2010. december 6., hétfő

10 hónapos

Hónapjainak száma ezentúl két számjegyű.
10 hónapos lett...
Bármennyire is tiltakozik a szívem és a kezem, hogy leírjam, bizony nem kibaba már.
Hanem az én 10 hónapos nagy fiam.
Sosem éreztem ekkora büszkeséget.
Nem is tudom leírni...
Ő egy igazi csoda, a legszebb,legjobb, legügyesebb, legkedvesebb,legokosabb,legimádnivalóbb...
Csak legekkel tudok beszélni Róla.

7 db foggal büszkélkedhetünk.
Gyönyörű fehér apró rizskásák.
Méretei: 9135 gr, 76 cm.

Alvás: Nem alszunk. Általában 4-5 ször kelünk fel, igaz csak 2-5 percre. Párperc cici és szuszog tovább.
Nem bánom. Szeretem a hajnali szopikat, az összebújásokat.
Hamarosan úgyis ciki lesz anyával lenni.
Örülök hogy kelhetek hozzá, hogy szüksége van rám éjjel, hogy hozzám bújhasson.
Jó érzés, nem fárastó, egyáltalán nem.

Evés: Javult a helyzet, sokmindent megeszik. Tökfőzeléket. Egyik délután csirkepárizsit kenyér béllel. Egyik reggelire pedig virslit, zsemlyével.
Azért még mindig nem nagy evő, és még mindig cicifüggő. Ezt sem bánom. Még én sem állok készen rá lelkileg, hogy eltűnjön ez a csodás kapocs.
Naponta általában, 6-7szer szopizunk.
Jó. Még mindig csodaként élem meg hogy szopizik.

Mozgás: Most már főként ülve játszik. Mászik, de csak addig a pontig ahol megkapaszkodik és feláll. A fal, az ágy, minden mentén lépeget. Hihetetlenül ügyes.
Igazi fiúként imádja az autókat. a kerék az egyik legszuperebb találmány. És ahogy pörög!!! Boti minden autót feldönt és nevetve figyeli, hogyan pörög tovább a kereke.
A formabedobojába próbálja visszadobni a formákat. Sokszor sikerül is neki.
Labdázik. A legtöbb labdát egykézzel megfogja és eldobja.
Autózik. Mint az igazi nagy gyerekek szokta. Négykézláb tolja maga ellőtt az autót megy utánna és brümmög neki.
Kártyázik.Az egyik új kedvenc. Mindenek felett áll. Két kártyalapot vesz fel, és egymás mögé rakosgatja őket. Keveri a paklit. :)
Pápá-t int, tapsol, ha sütit süt akkor is, de most már ha megdícsérjük hogy ügyes fiú volt, akkor meg is tapsolja magát. Puszit küld, cuppog nagyokat ha kérjük. Alig várom az első nyálas cuppanós puszit az arcomra.
Mindent eldug, kukkocsosat játszik mindennel.
Mindenhová megpróbál felmászni.
Ha fogjuk a két kezét lépeget.
Mindenre mutogat. Felvesszük és a mutató újjával mutatja hova vigyük, mit szeretne látni.
Ha megkérdezzük hol az óra, megmutatja, a lámpával ugyanezt 5 hónapos kora óta megteszi. Ha megkérdezzük hol van anya? hol van apa? megmutatja.
Mutatja ha talál valami érdekeset. Rámutat és egy hosszú HAAAA -val jelzi számára különleges dolgot talált.

Beszéd:
Eszméletlen sokat beszél. Pontosan megérteti magát. Számomra is hihetetlen, de így van. mindenre meg van a maga kis saját szava. Ez persze még nem beszéd, de bizony kommunikál.
 Kéri a kártyalapokat. KÁ-KÁ lett a nevük. Egész nap, jár-kel és kéri a KÁ-KÁ-t. Amikor megkapja nevevtve ismételgeti KÁ-KÁ és mutogatja nekünk hogy milye van.
Használja a BABA szót. Még nem tudom mennyire tudatos, ezért nem dobálózok itt olyanokkal hogy első szó, de ha meglátja magát a számítógépen háttérképnek, vagy a tükörben az arcképét, vagy csak az újságban egy kisbabát lát, megy oda mutatja BABA.
A lámpának kiabálja PA.
Nagy ritkán amikor Pá-t int, kiabálja PÁ.
Ha mondjuk hogy jön az eszik, kiabálja NYAM-NYAM. Amikor meglátja a főzit ez begyorsul és NYAMNYAMNYAM lesz belőle.

És mi mindent szokott még csinálni?
Ha azt szeretné hogy kergetőzünk, mászva iszkol, olyan sebességgel amilyet én még nem láttam és csatakiáltásokat hallatt: Vhhháááááá vháááávhhhhááááá.
Bújik, továbbra is. Sokszor csak ül az ölünkbe és huncutul nyomja a kis arcát a szánk felé kéri hogy puszikázzunk. Ilyenkor akár 10 percen át is ül az ölünkbe és nevet minden egyes puszin amit kap.
Simogat. és kéri a viszonzást is.
Felkéreszkedik ölbe és onnét mutatóujjával  irányítja a hordozóját hová vigye.
Mosolyog, kedveskedik, bújik, szeretget.

És mi viszont szeretjük...

Nincsenek megjegyzések: