Lassacskán telnek a napok, és mindenkinek igaza volt, amikor azt mondta a vége a legnehezebb.
Na nem is fizikailag, mert jól bírom a dolgokat, még viselhető minden.
Hanem inkább lelkileg.
Már nagyon türelmetlenek vagyunk, már minden perc óráknak tűnik, minden nap heteknek.
MaciApi szokta csalogatni Kristófot hogy már bújjon ki mert nem bírja ezt a bizonytalanságot. :)
Pedig még két hét van hátra...
Mi lesz itt kérem szépen ha túlhordok...
Szerintem Drága Férjem kiszalad a világból.
Minden nap 5ször felhív, azzal a kérdéssel hogy biztos nem szülünk e ma.
Én egy kissé megfáztam, náthás vagyok és köhögök is kicsit, de szerencsére lázam nincs.
Csak azt remélem hogy a szülésig elmúlik, hogy nem ártok Vele Kristófnak, és hogy ez a nyavaja ne indítsa el a szülést...
Holnap és hétfőn még vizsgázom, aztán annak is vége, végre nyugiban várhatom szerelmünk gyümölcsét.
Már minden készen áll, kórházi csomag bepakolva, indulásra készen.
Szóval már csak a jelre várunk, hogy INDULÁÁÁÁS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése