8 hónapos lett...
És mi minden perccel amit velünk tölt, egyre jobban szeretjük.
Amikor megszületett és először meghallottam a hangját a szívem felrobbant a nagy szeretet hullámtól ami hirte elérte.
Amikor először szopiztunk összebújva, olyan melegség öntött el, azt hittem nincs ennél szebb.
De aztán megkaptam Tőle az első mosolyt...
Még a lélegzetem is elállt olyan gyönyörű volt.
Tudtam ennél több szeretetet nem vagyok képes feldolgozni.
Tévedtem.
8 hónap alatt nem volt olyan nap amikor ne történt volna valami ami tovább fokozza a szeretetemet.
2010. 02.04.-e óta minden nappal erősebb a kötelék közöttünk, és minden nap egy kicsivel jobban szeretem mint előző nap...
És minden este úgy fekszem le hogy képtelenség fokozni ezt a hatalmas érzelem áradatot amit iránta érzek. És reggel amikor felkel és gagyog, vagy csak hozzámbújik, már érzem is hogy tévedtem, mert ma még jobban szeretem mint tegnap.
És tudom hogy holnap job
ban fogom szeretni mint ma.
Lássuk csak milyen is a mi kis életünk egy ilyen Csodafiúval.
8 hónapos.
Mászik gőzerővel, mindenhová eljut szempillantás alatt.
Követ bárhová megyek.
Dumál. Hihetetlen édesen gagyog az ő kis babanyelvén, és bizony elérte hogy meg is értsük.
Számomra elképesztő milyen okos.
Már jelzi a fejével ha nem kér több főzit. Tekeri a fejét jobbra-balra hogy neeeem. Csak az ő szájából ez inkább így hangzik: Meeeeemmmm
Ha szólok neki, hogy ne szabad a vezetékekhez mennie, megfordul és odajön hozzám, persze csak ha kedve van.
Mindenhová felkapaszkodik, feltérdel és a napokban próbálkozik a felállással is, van hogy sikerül neki, bár ezek csak másodpercek.
Ha leültetjük stabilan ülve marad hosszú ideig, és az ülésből át tudja helyezni az egyensúlyát hogy ne elessen hanem négykézlábra tudjon állni.
Imád pancsizni és az apukájával lenni.
2010. 10. 06.-án kibújt a jobb felső fogacskánk is.
Apa mondogatja hogy most már nem lehet rá mondani hogy több füle van mint foga :D
Mindennap sokar játszunk. Szeret zenét hallgatni, és imádja a szappanbuborékokat.
Eszegetünk, de sajna teljes étkezést még mindig nem váltottunk ki.
Nem nagyon akar enni.
Az első pár kanál kajcit mindig mammogva eszi, aztán kb. a 10. kanálnál, elkezdi rázni a fejét, hogy köszöni szépen nem kéri.
Ilyenkor jön a szopi és általában az alvás.
Száguld az idő, és lelkesen készülődünk Ákossal Botond első Karácsonyára, amit hamarosan követ az első születésnapja.
Annyi mindent szeretnék adni neki.
Megköszönni hogy megszületett.
Hogy ilyen ügyes, kedves kisfiú.
A sok mosolyt amit Tőle kapok...
Persze mindezeknél sokkal többet kaptam Tőle...
Amit szavakkal el se lehet mondani.
Köszönöm Drága, gyönyörű Kisfiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése