Bejelentkezem.
Hát a barnázgatás már másnapra elmúlt, szóval most nagyon nagyon boldogok vagyunk.
A sok aggodalmam közepette még nem is meséltem el milyen volt, amikor közöltem a vőlegényemmel apuka lesz. :)
Délelőtt megcsináltam a tesztet és láttam pozitív.
Majdnem kibújtam a bőrömből örömömben, persze csak képletesen :p
Utánna egész nap nem tudtam megnyugodni, olyan boldog voltam, azt hittem szétfeszít bellülről.
Még most is úgy gondolom, aki ezt nem tapasztalta még nem értheti, mivel nem érezte...
De azt hiszem más kismamák, vagy akik már anyukák megmondhatják, leírhatatlan ez a boldogság, sőt engem kicsit zavart is hogy ekkora boldogságot szerintem az ember nem tud 100%ig kiadni magából, akármekkorát is üvölt örömében, vagy akár mennyire is mosolyog,sem tettekkel sem szavakkal nem lehet eléggé kifejezni ezt az érzést. Szerintem. Ezt csak egy ANYA illetve leendő anya érezheti.
Egyszerre nevettem és folytak a könnyeim. Kifutottam a konnyhára, aztán be a szobába, aztán megint a konyhára és csak nevettem és sírtam. (Már kezdtem aggóni hogy becsavarodok...:p)
És hihetetlenül vártam hogy a leendő apuka hazaérjen.
Amikor hazaért valahogy mégsem tudtam elmondani Neki, nem tudtam egy ilyen nagy hírt hogyan is lehet közölni.
Nem akartam kiscipellőt adni neki (azóta ő vett egyet nekem...):)
Nem akartam sem sablonosan közölni, sem pedig úgy mintha csak azt mesélném el hogyan telt a napom.
Végül is este amikor már összebújtunk az ágyba, akkor kérdezgettem mindenféléről, aztán odaadtam neki egy kis csomagocskát, és megkérdeztem Tőle tudja e milyen nap van ma.
Megijedt azt hitte elfelejtett valami évfordulót vagy ünnepet. Sosem szokott elfelejteni semmit ami kettőnkről szól...
Mondtam nyissa csak ki, és amikor már kibontotta, akkor mondtam el neki mi az ünneplés tárgya: ma van az a nap amikor ÉLETÜNK ÉRTELME az első kis jelét adta annak hogy velünk van.
Prcekig nem tudott szólni, csak vigyorgott, é jó nagyokat nyelt...
Később ő is azt mondta azért mert erre nincsenek szavak...
Azóta minden nap simizi a pocimat, beszél hozzá, és már csak PuppiAnyukának hív.
Én meg Őt Maciapának.
(Majd találnunk kell valami kevésbé gagyi neveket) :D
Hát a barnázgatás már másnapra elmúlt, szóval most nagyon nagyon boldogok vagyunk.
A sok aggodalmam közepette még nem is meséltem el milyen volt, amikor közöltem a vőlegényemmel apuka lesz. :)
Délelőtt megcsináltam a tesztet és láttam pozitív.
Majdnem kibújtam a bőrömből örömömben, persze csak képletesen :p
Utánna egész nap nem tudtam megnyugodni, olyan boldog voltam, azt hittem szétfeszít bellülről.
Még most is úgy gondolom, aki ezt nem tapasztalta még nem értheti, mivel nem érezte...
De azt hiszem más kismamák, vagy akik már anyukák megmondhatják, leírhatatlan ez a boldogság, sőt engem kicsit zavart is hogy ekkora boldogságot szerintem az ember nem tud 100%ig kiadni magából, akármekkorát is üvölt örömében, vagy akár mennyire is mosolyog,sem tettekkel sem szavakkal nem lehet eléggé kifejezni ezt az érzést. Szerintem. Ezt csak egy ANYA illetve leendő anya érezheti.
