Magyarázat

Üdvözletem.

Nos nagyon régen nem jártam errefelé, de jó okom volt rá, mivel tegnap jöttem ki a kórházból.

Vasárnap este egy apró barna pöttyöt találtam a bugyimon, fürdés előtt.

Pánkroham. Vasárnap este 10 órakor.

Senki se tudott lebeszélni az ügyeletről, így beszáguldottunk, és közöltem mi a helyzet.

A doki aranyos volt megvizsgált, közölte hogy minden rendben van, zárt a méhszáj, nincs bevérzés, Kincsem szívvereése jó.

De! Azért maradjak benn megfigyelésre pár napot.

Gondlom ez volt a büntetésem amiért este lyen hülyeségekkel zaklatom. :(

Na mindegy.

Szerencsémre a nőgyógyászaton nem volt helyük, így a szülészeten feküdtem pár napot.

Nagyon jó kis tapasztalatszerzés volt.

Jártam a szülőszobán, voltam szülésindításon, voltam a koraszülött oosztályon, és a kezemben tarthattam egy alig 20 órás Bébit.

És persze sok hasznos tanácsot információt kaptam azoktól az ismerősöktől akikkel itt találkoztam, és hamarosan babájuk lesz.

Két szobatársam volt, egykük 38 hetes kismami, máskuk pedig egy nő aki a 27. héten szülte meg a kislányát. Nála voltam fennt a koraszülött osztályon, szívszorító volt látni a pici kslányt, gépekre kötve, anyukája még csak meg sem érinthette.

Régebben úgy gondoltam majd ha megyek szülni Privát szobát bérelünk Ákossal, hogy ne kelljen más ksmamikkal osztozkodni a helyen, nyugi lehessünk és szeretgethessük Újszülözzünket.

Most erről is megváltozott a véleményem. Volt benn egy csaj aki lyen szobába kérette magát, senki se állt szóba vele, eléggé kiközösítették, közel sem kapott anny segítséget mint én.

Sokaknak nem szimpi ha valaki különcködik, sokak sértésnek is vették mért nem jó neki, egy szobában a több kismamval.

Így most már biztos nem különcködök, sokkal jobb ismerkedni, tanácsokat és tapasztalatokat cserélni, barátkozni.

Nekem 3 csodás anyukával skerült megismerkednem, remélem sikerül a tervünk és továbbra s tartjuk majd a kapcsolatot egymással.

Egyikük a szobatársam volt,Anna, aki 38 hetes terhes, a magas vérnyomása miatt van bennt és várja hogy megszülessen a Pici Fia, Marcipán :)

Másikuk a szomszéd szobában fekvő Ibolya volt, aki már lassan a 41. hét végére ér, és már egy hete folyamatosan szülésindítgatásokra jár fel. Már unja szegény. Sokat vccelődtünk, hogy még engem s bevár a szüléssel és együtt szülünk, vagy poénkodtunk a dolgon feküdjön fel az ebédlőasztalra, majd mi kiszedjük belőle a gyereket :)

Adrien pedig már a 42 hetét taposta, amkor júlus 7. én megérkezett Patrik.

Nagyon jó érzés volt látni hogyan néz a kicsi fiára, és ő volt az a kisember akit pár másodperc erejéig, sutyiban kézbe vehettem. Hihetetlen aprócska volt, és gyönyörű.

Nekem most mással nem kellett foglalkoznom, mint barátkozni, ismerkedni, isnormácókat gyűjteni és persze gyönyörködni a babákban.

Mivel természetesen nem volt semmi bajom, vettek vért, azzal is minden rendben volt, csupán egy kissé vérszegény vagyok, a vizelettesztem is negatív lett, és még mindg zárt a méhszájam, jó a Picur szívműködése stb, stb.

Szóval csak pánikoltam. De ez az ijedség jó volt arra, hogy eldöntsük nem megyünk el nyaralni az idén, félek mi van ha ilyesmi majd Olaszba fordul elő, akkor hova szaladok a pánikommal.

Így átadtuk a lehetőséget a barátainknak, elő karácsony ajándékként, de aztán most pár évig egy szót se ám kedves mázlisták. :)

Majd utazunk jövőre a Picinkkel, most a lényeg a nyugi, és hogy minden rendben legyen Vele.

Egy poztívuma volt a pánkrohamomnak, kaptam fényképet a Csöppünkről, akit azóta csak PocokMonyónokak hívok, és megérzésem szerint aprócska Pici lány. Apuka tartja magát ahhoz hogy Ő csak Fiút tud csinálni....

Hát valamelyikőnknek igaza lesz :)

Íme Ő, Szemünk fénye, PocokMonyó: