Háát itt van...
Elértük a számomra oly bűvös 30. hetet.
Mindig úgy gondoltam, ha egyszer majd babát várok, akkor eddig lesz a legnehezebb eljutni, mert hogy olyan sok 30 hét.
Innéttől viszont már nincs sok hátra.
Na hát most hogy Kristóf itt van veünk, úgy gondolom inkább fordított a dolog. Idáig szaladt az idő, mostanában viszont észreveszem magunkon hogy egyre türelmetlenebbül várjuk a januárt.
Úgy tűnik egyre lassabban érkeznek a hétfordulók.
De hát ha már 3x10 hetet kibírtunk már, akkor a most előttünk álló utolsó 10 hetet is ki fogjuk bírni...
Addig is mindketten próbáljuk lekötni magunkat, MaciApi dolgozik sokat, én pedig a tanulásba, a vizsgaidőszakba menekülök, így nem figyelem annyira az idő múlását.
Közben még van mit csinosítgatni a babaszobán is.
A hétvégét amolyan pihenős-bújós-tanulós-figyelemelterelősnek terveztük, de nálunk sose lehet tudni mmói lesz a dologból.
Ma délelőtt még MaciApi dolgozik, és csak utánna kezdünk hétvégézni.
Szerdán megyek dokihoz, és nagyon kíváncsi vagyok mit mond.
Mekkora már Kristóf? Még mindig fejvégű fekvésben van e?
És egyáltalán látni szeretném a kisfiamat...
2 megjegyzés:
Oh ez a 10 hét már elrepül, és az is lehet hogy csak 9 :) Sok sikert a vizsgáidhoz, majd a kis Kristóf súg ha nem jut eszedbe valami :) Puszi
Nálad is nagyon repül az idő ám. :)
Megjegyzés küldése