még egy kis időt lefekvés előtt;hogyan lehet elérni valamit amit akar.
Egyszerű. Nem közli pontosan hogy mit lát/mit szeretne. Egyszerűen közli: "Valamit."
"Oooo.... ágy alatt ott van VALAMI."
"Apa gyere mutatok VALAMIT."
"Anya. Segíts. Látok VALAMIT."
"Szeretnék valamit."
Elalvás előtt:
"Anya, ott van VALAMI."
"Anya nem alszunk. Mééég szeretnék VALAMIT." :)))
Ha kérdezem: Mi az a valami? mit látsz? Mit szeretnél?
Nem válaszol vigyorog. És mindig kivágja magát.
" Ott van. Megmutatom. Nézzsük meg." És máris 2 perccel elhúzta az alvás időt.
Fürdés előtt autóztak Ákossal. Boti egyszer csak odamegy az apjához, ráhajtotta a fejét a mellkasára, megölelte és nagyra nyílt szemekkel közölte:
"Apa vigyázz magadra!"
Ledöbbentünk. Honnan vesz ilyet? ...
Fürdés közben gondoltam katintgatok párat a géppel,. Aztán gondoltam veszek fel fürdőzős videót.
Közben beszélgettem Botival.
Megpróbáltam énekeltetni. Hááát látta hogy kamerázom és közben más dolga is volt, de azért részlegesen bele-bele énekelt az én énekembe.
"Téjapó ittan, hó a subája, leng a szakálla. Zsják zsják teli zsák pios aama, aranyaág...."
Meseolvasás közben:
Gombóc Artúrról meséltem, ez volt a szöveg: "Már elpattan alatta az ág ha rárepül. Eldől kémény ha ráül. Elhajlik az antenna alatta."
Boti ránéz az apjára.
"Antenna fennt házson.Füstölt a kémény. Apa montta."
Azaz apa mondta neki ott van egy antenna a háztetőn, annak amelyiknek füstöl a kéménye.
Mindez múlt szombaton volt. És emlékezett.
Aztán megkérdeztem tőle mi történt a Thomasos lufijával. Kicsi gondolkozás: "Eerepült.Nem jön vissza. Botonka nem szomorú, lufi szabad lett."
Kérdeztem tőle emlékszik e mi volt a miklósi dédimamájánál (az már 2 hete vol, kíváncsi voltam mennyire emlékszik vissza):
Kicsit gondolkodott, látszott hogy zavarban van, aztán azt válaszolta: "Nem tudom."
Lehet ez most furcsa hogy leírom, szerintem nagyon nagy dolog, hogy egy 20 hónapos gyerek tisztában van vele, hogy ha valamit nem tud. Sokkal könnyebb lett volna neki halandzsáznia, vagy mondania valamit, ami más,mint megfogalmazni azt hogy nem tud válaszolni a kérdésre.
Amikor tovább kérdezgettem, akkor már tudott válaszolni.
"Mit kergettél a miklósi dédinél?"
"Cicáát."
"És milyen volt a miklósi dédi szobája?" (Arra gondoltam hogy meleg volt a begyújtott kályha miatt)
"Pikkos" (piszkos)-tényleg piszkos ott minden, és az apja nem engedi semmihez se nyúlni, és mindig mondja is neki Boti nemn szabad mert piszkos.
Most reggel:
"Anya gekkenyét (gesztenyét) szeretnék enni."
Eszébe jutott hogy pár hete Velembe voltunk Gesztenye-ünnepen, és imádta a sült gesztenyét.
Ma reggel puszival ébresztett. Amikor kinyitottam a szememet rám mosolygott.
:)
"Mese!"
"Lemászok ágyról.Uh, nehíz"
"Gyere anya mennyünk."
"Ja efelejtettem.Puszi.-itt kaptam egy hatalmas cuppantóst- most felkelünk és megyünk."
Bekakilt, szólok neki hogy menjünk pelenkát cserélni.
"Nem pelenkát cserérünk." -kicsit rossz volt a szórend, az "l" helyett "r"-et mond, de épp ettől iszonyat helyes. :)
Apukája végzett a reggelivel: "Gyere kisapukám, mennyünk autózni."
"Esik eső (a köd szitált), fúú a szél. Sapka kell"
"Megnézzsük, anya gyere má. Gyorsan megnézzsü, aztááán, játsszunk tovább." :D
Szóval mondom én, hihetetlenül cuki kispasi.
És most pár videó, amin a dumája van. Érdemes megnézni mert tényleg jó kis szövege van, és a videó visszaadja milyen sokat és milyen ügyes beszél...
