2009. június 14., vasárnap

Jelentkezem



Itt vagyok, megvagyok, és minden rendben, mindketten jól vagyunk.
Köszönöm Monyeszkának az érdeklődést.
Előszőr aggódva olvastam a barnázgatásáról, majd megkönnyebbülve olvastam minden rendben velük :)
Nem kommenteltem hozzá, és ide se írtam, ennek pedig igen egyszerű oka volt.
Engem is utolért a végzetem, végre rendes kismamihoz méltón émelygek, sokszor van hányás kényszerem, de aztán nem lesz belőle semmi.
Mindig is az gyengített le a legjobban, ha émelygtem, hánytam vagy csak hánynom kellett.
Ezért a munka, kis tanulás és minimális házimunka mellett, a fő időtöltésem hogy pihenek és küzdök az émelygéssel.
Eddig nagyon nagyon vártam hogy rosszul legyek, azt hittem ez majd boldogsággal fog eltölteni, hogy még jobban érezhetem majd, anyuka leszek.
Háát nem!
Eddig is éreztem, eddig is boldog voltam tőle.
Most hogy szenvedek inkább csak kevésbé tudok koncentrálni tervezgetni.
Szóval igaza lett mindenkinek, elérkezett a rosszullétek időszaka nálam is.
Elméletben, saját tudásom alapján 7 hetes és 2 napos a terhességem, ha pontos szeretnék lenni.
De majd csütörtökön megyek dokihoz, majd ő megmondja mi a valóság.

Viszont a hétvégén ngyon befelé fordultam - pozitív értelemben - figyeltem a testem, elképzeltem hogyan növekszik édes Povaklakóm, boldog voltam, Ákos szerint ragyogtam. :)
Már nem félek nem izgulok, nyugodt vagyok, és élvezem minden pillanatát a terhességnek, átadom magam a tudatnak, milyen hatalmas CSODÁT hoztunk létre ketten MaciApával (mostanában ez az új becenév) :)
Amikor épp rosszul vagyok kicsit nagyobb erőfeszítést igényel a terhesség élvezése, de még megy.
Háát majd ha hányni is fogok nem tudom menni fog e, de reménykedek.
Egyenlőre csodaszerként könyvelem el a pirítós kenyeret kenhető sajttal, igaz csak lassanként de enyhíti a hányingerem.
Mást nem is bírok enni, és hiába kívánom hozzá a fini teát tudom, hogy savat csinál így nem iszom. Néha kortolgatok vizet is, mert állandóan ki van száradva a szám, de tudom hogy nem szabad sokat inni sem ha émelyeg az ember, mert találkozht Vukkal :)
Valamint leendő anyósom tanácsára amikor csak a gyomrom engedi cukrot is szopogatok. Állítólag a mentolos cukor illata befészkeli magát az ember orrába és akkor nem érzi az őt irritáló szagokat, ergo megszűnik az émelygés.
Van benne valami. :)
Bár azt is hallottam ha egyszer igazából elkap a hányhatnék nincs az a csodaszer ami elmúlasztja.
Szóval egyenlőre örülök, hogy a csodaszerek segítenek rajtam, reménykedem hogy ez így is marad és várom a csütörtököt hogy újra láthassam a mi kis Csodánkat. :)

2 megjegyzés:

Niki írta...

Örülök, hogy jól vagy.
Az émelygős időszaknak egyszer vége lesz, vigasztaljon. :) Bár annál rosszabb tényleg nincs, mikor nem jön semmi, csak émelyegsz. Én 2 hétig szenvedtem így, aztán szerencsére vége lett. :)

Monyeszka írta...

jaj na végre hogy jelentkeztél. Már aggódtam hogy valami baj van. Hát igen nálad hála istennek még később is jelentkeztek mint nálam a rosszulétek. Engem még a mai napig megvisel igaz már csak a szaglásom van meg ami persze nem rosszabb mint egy vadászkutyáé. De mihelyst megérzek valami az orromnak nagyon kellemetlen szagott na akkor nálam is hányinger és hányáskésztetés. Már alig várom hogy elmúljon. De nagyon örülök hogy jól vagytok én ma megyek uh. Már alig várom.:D