Centikkel a föld felett

Tegnap délután jó korán odamentem a dokimhoz, abban reménykedve, sikerül elsőként bejutnom hozzá, de hát nem így lett.

Már akkor 3an voltak előttem, és az egyik nő több mint 1 óra 20 percet csücsült bennt a dokinál.

Mindegy a lényeg hogy bejutottam, és láttam a mi kis Incifinci babácskánkat...

Ismét leírhatatlan érzés volt, főleg amikor a doki megmutatta hogyan pulzál a kis szivecskéje.

Hát elbőgtem magam, a doki meg jóindulatúan mosolygott csak rajtam :)

A lényeg hogy minden rendben van, egészségesek vagyunk mindketten.

9 milis a Babóm, már majdnem 1 cm-s.

Én meg csak vigyorogtam mint a tejbetök és mindenre csak bólogattam.

Azóta a pillanat óta a föld felett lebegek minimum 3 cm-vel, és a szemeim előtt csak azt az apró pulzálást látom..

Csak gondoltam bejelentkezek és leírom mi volt a dokinál, de megyek is vissza dolgozni, és ha tudok pihizni, ugyanis egész nap hányok.

Tényleg csak egy dologtól félek, hogy a Játszóházban amíg én épp a wc-ben produkálok :), addig megszökik egy kisgyerek. Ez igen nagy felelősség és egyre jobban félek hogy nem tudok eleget tenni neki. De dolgozni meg kell sajna, és tényleg csak szegény gyerekeket sajnálom, hogy nem tudom nekik megadni a kellő figyelmet.