2011. 08. 27. - Dátum amit megjegyzek. Az első nagy baleseté és az első alkalom amikor azt éreztem, csakis és egyedül mi a szülei vagyunk elég jók ahhoz hogy vigyázzunk a kisfiúnkra.
Az elmúlt másfél év alatt, pontosan 5-10 alkalommal vigyázott más Botira rajtam kívül. Illetve úgy hogy én nem voltam jelen. Minden esetben pár óráról volt szó, és leginkább az alvásidejében.
Igaz a családom mindennap jön, és viszik el Botit sétálni, kacsát etetni, de ilyenkor én is megyek velük, igaz eléggé a háttérbe húzódva.
Akkor szombaton, vendégeket vártunk, a Karnevál idejére, így Ákossal elkezdtünk egy kicsit összerámolni, felporszívózni, egyszóval, takarítani kezdtünk. Mivel szép idő volt, Boti dédnagypapája megkérdezte nem mehetnének e le Botival a ház elé motorozni. Vonakodva bár, de igent mondtam, mert tudtam Boti mennyire unatkozik a 4 fal között.
Nem mentek el itthonról 10 perce amikor gyereksírást hallottunk. Mi nekiálltunk takarítani, de erre Ákos felpattant és szólt, hogy menjek, mert ez a Boti sírása. Áááá, mondom ő motorozik, a dédipapival, de amikor már a kiabálást is hallottam: "Annyaaaa!Anyaaaa!" A szívem összefacsarodott, mert megismertem a kisfiam hangját. Lóhalálában futottam le a lépcsőn (még a liftet is elfelejtettem használni).
Papám a kezében hozta már vissza a síró kisfiamat, aki egyre csak engem hívott.
Nem tudtam mi történt, de amikor a papám közelebb ért kezében Botival, láttam, hogy Botinak az egész arca véres. Horrorjelenetbe illő látvány volt. Iszonyatosan megijedtem, de persze Boti miatt nem pánikolhattam. Átvettem a papámhoz, magamhoz öleltem, simogattam, és beszéltem hozzá: "Semmi baj. Itt van anya. Nem lesz semmi baj."
Felmentünk hogy megnézzem mekkora a baj, kell e mentőt (igen még ez is megfordult a látványra a fejemben), vagy orvost hívni, ha meg egyiket sem, akkor hogy ellássam a sebeket ( a vér alapján biztos voltam hogy összezúzta a kis arcát.)
Szerencsére ilyesmiről szó sem volt.
A száját ütötte meg, és mivel ott sok a hajszál ér azokból jött az a rengeteg vér, a papám pedig próbálta letörölni és így szétkente az arcán.
A szája viszont pillanatok alatt a többszörösére dagadt.
És nem akarta abbahagyni a sírást, így biztos vagyok benne nagyon fájhatott neki.
Több mint fél óra telt el mire megnyugtattuk, közben lemostam róla a vért, próbáltam kimosni a száját is és megnézni a fogait, de nem sikerült.
Nagyon féltem hogy valamelyik foga kitörött.
Ezt is szerencsésen megúsztuk.
De a szája nagyon csúnya volt.
Csak úgy nyugodott meg, hogy lefeküdtem vele az ágyra szorosan magához ölelt, eddig soha nem tapasztalt erővel szorított magához. Legszívesebben örökre úgy maradtam volna vele.
De nem lehetett. Továbbra is próbáltam az erős, nyugodt édesanyát sugározni, főleg Boti felé, de tudtam ha kiborulok, és nem engedem el magam mellől Botit, a papám azt hinné, hogy hibáztatom. És bár a szívem azt mondta, hogy ha ott lettem volna akkor nem történik meg a baleset (később a papám elmesélte, hogy valahogy átbukfencezett a motor kormányán Boti és arccal ért földet. Jobb hogy nem láttam...), de az eszem tudta a papám nem hibás, máskor is megtörténhetett volna ugyanez, akkor is ha én vagyok Botival.
Így újra elengedtem a papámmal Botit, még aznap délelőtt.
A papám itthon akarta hagyni a motort, és legszívesebben én is rögtön a kukába vágtam volna, hogy azon az élettelen "gonosz" tárgyon töltsem ki a bosszúmat amiért " bántotta a fiamat.
De tudtam ezzel is csak Boti félelmét táplálnám tovább.
Nem erőltettem, de mivel Boti maga ment oda a motorhoz is ült vissza rá, nem is tiltakoztam. Mehetett motorral.