Egyszerre nevettem és folytak a könnyeim. Kifutottam a konnyhára, aztán be a szobába, aztán megint a konyhára és csak nevettem és sírtam. (Már kezdtem aggóni hogy becsavarodok...:p)
És hihetetlenül vártam hogy a leendő apuka hazaérjen.
Amikor hazaért valahogy mégsem tudtam elmondani Neki, nem tudtam egy ilyen nagy hírt hogyan is lehet közölni.
Nem akartam kiscipellőt adni neki (azóta ő vett egyet nekem...):)
Nem akartam sem sablonosan közölni, sem pedig úgy mintha csak azt mesélném el hogyan telt a napom.
Végül is este amikor már összebújtunk az ágyba, akkor kérdezgettem mindenféléről, aztán odaadtam neki egy kis csomagocskát, és megkérdeztem Tőle tudja e milyen nap van ma.
Megijedt azt hitte elfelejtett valami évfordulót vagy ünnepet. Sosem szokott elfelejteni semmit ami kettőnkről szól...
Mondtam nyissa csak ki, és amikor már kibontotta, akkor mondtam el neki mi az ünneplés tárgya: ma van az a nap amikor ÉLETÜNK ÉRTELME az első kis jelét adta annak hogy velünk van.
Prcekig nem tudott szólni, csak vigyorgott, é jó nagyokat nyelt...
Később ő is azt mondta azért mert erre nincsenek szavak...
Azóta minden nap simizi a pocimat, beszél hozzá, és már csak PuppiAnyukának hív.
Én meg Őt Maciapának.
(Majd találnunk kell valami kevésbé gagyi neveket) :D
A cicik nagyon fájnak, és jó kemények is már, de más panaszom szerencsére nincs. Még.
De hát ez még csak egy fiatal áldott állapot, ebből még bármi lehet
Bár szeretném megúszni rosszullétek nélkül, de ha mégsem sikerül azt sem bánom.
Mindent megér ez a CSÖPPSÉG aki a pocimban növöget.
Egyetlen dolog aggaszt még mindig (mint mindenki mást aki babát vár...), hogy egészséges legyen!!!!
6 megjegyzés:
Egészséges lesz, hidd el! :)
Jaj de jó hogy minden rendben. Igaza van a dokinak hogy ne arra gondolj hogy elveszíted miért is gondolnál. Nem szabad. Én nekem talán 1szer jutott eszembe de aztán elhesegettem a rossz gondolatokat és nem is gondoltam ilyesmire. Csak a jó dolgokra.
Nagyon megható volt ahogy jelezted párodnak,ettől szebb dolog nincs is talán:)minden rendben lessz vele biztos,jött mert akartátok és tudja h jó helyre jön:)
PicurAnyu!
Nem tudom miért de ma annyira pozitívan állok a dolgokhoz...
Még szép hogy egészséges lesz!!!!
Hiszen az apukája is és az apukája is egészséges, ezért lehetséges, hogy ilyen hamar sikerült teherbe esnem.
Nem dohányzunk nem kávézunk, nem iszunk alkaholt, nem bulizunk.
Egészségesen táplálkozunk, és mindent megteszünk hogy egészséges legyen!
Ilyen sok minden után máshogy nem is lehetne, minthogy 9 hónap múlva találkozunk a mi egészséges és gyönyörő szerelmünk gyümölcsével! :)
Monyeszka!
Köszönöm. :)
Ti hogy vagytok?
Émelygés elmúlt?
Nekem még mindig nem jelentkeznek ilyesmik (kop-kopp-koppp), de még mindig bármi lehet.
Menses alapján 6 hetes vagyok, szóval bármikor kezdpdhetnek a rosszul létek, de nem bánom (bár jobb lenne egy rosszullétektől mentes terhesség...) :)
puszi
Bettyke!
Köszönöm a kedves szavaidat igazán jól esik.
Igen nagyon vártuk őt, és sok sok szeretetet szeretnénk neki adni...
Megjegyzés küldése