4 hónap Vele

Két féle érzés kavarog bennem napok óta.

Az egyik hogy hihetetlen hogy még csak 4 hónapja szültem. Mintha mindig is itt lett volna Velünk Botond. Sokkal több időnek tűnik.És különben is . Sokkal kisebbnek képzeltem el egy 4 hónapos gyereket.

És most itt van, a szobájában épp a forgolódás tudományát gyakorolja. Igencsak készülődik átfordulni. És hogy Picike lenne, azt nem hinném. 4 hónaposan 6810 gr-ot mutatott a mérleg. Olyan hihetetlen hogy ekkora, sokszor amikor ide írok a 6os helyére legtöbbször 3ast pötyögök. Pedig de rég volt is az már...

És 63 cm. Már a legtöbb ruhája 68-as. A minap a kezembe került az a ruha, amiben hazahoztuk. Könnyek szöktek a szemembe a gondolatra milyen csöpp volt.

Ilyenkor Ákos mindig jókat nevet rajtam. Most és kérdezte hogy miért most óriás talán a mifiunk? Igen, egy óriás. Ahhoz képest milyen apró és törékeny volt amikor hazahoztuk.

Mindenki félve fogta meg, mert olyan kis aprónak tűnt, azt hittük már a simogatásunk, puszink súlyától is eltörik a csontja. Még nézni is csak puhán mertük Őt, nehogy kárt tegyünk benne.

Most pedig egy igazi vasgyurú, hurka gyurka a javából. Most már lehet bátran szeretgetni, játszani vele, nagyokat hancúrozni.

Az én négy hónapos kisfiammal.

Az éjszakákat átalussza. Immáron másfél hete. Én még se tudom magam rávenni, hogy visszaköltözzek a helyemre aludni. Valahogy jó ott mellette a szobájában.

Még mindig csak cicizik, és tudom nagyon nehéz lesz amikor elkezdek majd mást is adni neki.

Sokat beszélget, vigyorog, kacarászik.

Vidám, kiegyensúlyozott baba, nem fél az idegenektől.

Sokan mondják hogy még nem láttak ilyen kedves és jólelkű gyereket. Sugárzik a szeméből a kedvesség. :)

Minden játékával játszik, igazi kedvenc nincs,bár van egy puha lasztija és egy csörgő ami azért kiemelkedik a többi közül.

Apukám nyakában lévő vastag ezüst láncért folyamatosan remeg, nevet, sikongatva kéri adják oda neki. Amikor apa a nyakába teszi még a lélegzete is eláll a gyönyörtől.

Szereti ha énekelünk neki, az én fa hangom a kedvence. :)

Ami mindig megnyugtatj az a Tavaszi szél vizet áraszt... illetve a Kenguru dal :)

Semmilyen cumit nem fogad el, pedig próbálkozunk, csak az ujja jó.

Ezt kicsit sajnálom, de nem tudok mit tenni.

Nagyon készül átfordulni, eddig még nem sikerült, de nagy izgalommal várjuk az áttörést.

Szépen süt a nap, végre itt a jó idő.

Már nagyon vártuk.

Egész nap kinnt vagyunk a szabadba.

Botond egyre kevesebbet alszik a babakocsiban inkább nézeget.

Vagyis ez a jobbik eset.

Nem szeret a babakocsiban lenni.

Nem tudom miért vagy mit csinálok rosszul, de az első fél óra mindig nagy sírással tellik.

Hiába adok neki bármilyen játékot, beszélek hozzá, bárhogy fektetem, nem jó.

A babahordozót ha rácsatolom a babakocsira, abban szó nélkül el van, elnézegbet és el is alszik.

De azt meg nem merem sokszor használni, félek, hogy nem jó a gerincének.

Viszont még nem merem megdönteni az ülést hogy jobban kiláthasson a babakocsiból, szintén a gerince miatt. Ha meg fektetve van akkor meg szinte semmit sem lát, mert mély a babakocsi.

Komolyan gondolkozom egy új babakocsiban.

Imádom a mosatanit, praktikus és jól felszerelt, de ez nem lehet szempont.

Nem tudom mit csináljak, mi lenne a jó. Amikor megnyugszik, akkor elnézelődik, eljátszik és jókat is alszik. De az a fél óra... A szívem szakad meg...

Igaz azt vettük észre, fiú létére igazán félős baba. Fél a sötétben, a liftben, a babakocsiban, fél a sötét színektől és könnyen megijed a hirtelen mozdulatoktól.

Lehet hogy ez már annak az átka hogy túlságosan féltjük, óvjuk minden nem kellemes ingertől.

Nem hiszem, valószínűleg csak ilyen a temperamentuma.

Megzabálom olyan rémült fejet vág a liftben. Ilyenkor mindig nem engedem hogy hozzám bújjon és nyugtatgatom.

Ma is megyünk sétálni, remélem most már végleg marad a jó idő, és élvezhetem hogy a kisbabámmal minden szabadidőmet a napon tölthetem...