Nem akartam hogy azt higgye félnie kell a motortól. Mert ennyire erővel minden mástól is félhetne.
És nélkül ment el, mert nem akartam azt éreztetni, hogy a dédipapival nem biztonságos.
Nagyon nehéz volt, ezt az önuralmat gyakorolni, és még nehezebb az eszemmel gondolkozni a szívem helyett egy ilyen esetben.
De azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztam.
De attól még a szívem mélyén azt érzem csak és kizárólag velem/velünk (az apukájával és velem) van biztonságban Boti. Csak mi tudunk teljes szívvel és lélekkel vigyázni. Mi értjük minden rezdülését, egy apró mozdulatából már látjuk a következő mozdulatot, és szerethetik Őt nagyon a nagyszülők, dédszülők, nagynénik nagybácsik, soha senki nem fog rá olyan óvatossággal, olyan szenvedéllyel vigyázni mint mi, a szülei.
A kedélyek később megnyugodtak és Boti is elfelejtette a traumát, és szerencsére nem akadályozta semmiben a szája, nem fájt neki. Szépen tudott inni, szopizni, beszélni.
Azonban nem sok pihenőt kaptunk aggódástól mentesen. Szerda estére Boti belázasodott.
38.3-at mértem neki.
Mivel ezzel egy időben egyszerre 4 foga jött neki, ezért ráfogtam biztosan attól, kapott kúpot, és nem aggódtam, csak annyira amennyire kellett.
Mivel jó kedélyű volt, nem volt náthás, nem köhögött, így biztos voltam benne semmi komoly baja nincs.
Azonban csütörtökön is végig lázas, volt, péntekre pedig már enni sem akart.
Nagyon megijedtem így elmentünk orvoshoz, ahol nem a mi dokink volt (helyettesítés volt).
Azt mondták vírusos torokgyulladás, hogy nagyon piros a torka, és a mandulái is meg vannak duzzadva.
Péntekre már Ákos is benáthásodott és az orrmandulái akkorára dagadtak hogy csak igen nehezen kapott levegőt. Én fejfájással küzdöttem, és lázzal.
De igazán egyikünket sem érdekelt a mi (elhanyagolhatónak mondható) bajunk, mindketten nagyon aggódtunk Botiért, aki szombaton már 2 babapudingnál többet nem volt hajlandó enni egész nap.
És inni is rosszul ivott.
Mindeközben a szuper alvó gyerekünkből, egy rossz alvó (szinte semmit se aludtunk szombat estétől e hét kedd estéig), nyűgös kisfiúcska lett.
Amikor kinyitotta a száját, néha mintha a nyelvén apró hólyagokat láttam volna, és az addig csak (a motorbalesettől) felduzzadt szája kisebesedett, és rengeteg hólyag jött ki rá.
Nem volt időm, se lehetőségem pánikolni, mivel 0-24 órában szüksége volt rám a fiamnak.
De szörnyű volt nézni ahogy szenved, hogy éhes volt, de minden falat csípte a sebeket a szájában.
És szerintem ezektől a hólyagoktól rossz szájíze volt, mert bármi is került a szájába (víz, tea, kakaó,krumpli, rizs, hús, kenyér, felvágott), sírva köpte ki " Nejó" azaz nem jó, vagy " Nem finom".
Vasárnapra lett a legrosszabb, bár lehet csak azért érzem így mert már azt éreztük kifelé megyünk a betegségből, mivel egész nap nem volt még hőemelkedése sem.
Ezért vasárnap délután e is mentünk egyet kirándulni. Végig fáradt, bújós bágyadt volt.
Egy-két lépés után már kéredzkedett ölbe. Amikor este hazaértünk majdnem elájultam 39,1 fokos lázat mértem neki. Kúp, hűtőfürdő. És hívtuk az ügyeletet.
Azt mondták jól tettem, hogy kapott kúpot és hűtőfürdőt, elláttak tanácsokkal.
Még egy hétig volt ilyen beteg Boti aztán fokozatosan jobban lett. Egyik nap elmúlt a láza, másnap az étvágya tért vissza.
Azért bújósabb, anyásabb lett a betegség utóhatásaként, de nem bánom, sőt. Élvezem hogy minden második szava anya, könnyeket csal a szemembe amikor látom, valahányszor rámnéz, megtalálja a tekintetemet a kis arca felragyog.
Igyekszem jönni Boti 19. hónapos beszámolójával, mert hamarosan 20 hónapos lesz a drágám.
De most elkezdődött a fősuli, az utolsó év, szakdolgozat, beadandók.
